Halálos hajsza [Park Jimin f.f.] Befejezett

39. rész

Jimin szemszöge

Hát... Rég éreztem már magam ennyire lent a padlón. Vagy talán már jóval alatta is vagyok. Minden élénken él bennem hiába teltek el órák azóta. Mintha az egész telefonbeszélgetés újra és újra lejátszódna előttem. SeongMin minden egyes mondata után úgy éreztem meghal belőlem egy újabb darab amiket ő keltett életre. Most ismét ugyanolyan egyhangúnak és kilátástalannak látom az életem mint mielőtt megismertem őt. Hogy tehette ezt velem? Pont mikor már kezdtem volna megbízni benne, kiderül minden csak hazugság volt. Azt sem tudom ki ez a lány, csak egy szerepet játszott előttem, de azt kurva jól. Eddig azt hittem jó nyomozó vagyok és átlátok minden egyes bűnöző aljas kis játékán de... úgy látszik óriásit tévedtem. Elbuktam. A munkámban is és az életben is. Olyasvalakinek hittem aki sosem volt valódi. Elhittem azt, hogy SeongMin az a lány aki kihúzhat abból a gödörből amibe HaNa taszított engem, erre kiderül, hogy az a lány nem is létezik. Hogy dőlhettem be neki?

- Mégis mi ez az egész Jimin?

Ront be Taehyung az irodámba s meg sem áll asztalomig. Látszólag eléggé mérges csak azt nem tudom miért. Bár jelen helyzetben kicsit sem tud érdekelni.

- Parancsolsz?

- Miért ül SeongMin a fogdán? Megyek le erre mi fogad? SeongMin az egyik cellában ül és sír. Mégis mi a franc történt?

- Az történt, hogy kiderült róla ő egy rohadt kis bűnöző. -csaptam mérgesen az asztalra, Tae arca értetlenkedő fintorba torzult.

- Ugye ez csak valami vicc? Méghogy bűnöző, Jimin ugyan már.

- Ez az igazság Tae. A saját fülemmel hallottam ahogy a haverjával éppen azt ecsetelik, hogy illegális versenyeken vesznek részt és ByungChant is ismerik! Elhiszed ezt? Végig hazudott nekem.

- Mi? Várj, most totál elvesztettem a fonalat. Azt a ByungChant?

- Mért talán ismersz másikat aki ráadásul az alvilág keresztapja? -kérdeztem cinikusan.

- És honnan ismeri ezt az alakot SeongMin?

- Állítólag elment hozzá és megfenyegette, de... nem tudom. Fogalmam sincs mit higyjek el neki.

- De ha ez igaz akkor ki kéne hallgatnunk a lányt nem gondolod?

- Nem. Egyenlőre az ezredes nem adott rá engedélyt, jelenleg a szüleit próbálja utolérni. Különben sem tudnám őt kihallgatni, még nem. Képtelen vagyok a szemébe nézni és végighallgatni, hogy újra hazudozni kezd.

- Mért gondolod, hogy ezúttal hazudna?

- Mért eddig mit csinált?

- Rendben, akkor majd én beszélek vele.

SeongMin szemszöge

A következő percek melyek maguk mögé parancsolják a többit óriási terhet hordoznak magukkal. A körülöttem lévő levegő túl tömény és sűrű, úgy érzem lassan megfulladok. Már órák óta egy nyamvadt kis cellában ülök és semmi sem történik. Senki még csak felém se néz. A felszakadt sebemből már egy ideje nem szivárog vérem de a fájdalom nem múlt el. Bár ahhoz képest amit összetört szívemben érzek ez semmiség. Fázom, de ha kell bevállalnék akár egy hetet is az északi sarkon csak ne történne meg mindez. Ez a tétlenség a legrosszabb. Fogalmam sincs mire készül YoonGi és nem tudom megakadályozni tettében mert egy kibaszott vaskalitkában tespedek. Tennem kell valamit! De mit tehetnék? Ráadásul ezúttal teljesen egyedül vagyok. Sem HoSeok sem NamJoon nem tudják, hogy lecsuktak és ha megpróbálnának kivinni innen ők is bajba kerülnének. Ezt egyedül kell megoldanom. Valahogy.