Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

38. rész

Meglepi rész!🤩
Fogadjátok szeretettel!🥰🫰

A történet végére teljesen ámulatba estem, de a rossz fajtába. Valahogy mindig is sejtettem, hogy Jimin nem avatott be teljesen ebbe az egész nyomozósdiba, de arra nem számítottam, hogy ez a ByungChan ekkora mértékkel része az életének. Már az is világossá vált, hogy az a rabszám Chan apjáé és őt akarja megtalálni vagyis a börtönt ahol fogva tartják. Kezd minden egyre inkább kitisztulni és összeállni. Mennyivel könnyebb ha az ember ismeri az egész igazságot nemde? Persze ez hamarabb megtörtént volna ha Jimin az elejétől fogva megbízik bennem és beavat. Persze nem hibáztatom hiszen ez eléggé bensőséges ügy számára, azért mégis csak az apja gyilkosának a fiáról van szó. Csak na, azért mégis sérti egy picit az önbecsülésem. Ez ilyen női dolog.

- Sajnálom SeongMin, hamarabb el kellett volna mondanom de... -piszkálta körmeit.

- Ugyan Jimin ne szavatkozz, nem tudhattad, hogy ez fog történni. Viszont ha már itt tartunk tudnod kell valamit.

- Igen? Mégis mit?

- Én sem mondtam el mindent. -tudtam ezzel nagyot kockáztatok viszont muszáj beavatnom őt.

- Mivel kapcsolatban?

- Lee MinHoval. -itt már rám nézett, elég érdekes grimaszt vágott- Ismerem őt. Vagyis... azt hittem ismerem.

- Hogy? Te mindvégig tudtad ki ez a MinHo és nem mondtad el? -emelte meg hangját- Hogy tehetted? Ez a rendőrség félrevezetése SeongMin.

- Hohohó! Álljon már meg a menet bassza meg! Mi jogon ordítozol velem mikor ugyanúgy elhallgattál előlem dolgokat!? Igen ismerem a fickót, régen együtt jártunk. Vagyis, csak azt hittem, hogy járunk.

- Ezt meg hogy érted? -vett vissza hangjából.

- Úgy, hogy csúnyán kihasznált és átvert. Elhitette velem, hogy fontos vagyok neki aztán persze kiderült, hogy mégsem. -fintorogtam cinikusan.

- Mi történt?

- Ez most hosszú sztori és nem is lényeges. A fő, hogy mindketten tudjuk miféle ember is ő valójában és nem szabad engednünk a zsarolásának. Nem szabad őt kiengedni a rácsok mögül, neki ott a helye.

- De mit tehetnék ha az ezredes levett az ügyről? Sőt szigorúan megtiltotta, hogy az őrs közelébe menjek.

- És? Nincsenek barátaid? Jesszus Jimin, légy már egy kicsit kreatív. Hívd fel Taehyungot vagy JeongGukot ők biztosan elmondják mi történik most odabent.

- Nem lehet. Wang úr biztosan árgús szemekkel figyelteti őket. Megtiltotta, hogy infókat szivárogtassanak nekem.

- És ennyi, feladod? Ugyan már Jimin. Tényleg csak ennyire futja tőled? És mi lett a híres-neves nyomozóval akinek állítottad magad? Vagy az csak egy szerep volt amit azért játszol hátha egy naiv kiscsaj bedől neked? -ráncoltam össze szemöldököm.

- Dehogy, szó sincs róla. Sosem használnám ilyen alantos dolgokra a posztomat, az nem én vagyok.

- Akkor ne add fel és találj ki valamit.

Mikor épp szólásra nyitotta volna száját megcsörrent telefonom és majdnem elejtettem a készüléket mikor megláttam YoonGi nevét villogni a kijelzőn. Azonnal kiszaladtam a hátsó kertbe és teljesen elfelejtve hol vagyok, kinek a házában, milyen következményekkel járhat ez, felvettem a hívást.

~ YoonGi? Tényleg te vagy az? -kérdeztem már-már meghatva.

~ Mit gondolsz? Csá kislány! -hangja meglepően vidám volt ami méginkább idegessé tett engem.