Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

42. rész

Már kezdett megvirradni de én egy szemhunyásnyit sem aludtam. Taehyungot hamar leváltotta egy magas, nagydarab férfi aki tényleg egy pillanatra sem mozdult el mellőlem. Tekintete annyira szigorú, hogy rá nézni sem merek. Minden percben azért imádkozom, hogy Taehyung megenyhüljön és jobb belátásra kerüljön a segítésem kapcsán, hisz ő az egyetlen akire számíthatok és akiben van annyi hajlandóság, hogy segítsen nekem.

Mivel már nincs nálam a telefon fogalmam sincs róla hány óra lehet, de még biztosra veszem, hogy délelőtt van. A felnőtt sintérem folyamatosan ide-oda járkálva maxolja csúcsra az idegzetem és úgy érzem csupán pillanatok kérdése és felrobbanok. De mielőtt ez bekövetkezne az ajtó kinyílik és egy nemvárt alak lép be rajta, méghozzá JeongGuk tizedes. Meglepődöm hisz rá tényleg nem számítottam, ezidáig csak Taehyungért imádkoztam. Közelebb jön és az őr meghajol előtte tiszteletét adva magasabb rangjának.

- Menjen ki! -parancsol rá szigorú hangon. Hm, ő ilyet is tud?

- De uram, a főnyomozó... -elkezd akadékoskodni de JeongGuk leinti.

- Park nyomozó most nincs itt és különben is felettesi utasításra át kell adjak egy üzenetet a gyanúsítottnak. Vagy talán gondja van ezzel? -húzza ki magát, arca egyetlen izma se rándul. Hmm, elég meggyőző.- Ha nem hisz nekem nyugodtan kérdezze meg az ezredes urat.

- Nem nem. Ugyan már tizedes úr, hiszek önnek. -indult el kifelé- Parancsoljon. Szóljon ha visszajöhetek.

Meghajolt és gondosan bezárva magamögött az ajtót kiment. Elismerően bólogattam JeongGuknak amiért ilyen magabiztosan játszotta el a szigorú főnök szerepét. Tényleg nagyon jól csinálta, még én is elhittem minden szavát.

- Felettesi utasítás? -kérdeztem mosolyogva- Egyáltalán tudja az ezredes, hogy itt vagy? -emeltem meg szemöldököm.

- Ő nem de... -nyújtott át egy lapot közben a cellám ajtajával bíbelődött.

- Mi ez?

- Taehyung küldi.

Szét nyitottam a lapot amiben egy rövid üzenet állt. Ha Guk nem mondja kitől van akkor is rájöttem volna ha megnézem, hisz ezt a macskakaparást bárhol felismerném. Csak Tae tud ilyen rondán írni. Még szerencse, hogy mestere vagyok a csúnya írásnak.

*Bízom benned SeongMin. Kérlek mentsd meg a bátyám életét(is). JeongGuk majd segít kijutni, de onnantól a te dolgod minden. Másban nem tudok neked segíteni.
Sok szerencsét! És vigyázz magadra.*

Már-már könnyek között olvastam az utolsó sorokat és óriási megkönnyebbülés szaladt végig testemen. Mégis csak esélyem nyílik megmenteni a barátaimat. Ezt soha nem fogom tudni meghálálni Taehyungnak, mindent neki köszönhetek.

- Gyere SeongMin, nincs sok időnk. -tárta ki az ajtót.

Bólintottam és szorosan mögé állva követtem őt. Kiosontunk a fogdáról és az emelet helyett egy oldalsó folyosóra kanyarodtuk, amiről eddig azt sem tudtam, hogy az ott van. Elég sötét volt a hely, ha Guk nem világít a zseblámpájával biztosan eltanyázom egy párszor. Lassan mentünk és a kanyaroknál mindig meg kellett állnunk mert pechemre mindig akkor járt arra valaki. Végül kb negyed órás szenvedés után egy földalatti parkolóban kötöttünk ki. Látszólag nem nagyon használták a hely azon részét, elég kihaltnak tűnt. Ami jelen esetben számomra nagyon is kapóra jött, legalább nem látják ha lelépek. A kijárat előtt megálltunk.

- Tessék! -adott át egy újabb papírt, ami valójában egy boríték volt.

- Mi van benne?

- Egy börtön címe. Taehyung azt mondta szükséged lesz rá. Így gyorsan kikerestem az adatbázisból és kinyomtattam.