Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

32. rész

Mivel elkészültem a folytatással gondoltam mért ne tegyem közzé?🤔😂
Szóval fogadjátok sok szeretettel.🫰💜

Már lassan három órája ülök a kórház várótermében és még mindig nem történik semmi. Az orvosok elmondták, hogy SeongMin a körülményekhez képest nem szenvedett akkora mértékű sérüléseket mint ami ilyen helyzetben úgymond szokás, mégis szüksége volt egy "kisebb" műtétre. Szerencsére nyomozói mivoltomnak az itt dolgozók részletes leírást adtak a lány állapotáról és idő közben is tájékoztatnak a fejleményekről. Bár a főorvos csak futtában mondta el nagy vonalakban milyen sérülései lettek SeongMinnek és sajnos egyik sem hangzott valami bíztatóan.

A barátai is itt vannak, bár ők a fenti műtőnél várják, hogy végre kitolják őt az egyik kórterembe. Gondoltam arra, hogy én is felmegyek de mikor megérkeztem volt egy olyan érzésem, hogy egy nem kívánatos személy vagyok közöttük, főleg annak a nagyszájú barátjának, így jobbnak láttam ha inkább elkerülöm a konfliktusokat és itt maradok lent. Csak ez az idegtépő várakozás sem tesz jót igazán, hisz egyfolytában arra gondolok, hogy mégis mit keresett SeongMin azon a versenypályán és miért száguldozott egy rali autóval? Nem is tudtam, hogy szereti a verseny kocsikat azt meg végképp nem, hogy vezeti is őket. Kezdem azt hinni még mindig nagyon sok dolgot nem tudok erről a lányról.

....

Már kezdett leszállni az este Busanra mikor az egyik ápoló odajött hozzám és közölte velem, hogy véget ért a műtét és SeongMint éppen az intenzívre készülnek átvinni. Azonnal siettem a másodikra ahol persze rögtön kaptam a rosszalló és gyilkos pillantásokat SeongMin barátaitól. Vagyis ha őszinte akarok lenni igazából csak az a nagyszájú haverja akart szemmel kigyilkolni, a másik srácot nem nagyon hatotta meg, hogy ott vagyok. De mindez nem igazán érdekelt, csak látni akartam SeongMint, hogy jól van-e és egyeztetnem kell az orvosával is. Mint rendőr a hatáskörömbe tartozik.

Láttam ahogy két ápoló tolja őt ki az ajtón és bár nyakig be volt takarva de még ígyis látni lehetett mennyire össze van törve. Ahogy elhaladtak mellettem fura és megmagyarázhatatlan késztetést éreztem arra, hogy ha csak egy pillanatra is de megérintsem őt, hogy tudassam vele itt vagyok és számíthat rám. Mikor ujjaim épphogy súrolták kilógó karját a barátai ott termettek mellettem és szó szerint elsodortak az útból. Még jó, hogy közvetlen ott volt mögöttem a fal, mert ha nincs én tuti tanyázok egy nagyot. Egy fekete és egy szőke hajú srác állt az ágya mellé és azonnal beszélni kezdtek hozzá, közben a szőke loknis még vonalban is volt valakivel és a telefont odatartotta a lány füléhez, gondolom, hogy hallja a baráti társaságának hiányzó tagját avagy tagjait. Szívem szerint velük tartottam volna de tudtam, hogy nem lehet. Egyrészt nem látnának szívesen, másrészt nekem még feladatom van, konzultálni az orvossal. Megkértem az egyik nővért, hogy szóljon a dokinak, hogy amint végez jöjjön az irodájához mert ott fogom várni. Beletelt jónéhány percbe de végül az idősebb férfi kérésemnek eleget téve megjelent a iroda előtt. Bementünk és mivel már jártas a dologban azonnal előszedte a szükséges papírokat, hogy mikor kikérdezem már friss és őszinte válaszokkal tudjon szolgálni.

- Elnézést Ho doktor amiért ilyen későn zargatom, ráadásul már a munkaideje is lejárt de tudja jól, hogy ilyen esetekben muszáj feltennem pár kérdést?

- Ugyan nyomozó ne magyarázkodjon, ez a munkája, ahogy az enyém is. Mondja mit szeretne tudni?

- Először is azt, hogy mint szakképzett orvos és mint a rendőrség ideiglenes szakértője, mit gondol tényleg baleset volt az egész?

- Igen főnyomozó, majdnem 100%-osan állíthatom, hogy az egész incidens baleset volt. Egy nagyon szörnyű ámde szerencsés baleset.

- Szerencsés? -pislogtam rá értetlenül.