Charles Leclerc
Március 5. vasárnap
Lando Norris szokásához híven rátapadt Charlene Walshra. A lányt persze egyáltalán nem zavarta, hiszen túl kedves volt mindenkivel, még velem is, pedig rohadtul nem érdemeltem meg. A versenyem a lehető legszarabbul sikerült, és ő volt az első ember, aki utánam jött, hogy megtudakolja jól vagyok-e. Én pedig képes voltam bunkón viselkedni vele és elküldeni. Szerettem volna bocsánatot kérni tőle, de nem akartam, hogy a többiek hallják.
- Ez szörnyű –fintorodott el Charlene, miután Lando megitatott vele egy zöld színű trutyit.
- Ezt még kóstold meg –tolta elé a következő piát.
- Szerintem jobb lenne, ha több vackot nem itatnál vele –szólaltam meg, mire Norris és Charlene egyszerre emelték rám a tekintetüket. A lány persze pont úgy nézett rám, ahogy érdemeltem, és lehúzta azt is, amit Lando az imént tett le elé.
- Táncoljunk! –mondta, és egyértelműen berúgott, mivel a csaj 0-24-ben bevolt feszülve, és most láthatóan elengedte magát.
- Logant láttátok már valahol? –váltott témát hirtelen, és körbe nézett a zsúfolt bárban.
- Sargeant? –kérdezett vissza most Carlos. Pierre és George jó húsz perccel ezelőtt elhagyták a pult környékét, így már csak négyen ültünk a pult, egyik távoli sarkában.
- Aham –bólintott, és kíváncsivá tett mégis miért keresi az újonc pilótát.
- Nem láttam még, de biztos itt van –mondta Carlos, Lando pedig leugrott a bárszékről.
- Megyek a DJ-nek segíteni, mert kurva szar a zene –jelentette be, Carlos pedig csatlakozott hozzá. Mire feleszméltem, már csak ketten maradtunk a pultnál Charlenével, aki kicsit elveszettnek tűnt.
- Megkeresem Logant –motyogta, vagyis inkább ezt olvastam le az ajkáról, mivel a zene miatt nem hallottam.
- Várj –ültem közelebb, sőt teljesen mellé, mire megilletődve rám nézett a kék szemeivel.
- Igen? –amint kiejtett a kérdést, Logan Sargeant megjelent mellettünk, ezzel pedig elrontotta az esélyemet arra, hogy bocsánatot kérjek Charlenetől.
- Sziasztok! –köszönt, és Charlene figyelmét teljesen elveszítettem. Ezek most randiznak vagy mi?
- Helló –biccentettem.
- Szia! –köszönt Charlene, majd leszállt a bárszékről, a százhatvan centijével olyan törékenynek tűnt, hogy legszívesebben visszahúztam volna a székre.
- Szóval csak eljöttél –mosolygott Logan a lányra, aki tökre elfelejtkezett rólam.
- Igen, bár kicsit többet ittam, mint kellett volna –bökött a pult felé kuncogva, majd minden szó nélkül elsétáltak tőlem. Magamra maradtam a pultnál, ami kimondottan nem tetszett, így hát elindultam megkeresni Lando-t és Carlost. Mivel a DJ pultot említették, így oda vezetett az első utam. Persze nem volt egyszerű oda jutnom a hatalmas tömeg, és az ezer csaj miatt, akik mindenáron táncolni akartak velem, vagy inni egyet. Végül elértem a DJ pultot, ahol Lando Norris-t tényleg megtaláltam, Max Verstappen társaságában.
- Hol van Arlene? –kérdezte Lando ahogy észrevett.
- Logannel –feleltem.
- Randiznak vagy mi? –vonta fel a szemöldökét, de túlságosan lefoglalta a zene, így csak félig figyelt rám.
- Nem tudom, nem is érdekel –vontam vállat.
- Nem úgy mondod, mintha nem érdekelne –jegyezte meg, mire felvontam a szemöldököm.
- Ezt meg hogy érted? –kérdeztem, mintha nem érteném a szavakat, amiket mondott. Igazából csak azt nem értettem miből vette azt le, hogy engem érdekel, hogy Arlene kivel dug éppen. De Lando nem figyelt rám, sőt el is felejtkezett a jelenlétemről, és a DJ pasival kezdett dumálni. Ugyan minek is vagyok én itt?
Charlene Walsh
A fejemben éreztem az alkohol hatását, és mivel nagyon ritkán iszok, így egyáltalán nem éreztem jól magam. Logannel és a barátaival elfoglaltunk egy asztalt, de én tompán érzékeltem a körülöttem lévő történéseket. Egy idő után arra a döntésre jutottam, hogy kimegyek levegőzni, így felálltam Logan mellől.
- Megyek, levegőzöm egyet –mondtam, mire felnézett rám.
- Menjek veled?
- Nem kell, pár perc és visszajövök –válaszoltam, de ahogy elindultam a tömegbe már megbántam, hogy visszautasítottam az ajánlatát, mivel elképesztően szédültem. Úgy mentem át a tömegen, mint egy zombi és fogalmam sem volt hogyan sikerült kijutnom az épületből. De ahogy kilöktem a fekete üvegajtót, és sikerült a friss levegőre kiszabadulnom, a testem minden szeglete megkönnyebbült. Sötét volt, és egy idegen városban voltam, ami az alkohol hatása mellett nagyon ijesztő volt.
- Arlene? –kérdezte egy hang, de először azt hittem csak képzelgek, majd hirtelen mellettem termett egy alak.
- Charlene, jól vagy? –kérdezte ismét a hang, majd felnéztem Charles Leclerc tökéletes arcára.
- Olyan szép vagy –simogattam meg a borostás arcát, mire elnevette magát.
- Oké, szóval sokat ittál, nagyon sokat –állapította meg.
- Nem, vagyis talán –motyogtam, majd átöleltem és a mellkasába fúrtam a fejem.
- Olyan jó illatod van! –állapítottam meg, és közben a nevetéstől rázkódott a teste. De nem tudott érdekelni, hogy kinevet, sőt annyira tetszett a nevetése, hogy elhallgattam volna még egy ideig.
- Visszaviszlek a szállodába –mondta, mire megingattam a fejem.
- Nem akarok még –ellenkeztem, pedig igazából szerettem volna lehajtani a fejem egy puha párnára, vagy az ő mellkasára, sőt inkább az ő mellkasára.
- Gyere –invitált el az épülettől.
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
