Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

44/1. rész

Bocsi a "bontásért" de a wattpad nem engedte az extrán hosszú részt ezért ketté szedtem. Remélem így is tetszeni fog! Fogadjátok szeretettel.😊

Hála SeongMin barátjának hamarabb ideértünk mint Chan emberei, így épp időben sikerült észrevétlenül elrejtőznünk. Az osztagommal a járda melletti étterem mögött bújtunk el és YoonGi is velem van, aminek nem örültem de jobbnak láttam ha inkább mellettem marad mintsem egymaga kezdjen el akciózni. Taehyung a saját embereivel a szemközti jelmezkölcsönzőnél rejtőzött el, közben rádión tartottuk a kapcsolatot. Kezdett leszállni az este és Chan emberei is szépen sorban megérkeztek és mind mind elbújtak valamelyik épület vagy egy vaskosabb fa törzse mögé. Láttam a kezeikben lévő fegyvereket és legszívesebben azonnal letartóztattam volna őket egytől egyig de tudtam még nem mozdulhatok, nem árulhatom el magunkat. Vártunk.

Az óra pontosan tíz órát ütött mikor egy metálkék Jaguar fordult be az utca végén amit egy szürke Nissan GT R Nissmo követett. Nagyot dobbant a szívem mikor abból a kocsiból maga SeongMin szállt ki, tetőtől talpig feketében. Meg kell hagyni jól állnak neki a sötét színek. Fején baseball sapka volt de arcát azonnal felismertem. Nem sokkal később egy luxus Lamborgini jött a helyszínre amiből nem más szállt ki mint maga Bang ByungChan. Azonnal mérhetetlen düh és bosszúvágy járt át, s olyan erővel szorítottam fegyverem markolatát félő volt itt helyben darabokra törik. Egy pillanatra kikapcsolt az agyam és oda akartam menni, hogy kurvára belelőjjek párat és kitapossam a belét, és meg is tettem volna ha SeongMin barátja le nem fog.

- Ez kurva szar ötlet hekuskám. Ne az utolsó percben akarjon mindent elbaszni. A bosszú várhat, most SeongMin élete a fontos.

Igaza volt, nem cselekedhettem meggondolatlanul. Szemforgatva bólintottam neki és visszább bújtam az épület mögé. Végignéztem a Chant kísérő embereken és furcsáltam, hogy sem JiSung sem pedig MinHo nincsenek a helyszínen. Vajon hol lehetnek?
Figyelemmel kísértük a jelenetet és láttam, hogy SeongMint a barátai mellé ráncigatják. Tudtam mire készülnek de még nem támadhattunk. Most a megfelelő időzítés a legfontosabb. Közben Tae hívott rádión.

~ Jimin hallasz, vétel!? Hé, nem kéne tennünk valamit? Kinyírják SeongMint és a haverjait is.

~ Várjatok még egy picit. És a hármas osztag kerüljön a szemben megbúvó emberek mögé. -adtam ki parancsom.

~ Értettem. Várunk a jeledre. Szólj ha mehet.

Tényleg az utolsó pillanatig vártam és mielőtt baj történhetett volna jeleztem a többieknek és egyszerre támadtunk. ByungChan és az összes többi ember is meglepődött, egyáltalán nem számítottak ránk. Ami csak nekünk kedvezett, hisz amíg leköti őket a csodálkozás addig mi több embert tudunk leszedni.
Igyekeztem közelebb kerülni a lányhoz és fél szemmel figyelemmel kísértem mit csinál. Éppen barátait szabadította meg a kötelektől és a ragasztószalagtól. Az embereimnek hála eljutottunk a furgonig. Láttam SeongMin arcán a döbbenet összes jelét amiért ott lát, de nem csak engem hanem a velem tartó barátját is. A fiú azonnal odament hozzá és megölelte. A lány azonnal sírva fakadt és ütlegelni kezdte amiért eltűnt és nem szólt neki arról merre van. Hirtelen furcsa, nyomasztó érzés lett úrrá rajtam. Tudom ők csak barátok, és nem is vagyok féltékeny, csak rossz volt látni, hogy SeongMin mennyire aggódott a férfiért és mennyire boldog amiért újra láthatja. Örültem volna ha egyszer engem is ilyesféle örömmel és boldogsággal fogad ha meglát. De erre asszem' már semmi esély, hála nekem.
Igyekeztem összeszedni magam és a körülöttem zajló eseményekre koncentrálni.

- Vigyék őket ki innen! -adtam ki gyors parancsomat miután ismét képbe kerültem- A kettes helyszínre menjenek.

- Igen is uram! -harsogták vissza.