Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

41. rész

SeongMin szemszöge

Mióta JeongGuk ideadta Tae telefonját senki sem járt nálam. Mintha teljesen megfeledkeztek volna rólam. Ami persze nem baj, de valahol talán mégis. Nem ártana ennem már valamit és egy fájdalomcsillapítónak is rohadtul örülnék, ugyanis a műtéti sebemet gyötrő fájdalom egyre elviselhetetlenebb. De szerencse, hogy van mi elterelje gondolataimat. HyungJin szökése sok féle kérdést felvet. Vajon magától szökött meg, vagy segítették? És ha valaki kihozta onnan akkor vajon ki volt az és miért? Talán ByungChan volt? Erős rá a gyanúm. De vajon miért, mit akarhat ezzel? Bosszantó amiért egyik kérdésre sem tudom választ. De az biztos, hogy minden eltelt órával egyre idegesebb  vagyok és egy ideje már borzasztó rossz érzés kerülget, mintha valami készülődne. Nagyon, nagyon rosszat sejtek.

17:47. A telefon még mindig nálam van, amit nem értek miért. Még nem értek volna vissza abból az akcióból? Mi tarthat ilyen sokáig? Nekem beszélnem kell vagy Jiminnel vagy Taehyunggal, minden áron haza kell jutnom holnap délig, hogy átadjam ByungChannek amit akar. Tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom hisz Jimin úgysem fogja átadni nekem a valódi címet, viszont Chan ezt nem tudhatja ezért az a tervem, hogy adok neki egy kamu címet és még azzal lesz elfoglalva addig kiderítem hol van SeokJin és YoonGi is. Remélem jut annyi idő arra, hogy mindkettejüket előkerítsem!

Újra a telefonra pillantok ami lassan negyed hetet mutat. Vészesen fogy az időm. A készülék egyszer csak megszólal, ami annyira váratlanul ér, hogy nem sokon múlt nehogy a padlón végezze. Egy ismeretlen szám hívta Taet, így elsőre nem is mertem felvenni. De újra és újra próbálkozott, így úgy voltam vele ha rákérdeznek Taehyung hollétére kamuzok valamit és azt mondom egy barátja vagyok és nálam hagyta a telóját. Ez hihető nem? Remélem. Vonakodva nyomtam rá a zöld kis ikonra.

~ Igen tessék, ki az?

~ Üdvözletem kedves Főnix, jó újra hallani a hangod. Mondd csak jobban vagy már? -Jesszus ez a hang...

~ ByungChan?

~ Naná szivi. Hogy vagy?

~ Mégis honnan tudod ezt a számot?

~ Én mindent tudok édesem. Azt is, hogy jelenleg hol vagy. Ugye azért nem feledkeztél meg a mi kis egyezségünkről?

~ Hogy felejthetném el? -kérdeztem gúnyosan.

~ Ennek szívből örülök. Ugyanis a baráti listád növekedését elnézve több hulla lesz mint amire számítottam.

~ Hogy érted ezt?

~ Ne higyj neki SeongMin! Ne hagyd, hogy megzsaroljon!

~ Ne hallgass rá! Bármit is mondd ne hidd el!

~ Ne kérem, hagyjon... -ez a hang te jó ég...

Igen, az utóbbi két hangot ezer közül is felismerném, ők nem mások voltak mint HoSeok és NamJoon. Az utolsó pedig, ha jól hallottam akkor nem más volt mint maga SeokJin. Igen. Ez a fajta magas vékony szerű hang őt jellemzi. Szent Isten! Mindnyájukat elkapta! Jint sejtettem de... NamJoon és HoSeok? Mikor és hogy? Hisz nemrég még beszéltem Nammal és azt mondta Seoulban vannak. Mégis hogy a francba történt ez?

~ Engedd el őket Chan! Nekik ehhez semmi közük.

~ Nyugi, ők csak biztosítékok arra az esetre ha netalán nem vennéd olyan komolyan a szavaim és esetleg valami butaságra készülnél.

~ Mégis mire készülnék? Nem kockáztatnám a barátaim életét. Viszont ahogy azzal már te is tisztában vagy éppen a rendőrség fogdáján csücsülök. Mégis hogy szerezzem meg és vigyem el neked azt a címet?