Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

25. rész

Jimin szemszöge

Még mindig értetlenül állok a történtek előtt, fogalmam sincs mi a frászkarika ütött Taehyungba. Sosem viselkedett még így egy lánnyal sem, még azokkal se akik tényleg megérdemelték volna. Akkor SeongMinnel miért?

Idegesen haladok a lenti cellák felé, közben próbálom összakaparni a józan eszemet nehogy egy óvatlan pillanatban neki essek annak a baromnak. Alig nyitom ki az ajtót azonnal megpillantom JeongGukot aki az ablak melletti asztalnál ácsorog, fegyvere markolatát szorongatva. Taehyung a cellában lévő vaságyon ül, kezeit térde közé szorítva dobol lábával. Egyenesen a rácsos ajtó előtt állok meg.

- Mi a franc ütött beléd Taehyung? -hangomra felkapja fejét és abbahagyja a dobogást- Mért bántottad SeongMint? -kérdeztem dühösen, válaszokat akartam de azonnal.

- Nem akartam bántani őt Jimin, hidd el, csak... -túrt bele hajába.

- Csak mi? Megint felállt a farkad mi, és nem gondolkoztál ugye!? -üvöltöttem rá- Felfogtad mi történt volna ha nem járok éppen arra!?

- Semmi! -pattant fel hirtelen és odalépett hozzám- Pontosan tudtam, hogy ott vagy, láttalak a fal mentén.

- Mi? Ezt nem értem... Akkor mért csináltad, hogy bezárassalak ide? -mutattam körbe- Vagy játszottad a kemény fiút hátha ez bejön valakinek?

- Dehogy te idióta! Hát nem érted? Ez a tervem része volt. -na jó elvesztettem a fonalat. Most ezt érti is valaki vagy csak én vagyok ennyire analfabéta?

- Miféle terv? Érthetően beszélj már Taehyung!

- Azért mozdultam rá SeongMinre, hogy végre észrevedd. -HAH?- Tisztában vagyok vele, hogy tetszik neked a lány, ne tagadd(!) látom ahogy rá nézel. És gondoltam te úgy se fogsz lépéseket tenni felé magadtól ezért kellett egy kis löket, hogy végre megindulj felé.

- Oké, várj. Te teljesen meggárgyultál!? -kiabáltam- Azért mászol rá SeongMinre és rémiszted halálra, hogy én közelebb kerüljek hozzá? Hát te nem vagy komplett Tae!

- Lehet, de a tervem bejött nem? Hiszen te lettél a hős megmentő és el is cipelted őt magaddal valahova.

- Ja, az irodámba, hogy ellássam a sérülését amit TE okoztál neki. -pöccintettem rá- Esküszöm ki foglak nyírni! Mért kellett ezt csinálnod? És miért nem lehet megérteni végre, hogy az életem pont úgy jó ahogy van? Nincs szükségem senkire, nem kell barátnő és az sem, hogy ilyen marhaságokat csinálj a „te érdekedben tettem” címszó alatt. Véssétek végre abba a csöppnyi agyatokba -mutattam rájuk- hogy jól meg vagyok így, nincs szükségem társra és arra se, hogy kerítőt játszatok nekem, világos!? -kiáltottam mire roppant keserű szájízzel de helyeslően bólogattak- Remek. Te pedig itt töltöd az éjszakát és elgondolkozol azon, hogy mit tettél és mennyire aláástad a tekintélyed az itt lévők szemében! Holnap pedig az lesz az első dolgod, hogy bocsánatot kérsz SeongMintől és elkerülöd őt jó messziről. Világosan beszéltem?

- Igen. -sziszegte halkan.

- Nem hallottam.

- Mondom igen nyomozó. -vágta hozzám dühösen.

- Szuper. JeongGuk te menj fel a hallgatókhoz és tartsd meg a félbe szakított órát! Ha pedig kérdezősködnek találj ki valami hihetőt, amivel Tae nem lesz egy kibaszott szörnyeteg a szemükben. Bizonyára a fél kapitányság már úgyis a történtekről beszél.

- Igen is.

Ingatva fejemet mentem ki az előzetes részből és roppant csalódottan néztem Taehyungra. Nem hiszem el, hogy képes volt ilyet megcsinálni csak azért, hogy én és SeongMin összejöjjünk. Hogy tehette? Még ha engem nem is, de a lányt számításba vehette volna, hogy mit okoz neki ezzel az idióta tervvel. Néha úgy érzem fogalmam sincs ki is ez a Taehyung, pedig mióta az eszemet tudom barátok vagyunk. De az ilyen húzásaival van mikor megingatja a felé táplált barátságomat és bizalmamat. Lehet jót tenne neki ha egy kicsit megleckéztetném, hogy legközelebb még csak eszébe se jusson ilyen faszságokat csinálni. Mert őt ismerve képes akár a legvégsőkig elmenni, és ahogy magamat ismerem van egy olyan határ, amit ha átlépnek -legyen az bárki- nem tudom megbocsájtani az elkövetett bűnt. És bár Tae tényleg olyan mintha a kezelhetetlen, elmebajos öcsém lenne de ha egyszer olyat tesz amivel kiborul az a bizonyos bili akkor nem érdekel se a hosszú időkre visszanyúló barátságunk se az együtt átélt necces helyzetek, búcsút intek neki.