Charlene Walsh
Július 21. péntek
Charles ablakpárkánynak dőlve várta, hogy megszólaljak, Lando pedig az ágy szélén ült. Idiótának éreztem magam amiért belementem ebbe, az oltári nagy hülyeségbe, de próbáltam úgy felfogni a dolgokat, mint ahogy Carmen tanácsolta.
- Szóval –kezdtem az ujjaimat tördelve. Nem tudom melyik sráctól voltam jobban ideges, de az biztos, hogy a pulzusom az egekbe volt.
- Kellenek szabályok mert... Mert hozzátok kellene a szabályok –mormogtam.
- Először is négy hét, semmi több –kezdtem bele.
- Oké –bólintottak egyszerre.
- És csak randiról lehet szó, szóval nem alszik nálam egyikőtök se! –tettem hozzá, és persze, hogy ez a rész volt számukra a felháborító.
- Nem fekszem le egyikőtökkel sem –tettem hozzá, és közben lángolt az arcom.
- Négy hét sok idő, Cha –szólalt meg Charles, mire Lando rákapta a fejét és egy dögölj meg nézéssel ajándékozta meg.
- Komolyan tudnál venni? –érdeklődtem felhúzva magam.
- Én komolyan veszlek, de szerintem a szex hozzátartozik a kapcsolathoz –felelte, és igaza volt, de én akkor is kiálltam az elveim mellett.
- Belementem ebbe a baromságba az lesz, amit én mondok! –förmedtem rá.
- Jól van, jól van –emelte fel a kezeit védekezően.
- Van még valami, hercegnőm? –érdeklődött Lando kedvesen.
- Hé, a hercegnő duma az enyém –akadt ki Charles, mire unottan sóhajtottam egyet.
- Nem is hívtál hercegnőnek –fújtattam hitetlenkedve.
- De hívtalak, csak nem hallottad! –közölte, és komolyan röhejesnek éreztem a kialakult szituációt.
- Esetleg cirkuszba nem akarsz fellépni? –néztem Charlesra.
- Akkor is igazam van –sértődött meg.
- Jó –hagytam rá. – A negyedik dolog pedig az, hogy senki ne tudjon erről, rendben? –néztem rájuk komolyan, de mindkettő feltűnően lapított.
- Kiknek mondtátok el? –eresztettem le a vállaimat fáradtan.
- Én csak Pierrenek! –védekezett azonnal Charles.
- Én meg Carlosnak és Maxnek –felelte, mire összeszorult a torkom.
- Jó, remek –mormogtam az orrom alatt.
- Igazából mindegy így, is úgy is mindig megvagyok alázva –vontam vállat elkeseredve.
- Ennyit akartam –néztem a fiúkra, mindketten engem vizslattak, én pedig úgy döntöttem jobb lesz, ha kimegyek levegőzni.
Július 22. szombat
Az időmérőt, a bokszutca felett néztem Carmen társaságában. Egész jól kijöttünk, így sokat beszélgettünk és együtt is jöttünk a pályára, hogy Charlest és Landot elkerülhessem. Elég abszurd volt a helyzet, mellesleg nem akartam olyan helyzetbe kerülni, hogy valamelyiküket választanom kelljen. Jó, persze elfog ennek az ideje is jönni, de egyelőre nem akartam egyiküket sem túlságosan megbántani, Landot meg főleg nem. Itt egyedül Charles érdemelte volna meg, hogy megütögessem valamivel.
- Itt van Miss Walsh? –szólalt meg valaki mögöttünk, majd egy öltönyös férfi jelent meg a teraszon.
- Én vagyok az –emeltem fel a kezem.
