Charlene Walsh
Március 3. péntek
Izgatottan, és közben persze elképesztően idegesen lépkedtem a szinte üres paddockban. Tavaly már három futamon részt vettem a forma1-ben, de a legutóbbi verseny óta három hónap eltelt, és ismét úgy éreztem magam, mint az első napomon. Én voltam az a személy, aki interjúkat készített a pilótákkal, posztolt róluk Instagramon és TikTokon, bárhol ott tudtam lenni, és ez volt szó szerint az álmom. Egy ártatlan szombat délután történt, hogy megszerettem a motorsport világát, és már évek óta tudtam, hogy nekem itt kell dolgoznom. Persze eléggé valószínűtlennek tűnt, hogy egyszer tényleg itt fogok kikötni, végül egy jó pár email után próbaidőszakra felvettek, (ami még most is abszurdnak hangzik). Mellesleg még mindig azon voltam, de mivel nem kaptam rosszat, de jó visszajelzést sem, így csak tengődtem, és tovább folytattam, amit eddig csináltam.
- Arlene! -kiabált nekem Lando Norris a McLaren épület teraszáról.
- Kinek is szurkolsz az idén?!
- Mindenkinek? -kérdeztem vissza szintén kiabálva, a tőlem hat méterre álló sráctól. Az én munkámban nem jelenthettem ki, hogy igazából kiknek is szurkolok. De megsúgom, a Ferrari volt az első helyen, a második helyen pedig a McLaren.
- Egy csapatot választanod kell, asszony! -közölte, majd mögötte kinyílt a fotocellás ajtó és Oscar Piastri lépett ki. Számítottam rá, de furcsa volt nem Daniel Ricciardoval találkozni. Már az épület előtt álltam, így Lando szerencsére nem kiabált tovább.
- Miért vagytok itt ilyen korán? -néztem a fiúkra. Reggel fél hét volt, ami azt jelentette, hogy szinte üres volt a paddock területe.
- Oscar ideges, én meg nem tudtam aludni -vont vállat. - És te?
- Szeretnék felkészülni a napra -feleltem. - Úúú posztoljunk! -kerülte meg a korlátot, majd lejött hozzám.
- Jó ötlet? -kérdeztem bizonytalanul.
- A te oldalara, abból baj nem lesz -vont vállat. Elővettem a mobilomat, majd szelfi módba állítottam a kamerát, és felemeltem a készüléket. Lando mellettem vigyorgott, felettem a korlátnál meg Oscar mosolygott, akin tényleg látszott, hogy ideges a mai nap miatt.
- Ez jó lett -biccentettem, majd a saját oldalamra kiposztoltam a képet és megjelöltem a fiúkat. - Na én most tovább megyek, mert még kikell találnom a Ferrarisoknak valami TikTok videót -sóhajtottam, és már indultam is volna tovább, amikor mögöttünk, a paddock bejárata felől, újabb pilóta érkezett.
- Jó reggelt! -köszönt George Russell, és miközben a srác felé fordultam, Lando fejemre nyomott egy McLaren sapkát. Nem vettem le, csak megigazítottam. Intettem egyet a Mercedes pilótának, majd folytattam az utamat az étterem felé. Kellemes érzés volt a csendes, félig világos paddockban sétálni, mintha az ember a második otthonába érkezne. Az étteremhez érve, felléptem a kétfokos lépcsőn, majd letelepedtem az egyik asztalhoz. A laptopomat a elővettem a lila színű táskából, majd az asztalra helyeztem és bekapcsoltam, hogy összeírjam miket kellene a mai napon posztolnom, és a pilótákkal milyen tartalmakat készítsek. A pénteki nap még nem szokott valami izgalmas lenni, de a szombat és a vasárnap pörgős tudott lenni. És a legnehezebb az volt az egészben, hogy soha semmilyen körülmények között nem hagyhattam ki egy pilótát sem a posztolásokból, és minden eseményre is oda kellett figyelnem.
Két órával később, a paddock életre kelt, és oda-vissza rohangáltak az emberek, én az étterem teraszán ültem (még mindig), és az Instagram-ot pörgettem. Rengeteg lájkot kapott a fiúkkal készült képem, és sokan megosztották. Ez idő alatt a forma1life Instagram oldalára is posztoltam a csendes paddockról, majd arról, hogy milyen sokan lettek pár órával később. Tudom, nem valami izgalmasan hangzik, de ez akkor is egy álom munka volt. Megittam a kávémat, majd felálltam az asztatól és tovább indultam a paddockban. Elsőnek a Ferrarihoz kellett mennem, így elindultam a vörös színű épülethez. Kicsit ideges lettem ahogy felléptem a teraszra, majd a fotocellás ajtón is beléptem. Carlos Sainz éppen egy kávét kavargatott, az oldalt elhelyezett pultnál. Sötétkék farmerben és piros Ferrari csapatpólóban volt, a pilóta páros másik tagja, pedig a szintén piros színű kanapék egyikén ült, szintén ugyan olyan szettben. Lazán telepedett le a falhoz közelebbi oldalra, és a telefonján pörgette valamelyik közösségi oldalt. Borostás arca még vonzóbbá tette, és éreztem ahogy szívritmuszavarom lesz tőle.
- Sziasztok! -köszöntem, mire mindkét srác felnézett rám, de közben jó páran elsiettek mellettem, amitől az egyensúlyom megingott.
- Szia, Charlene! -köszöntött Carlos Sainz, de Charles Leclerc csak egy hellóval biccentett felém. Szinte minden pilótával jó viszonyom volt, de ő átnézett rajtam, és bár rosszul esett tőle, mégsem tudtam őt nem kedvelni.
- TikTokra kellene valamilyen videót csinálnunk, esetleg nektek van ötletetek? -kérdeztem, persze nekem már volt, csak szerettem volna, hogy ők is valamennyire jól érezzék magukat ebben a kötelező média cirkuszban.
- Nekem nincs ötletem -jött a kanapéhoz Carlos, majd leült Charles mellé.
- Charles?
- Hm? -nézett fel, és úgy tűnt egyáltalán nem figyelt rám az imént.
- Van valami ötleted TikTokra? -kérdezte Carlos helyettem. - Nincs -ingatta meg a fejét.
- Rendben, akkor csináljunk egy kérdezz-feleleket -ültem le velük szembe, majd elővettem a táskából az állványt, és a telefonomat is beállítottam.
- Miért nem lehet csak egy random képet posztolni? -tette fel a kérdést unottan Leclerc.
- Mert az nem elég. - Mellesleg csak a mai napon kell TikTokra videót készítenünk -néztem rá, és közben ő is engem figyelt, és úgy éreztem mintha a zöld szempár vesémig belém látna.
- Akkor essünk túl rajta, de a mai nap már nem akarok több ilyen hülyeséggel foglalkozni -sóhajtotta, és a kanapé háttámlájának dőlt, de a tekintetét még ekkor is rajtam tartotta. Zavarba hozott, sőt annyira, hogy legszívesebben kiszaladtam volna a helyiségből. Lehajtott fejjel előkerestem a kérdéseket, amiket már régebben összeírtam a laptopomon, majd elindítottam a felvételt. Szerencsére Charles kérlelés nélkül kiegyenesedett és a kamerába nézett. Átolvastam a kérdéseket, majd szép sorjában feltettem őket. Harmadik vagy inkább a negyedik kérdésnél feloldódtak a srácok, és egész jó hangulatú videót sikerült felvenni, annak ellenére, hogy Charles ellenszenves volt az elején.
- Rendben srácok, köszönöm! -állítottam le a felvételt, majd leszedtem az állványról a telefont. Charles eközben felállt, majd szó nélkül elsétált tőlünk.
- Vasárnap este bulizni megyünk, kiengedjük a gőzt, ha van kedved majd gyere el -állt fel Carlos is. - Majd benézek, köszi -biccentettem mosolyogva. Miközben mindkét pilóta elsétált a kanapéktól, én neki álltam megszerkeszteni a videót, majd kitettem a forma1life TikTok oldalra, ahol már egy millió követőm volt. Ezt az oldalt azért találták ki a vezetők, mert a rajongók imádták a pilótákról készült videókat, képeket és ezen az oldalon a komolytalanabb bejegyzéseket is meglehetett találni. Ahogy sikerült posztolnom, összepakoltam, majd tovább indultam az Alpine-hoz.
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
