Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

31. rész

Gyönyörű napsütéses időnk van ma. A madarak csicseregnek, a fák virágai ontják magukból a kellemes illatokat. Amit én sisakban és a volán mögül egyáltalán nem érzek. Már több mint két órája a pályán vagyunk, YoonGi velem együtt gyakorol. Furcsáltam amiért nem kiabálással kezdte az edzést, pedig már akkor ideges volt mikor megérkeztünk. HoSeok az adóvevőn keresztül adja az instrukciókat, mit hogyan használjak és mikor. Egész jól megy, bár így, hogy tudom egyre kevesebb az időnk némileg stresszesebb a dolog. Hála Simonnak és a remek munkájának a kocsim tényleg százszorta jobb és gyorsabb is mint volt. Pedig még a nitrót nem is használtam. Egy gyors pihenőre beállunk a boxba és kiszállunk, hogy igyunk valamit. Vagyis én azért szállok ki.

- Eszednél vagy?

YoonGi elkapja vállamat és szembe fordít magával, de olyan hirtelen, hogy az italomat is majdnem kiköpöm.

- Jesszus, neked meg mi bajod van? -förmedek rá az ijesztés miatt.

- Mit keresett nálad korán reggel az a rohadék zsaru?

- Először is Jimin nem rohadék, másodszor pedig csak vigyázott rám. -feleltem dühösen, bár ez a "vigyázott rám" dolog mérges hangon sem hangzik jól.

- Ó valóban? És mondd csak mért kellett rád vigyázni? -kérdezte gúnyosan- Talán túl mélyen nyomta be a farkát?

Ez aztán teljesen lesokkolt. Meghökkenve bámultam rá, nem akartam elhinni, hogy tényleg ezt mondta. Hirtelen még a szemeim is könnyesek lettek.

- Ez kurvára nem volt szép tőled YoonGi. -kimellőztem és meglöktem vállát, hogy érezze haragszom rá.

- Miért volt nálad? -jött utánnam, közben egyfolytában kiabált.

- Tényleg tudni akarod? -fordultam szembe vele- Rendben. De ki kell, hogy ábrándítsalak ugyanis nem azért volt nálam mert dugtunk volna. Tudod mért töltötte az éjszakát a nappali kanapéján aludva? Mert a reggelemet kurva erős fejfájással kezdtem és rosszul lettem az irodájában miközben MinHoról és az elfogott bűnözőkről beszélgettünk. Nem tudom aggódott-e értem vagy az ügy miatt de eljött hozzám az este, ami kapóra jött mert a kibaszott agyrázkódás miatt elájultam és Jimin talált rám a földön fekve. Adott nekem gyógyszert és felvitt a szobámba, hogy ne a padlón töltsem az egész éjjelt. Aztán, hogy ne legyen komolyabb bajom az éjszakát a nappaliban töltötte. Nos, kielégítő választ adtam?

Monológom végére éreztem, hogy szemeimben felgyülemlett könnyeim igen csak ki akarnak jutni, sőt 1-2 csepp utat is tört magának. Közben Hobi is meghallotta ahogy kiabálunk egymással és megindult felénk. Forrtam a dühtől, belül pedig annyira csalódott voltam, hogy YoonGi ilyesmiket feltételez rólam, hogy hirtelen nem is tudtam mit gondoljak.
Eközben YoonGi arcizmai megenyhültek és már nem nézett rám úgy mint aki egyetlen pillantásával meg tudna ölni. Haragját átvette sajnálata és bűnbánó tekintete, de valahogy egyik sem tudott igazán meghatni. Ezt azért nem vártam volna tőle.

- Mért nem hívtál fel engem?

- Óh tényleg, nem is értem hogy ez hogy nem jutott eszembe...? -dörzsöltem meg állam mint aki tényleg elgondolkozik- Ja tényleg. Mert totál ki voltam ütve! -kiabáltam.

- Mi ez a vita srácok? -ért oda Hobi is.

- Semmi. -vágtuk rá egyszerre- Ezt azért kurvára nem vártam volna tőled. -indultam el kocsim felé.

- Minah, én... -kezemért nyúlt de elkaptam onnan.

- Mehet egy újabb kör Hobi? -néztem rá, ő csak értetlenül járatta tekintetét köztünk.