Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

35. rész

Jimin szemszöge

Egy föld alá való félnótás vagyok! Egy kibaszott idióta! Hogy tehettem ezt? Nem hiszem el! Már majdnem... majdnem megcsókoltam és erre az utolsó percben meghátrálok. Hogy lehetek ekkora sügér de komolyan? Fogalmam sincs mi ütött belém tegnap, még sosem csináltam ilyet. Saját magam is megleptem ezzel a... már-már bizarr viselkedéssel. Hogy honnan jött a bátorságom, hogy incselkedjek SeongMinnel ráadásul kishíján meg is csókoljam...? Ki tudja miket gondolhat most rólam? Biztos meg van a véleménye az alpári viselkedésemről. Bár igaza is van, komplett idióta voltam amiért ezt tettem vele. Soha többé nem fog komolyan venni és talán azokután már szóba sem áll velem. Amit 100%-osan meg is érdemelnék. Szörnyű alak vagyok.

....

Már hajnal óta az irodámban ülök és a régi aktákat tanulmányozom. Chh, méghogy tanulmányozom, inkább csak görnyedek felettük, és emésztem magam. Hiába akarok ésszerű magyarázatot találni viselkedésemre sajnos nem megy, egyszerűen nincs rá, se ésszerű se semmilyen.

- A rohadt életbe!

Kiáltom el magam és úgy ahogy volt az asztalom egész tartalmát a földre söpörtem. A tűzőgépet teljes erőből a falhoz vágtam, a ceruza hegyezőmmel és az egyik golyós tollammal együtt.

- Szent szar, te meg mit művelsz Jimin?

A semmiből jövő hangra félbe szakítom tombolásom és a hang irányába fordulok, hogy megtudhassam ki az aki megzavar a munkámban. Tae állt az ajtóban. Arca csodálkozással és döbbenettel volt tele, kezében egy pohár pihent, bizonyára kávé lehet benne.

- Ne most Tae.

- Mé' mi van Jim? Történt valami? Nem szoktál így, sőt sehogy tombolni.

- Azt inkább hagyjuk. Minek jöttél? -próbálom kedvesen megkérdezni de jelen állapotomban roppant gúnyosra sikeredett. Hát sajna ez van.

- Lent szóltak, hogy már itt vagy egy ideje és gondoltam hozok neked doppingszert, de úgy látom mára épp elég adrenalin van benned. Mondd már mi van ne szarozz itt nekem! Mi történt?

Ide-oda járkáltam, nem tudtam eldönteni beavassam-e Taet a dologba vagy ne. Végülis elég sok baromságot csinált mostanában épp SeongMin miatt és ha most megtudja, hogy miatta vagyok kb az idegösszeomlás szélén hát... fogalmam sincs mit reagálna. Nincs most szükségem az „Ugye én megmondtam?" szövegére, épp elég bajom van enélkül is. De közben úgy éreztem ha nem osztom meg valakivel a legbelső dolgaim akkor menten felrobbanok. És végülis Tae az egyik legjobb barátom. Kinek mondjam el a titkaim ha nem a legjobb barátomnak? Nem is tudom...

- Hagyd már ezt abba, totál elszédülök tőled. Inkább azt mondd mi történt! Mi volt annyira egetrengető, hogy szeméttelepet csinálj az irodádból?

- Majdnem megcsókoltam SeongMint! -kiabáltam arcába.

Nem akartam ordibálni, így jött ki. Taehyung lefagyott mondatom miatt, száját eltátotta. Szinte láttam szemeiben a tőle megszokott „Mi a fasz?" reagálást és a késztetést arra, hogy kifaggasson.

- Várj! Most ezt jól értem, te akartad SeongMint megcsókolni, és nem fordítva? -bólogattam helyeselve- Mi a fasz? -na ugye. Ismerem már mint a tenyerem.- És milyen volt? Élvezted? Jól csókol a csaj?

- Fogalmam sincs Tae.

- Mi? De hisz most mondtad, hogy...

- Nem csókoltam meg őt! Csak majdnem...

- Oké, elvesztettem a fonalat. Kezdd el újból, de az elejétől, hogy értsem is. -felsóhajtottam. Tudtam kár volt beavatnom.

- Bementem hozzá tegnap este, hogy megnézzem hogy van és jobbulást kívánjak. Aztán beszélgetni kezdtünk és szóba kerültek az őrsön történt dolgok. Elmondtam mi van MinHoék ügyvédjével és megkérdeztem ő mit gondol az ügyről.