Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

24. rész

SeongMin szemszöge

A Suyeonggu-i raktárnál vagyok NamJoonnal és az amerikai haverjával. Épp a tuningomat kapom meg, amit már hetek óta ígértek nekem. Nagyon boldog vagyok, sőt már alig várom, hogy kipróbálhassam mit tud a kicsike!
Kíváncsian nézem ahogy Simon a Mustangomon ügyködik. Bár értek a szereléshez de hozzá képest a fasorban sem vagyok. Elképesztő egy fickó, esküszöm ő egy csavarkulcscsal a kezében született és az első szava a nitró volt. Ámuldozva figyeltem ahogy csodajárgánnyá alakítja az amúgyis nagyon pöpec kis autómat, majd mindössze két órányi szerelés után összecsapta tenyereit jelezve készen van. NamJoonnal szinte egyszerre álltunk fel és mentünk oda a fickóhoz. Természetesen Nam volt az aki jobban kommunikált vele, hisz ő a nyelvész a csapatban. Én is tudok angolul de közel sem annyira profin mint Nam.

- Köszönjük Simon a munkádat, remekül csináltad! -fogtak kezet.

- Igazán nincs mit drága barátom. Ez a legkevesebb. -közben szedelőzködött- A sebváltóra figyeljetek külön megcsináltam automatára és kézi vezérlésre is. A neccesebb részeken ajánlott a kézi használat, ugyanis az automata váltó általában hamar elszáll ha gyorsan és egymás után többször kell használni. A szelepeket kicseréltem, a gyújtógyertya szinte még új így azokhoz nem nyúltam. A differenciálzárat kicsit megbütyköltem így jobban fog működni. A kormányerőn is változtattam mivel új fajta befecskendezőt kapott a nitró rendszer. Tiszta benzint öntöttem a tartályokba és növeltem az oxigén beáramlást is, ami nagyobb erőleadást eredményez. Nagyon vigyázni kell ezzel az erővel, mert könnyen elszabadulhat. Ez a kocsi ígyis 507 lóerős és a nitróval együtt akár a 700 lóerőt is meghaladhatja ami olyan érzést kelt az emberben mintha egy rakétában ülne. Így természetesen a gázreakciók is gyorsabbak lesznek. A tesztelésnél nagyon figyeljetek a segédelektronikákra, esetenként leállhatnak vagy nem úgy működnek majd ahogy azt kell. De ez könnyen orvosolható, azt már bármelyik autószerelő meg tudja csinálni.

- Nagyon köszönjük Simon! -ráztam meg én is kezét- Itt a fizetsége, remélem a jövőben is számíthatok a szakmai tudására? -belenézett a táskába amit átadtam neki.

- Bármikor kisasszony, csak üzenjen drága NamJoon barátommal és amint tudok idejövök.

- Hálásan köszönöm!

Meghajoltam, bár tudom, hogy náluk ez nem szokás de itt a legnagyobb tisztelet és hála jele, így alap, hogy megköszönöm amit értem tett. Mégha mindezt csak pénzért csinálta. Amíg NamJoon kikísérte a férfit addig megcsodáltam tűzpiros járgányomat és végigsimítva frissen lakkozott motorháztetőjén azonnal bizseregni kezdtek ujjaim. Alig vártam, hogy beleüljek és tesztelhessem miket bütykölt rajta az a Simon nevű pasas. De ma még nem lehet mert csak holnapra van kibérelve számunkra a versenypálya, így egy napot várnom kell amíg tesztelhetem a kicsikét.

- Mehetünk SeongMin vagy még nézelődsz egy kicsit? -kiáltott a raktárajtóból NamJoon.

- Megyek, csak letakarom a kocsit.

Visszahúztam rá a ponyvát és megpaskoltam "farát" odasúgva, hogy „holnap jövök kicsikém”. Aztán odasiettem Namhoz aki a kocsiig elmagyarázta nekem, hogy hogyan és miként használjam majd az új nitró rendszert és eszembe se jusson kanyaroknál megnyomni azt a bizonyos piros gombot. Na nem mintha magamtól ezt nem tudnám, de jól esett NamJoon aggódása. Örülök, hogy ilyen barátaim vannak.

Hazaérve egy nem várt dolog fogadott. A szüleim hazajöttek. Na erre aztán tényleg nem számítottam. Elköszöntem Namtól és bementem a házba. Úgy tűnt csak nemrég érkezhettek hisz minden pakk a nappali kellős közepén hevert egy csomóban, de anyáék sehol. Levettem cipőm és dzsekimet majd szüleim keresésére indultam. Mindenhová bekukkantottam de olyan volt mintha csak a csomagok jöttek volna haza, ők nem. Végül szobám felől hallottam neszezéseket így gondoltam mivel csak ott nem néztem így kizárásos alapon ott lehetnek. Igazam lett, tényleg szobámban voltak. De miért is vannak ők ott?