Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

22. rész

SeongMin szemszöge

Miután az egész hétvégét gyakorlással töltöttem úgy érzem egyre jobb vagyok. Kezdek ráérezni a dologra és már egész jól megy az autókkal. Az új szabályokat is alaposan a kobakomba véstem, így azok szerint is "versenyeztem" persze YoonGival és HoSeokkal. Hála nekik gyorsan javulok és NamJoon is 100%-ra ígérte az amcsi haverja érkezését szerdára. Akkor megkapom az extrákat és újfajta nitrót kapok a pót tankokba. Remélem tényleg olyan faszán mennek majd ahogy azt a szerelő állítja. SeokJin is keresett miután megadtam a pótszámom neki (naná, hogy nem az igazit) és elmondta, hogy meghívást kapott a szombaton esedékes rendezvényre amit a múlthéten NamJoon is említett nekem. Megkérdezte mit csináljon, elmenjen-e és végül arra jutottunk, hogy ha nem akar feltűnést kelteni akkor jobb ha részt vesz rajta. Említette, hogy látta az alteregóm nevét is a meghívottak listáján és megkérdezte én megyek-e, mert szerinte az túl veszélyes lenne. Megjegyzem még mindig nem bízom benne így nem adtam neki egyértelmű választ. Csupán egy nem tudomot böktem oda válaszul és azt, hogy ha mégis elmennék arról úgyis tudni fog. Aztán persze ismét hallgathattam YoonGi siránkozását, hogy mennyire nem kéne Jinnel haverkodnom mert a pasas rosszban sántikál. Hiába magyaráztam YoonGinak, hogy egyáltalán nem haverokodom vele, hanem ez egyfajta stratégiai lépés részemről, nem érdekelte továbbra is csak a magáét hajtogatta. Így, hogy ne vesszek vele össze inkább hamarabb eljöttem a pályáról. Most pedig ismét egy fárasztó hétfő reggel van, de legalább ezúttal sikerült kialudnom magam.

Audimmal a már jól ismert rendőrségi parkolóban állok meg s miután leállítottam a motort kicsit ülve maradtam. Rátettem kezeim a kormányra, azokra meg a fejemet. A hétvége így, hogy gyakoroltam, egész jól telt, el is terelte a gondolataim de így, hogy már újra a rendőrség előtt vagyok... Ismét előtörnek az agyzsibbasztó gondolataim. Bevallom a nyomozó személye az ami foglalkoztat egy kicsit. Még sosem találkoztam olyan emberrel mint ő. Annyira összetett, hogy már az is megfordult a fejemben, hogy mint a horror filmekben neki is több személyisége van. Mikor beállított hozzám a múlthéten olyan más volt. Nem tudnám megmagyarázni hogyan de más volt, másabb mint például idebent. Mikor meghallotta YoonGi ordítását rettentően zavarba jött s mintha zavarta volna, hogy ott van vagyis vannak. Aranyos volt ahogy próbálta normálisan kezelni a helyzetet és eskü még a vívódást is láttam a szemeiben nehogy elkezdjen újra előítéleteket gyártani rólam nameg a nem mindennapi helyzetről. Aztán ahogy beállított hozzám egy szatyor nasival... Pedig tényleg csak viccből mondtam neki. Sosem gondoltam volna, hogy komolyra veszi. De az volt a legérdekesebb egyben legijesztőbb mikor feltűnt neki mit viselek. Bevallom, mikor azt hittem egy pillanatra, hogy tetszett neki ahogy látott megörültem. Nem tudom miért, talán növelte az önbecsülésem vagy az egóm játszott közre nem tudom. De mikor újra visszaváltott szigorú, megközelíthetetlen és rideg nyomozóba mintha megtört volna valami. Újra rettentő munkabuzivá vált és nem csináltunk mást csak az ügyön dolgoztunk. Félreértés ne essék nem voltak vele egyéb terveim, csupán jól esett volna ha legalább egyszer megkérdi nem unom-e már a munkát, akarok-e szünetet tartani vagy hogy kell-e pisilnem, de semmi. Pedig nagyon kellett. De mikor már ő érezte elégnek a dolgot fogta magát összeszedte a cuccait és roppant udvarias módon elköszönt és hazament. Azóta meg amilyen kattant vagyok egyfolytában ezen jár az agyam és hiába akarok másra gondolni, nem megy. Tudni akarom miért ennyire rideg és mi az oka a megszállottságának. Hiszen azt ne magyarázza be nekem senki, hogy ő egész életében ilyen volt! Csak voltak barátai, eljárt szórakozgatni, csinált hülyeségeket, élte az életét úgy mint bármely normális ember nem? Eskü ha egyszer azt mondja gyerekkorában is ilyen volt én felhagyok mindennel és elvonulok egy tibeti kolostorba, hogy hátra lévő életemet apácaként éljem le.

Telefonom jelzett, hogy lassan nyolc óra így kiszálltam a kocsiból. Mióta sikeresen elaludtam azóta állítok kb fél óránként időzítőt. Az ajtón belépve az első akit megláttam nem más volt mint a tenyérbemászó képű riherongy EunJi. Épp egy fiatal rendőrtiszttel flörtölgetett. Szegény srác, fogalma sincs, hogy maga az ördöggel állt szóba. Igyekeztem tudomást sem venni róla de annyira megesett a szívem szegény fiún, hogy úgy éreztem muszáj közbeavatkoznom. Így "véletlen" pont arra mentem.