Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

5. rész

Már több mint egy hét telt el azóta, hogy sikeresen megléptem az engem üldöző rendőr elől, és szerencsére azóta sem történt semmi érdemleges. Hobi kiderítette, hogy ki az a három ember akit sikerült elkapni, bár egyik neve sem volt ismerős számomra. Csupán akkor tudtam nevet kötni a versenyzőhöz mikor Hobi elmondta, hogy azt a tűzpiros Apriliat vezette ami előttem volt a versenyen. Biztos kinéz neki néhány év sitten, de hát így jár az aki illegális dolgokat művel. Ehhez kell némi szerencse is a tudáson kívül. Na és persze olyan remek emberek, mint az én drága NamJoon barátom akinek bárhová megyünk remek kapcsolatai vannak.

Most jelenleg a kis sleppem éppen nálam lazulgat, egy motoros versenyt nézünk a tv-ben. Szeretjük az ilyen műsorokat, csak néha elszabadulnak az indulatok. De aki a versenyzés megszállottja annál azt hiszem ez némileg megengedett.

- Azt a rohadt... -kiált fel YoonGi mellőlem, amitől úgy megijedek, hogy a kezemben lévő üdítőt kilocsolom a padlóra- Vak vagy bazdmeg!? Nem láttad, hogy az a rohadék ott van mögötted? Meg is érdemled a kiesést te világi idióta.

Ja, és még finom volt. Drága barátom berágott mert az egyik kedvenc versenyzőjét kisodorta egy Ausztrál sofőr, aki nemrég csatlakozott a motoros sporthoz. HoSeok és NamJoon is hasonlóképp reagálnak. Asszem' említettem az indulatok elszabadulását ugye?

- Kössz YoonGi, éppen ittam volna. -vágom tarkón, mire kérdőn néz rám. Szerintem fogalma nincs arról miről is vakerálok éppen.- A kólám te barom. Kiömlött miattad.

- Nem miattam. Amiatt a seggarc Charles miatt, aki kiütötte Diegot! -mutogatott hevesen a tv felé.

Ingatva fejemet megyek a konyhába, hogy pótoljam elvesztett folyadékomat és ha már ott vagyok némi nasit is magamhoz veszek.

- SeongMinah, hozzál má' egy kis csokis kekszet! -hm, meg sem kell fordulnom, hogy tudjam ki ordítozik nekem.

- Mi a varázs szó?

- Mit tom' én? Ingardium leviosa? -tárja szét karjait mire én inkább csak megingatom fejem.

Most mi mást csinálhatnék? Kiveszek két csomat chipset, egy hínárosat és egy sajtosat, és persze egy zacsi csokis kekszet drága szeretett barátomnak. Szétosztva a fincsi nasikat újra a tv képernyőjére ragadunk, átadva magunkat a televíziózás csodájának.

Már az este is leszállt a városra mikor kikapcsolom a tv-t. Egyikünk se fáradt de már nincs kedvünk tovább egyhelyben lenni. YoonGi kitalálta, hogy kártyázzunk ami természetesen nem sima kártya party hanem tétre megy. De, hogy mire? Azt valamiért nem árulták el nekem. De az biztos, hogy ha sztriptíz showra vágynak akkor el kell menniük egy lebujba. A padlóra heveredünk és YoonGi hamar visszatér egy pakli póker kártyával és újabb adag nasikkal. Meg sem lepődöm.

- Mégis mire készülsz YoonGi? Látom ám a sunyiságot a szemedben. Nem fogok vetkőzős pókert játszani. Semmi kedvem titeket nézni pucéran.

- Nyugi, nem ezt terveztem. Az aki ezt a játszmát megnyeri az megmondja a veszteseknek, hogy a következő versenyen milyen trükköt kell bemutatniuk ha átérnek a célvonalon. NamJoonnak meg majd kitalálunk valamit. -von vállat.

- Oké, ebben már benne vagyok. -mindenki helyeslően bólogatott így elkezdtük játékot.

Kártyáztunk már egy ideje mikor Hobi telefonja csörögni kezdett és félrevonult, hogy hallja is mit mondanak neki a mi ricsajozásunk miatt. Fél füllel azért figyeltem azt a csevejt, hátha valami érdekes dologról esik szó.

- Aha. Igen igen. Nem dehogy, kössz, hogy szóltál ChanYeol. Oké majd ütközünk. Csácsá!

A névre már a többiek is felfigyelnek, hiszen ChanYeol nem más mint az egyik szervező ezeken a versenyeken. Remélem egy újabb futam miatt csörgött rá HoSeokra. Annyira szeretnék már ismét motorozni.
Hobi visszasétált hozzánk és leült, majd kezébe vette kártyáját mintha semmi sem történt volna. Ez most valami vicc ugye?