Charlene Walsh
Március 5. vasárnap
- Jól vagy most már? –kérdezte a velem szemben ülő Logan. Egy pohár vizet szorongattam a kezemben, és még mindig nem voltam teljesen toppon.
- Igen –hazudtam félig-meddig.
- Miért voltál olyan zaklatott? –érdeklődött tapintatosan. Eszemben sem volt bevallani az igazságot. Szerencsém volt így is, hogy George senkinek sem mesélt rólam, és nem leszek olyan hülye, hogy majd pont én fogom kikotyogni a magán dolgaimat. A szüleim és én, nem sokat beszéltünk Braydenről, főleg azóta, hogy bántott engem. Én például haza se nagyon megyek, ha ő otthon van, egyszerűen nem tudok vele egy légtérben lenni. Őszintén szólva, az eset óta nem tartottam a testvéremnek és féltem tőle, amin nem tudtam változtatni, de nem is akartam. Viszont bármennyire is szeretnék a múltbéli dolgoktól megszabadulni, mindig van valaki vagy valami, ami emlékeztet arra, hogy Brayden egy szörnyeteg, és közben rohadtul az édes testvérem.
- Nem fontos –válaszoltam végül Logannek, aki elhúzta az ajkát a válaszom hallatán.
- Ha van valami, nyugodtan megkereshetsz –nézett rám őszinte tekintettel, és ez nagyon jól esett tőle.
- Köszönöm –bólintottam elmosolyodva. Eddig felsem tűnt, hogy Logan Sargeant ilyen kedves és jóképű, bár tény és való, hogy az idei évben került be a forma1-be, ami azt jelenti, hogy túl sokat még amúgy sem találkozhattam vele.
- Most mennem kell –zökkentett ki a gondolataimból, és közben fel is állt a kék kanapéról, ami a Williams konténer társalgójában állt.
- Rendben, nekem is még sok dolgom van –biccentettem, majd én is feltápászkodtam a kanapéról, és a vállamra vettem a táskámat.
- Drukkolj majd nekem! –hátrált el mosolyogva.
- Fogok –biccentettem ismét, és próbáltam szólídan mosolyogni, nem úgy, mint egy őrült.
Logan végül hátat fordított nekem, majd elindult az öltözője felé. Én pedig kiindultam a Williams épületből, és a VIP nézőtérre indultam.
***
A futam kezdetekor a VIP szekcióban ültem le, onnan is posztoltam egyet, majd lementem a bokszutcába, ami szintén tele volt. A Ferrarihoz sétáltam be, majd onnan figyeltem az eseményeket. A Ferrari nem volt túl jó pozícióban, sőt a McLaren is hátul kullogott. A Williams pedig az elmúlt évekhez képest egész elől volt. A következő percekben viszont, a Ferrari garázsban megfagyott a levegő, mivel Charles autója kigyulladt a pálya szélén, és percek alatt kikellett szállnia. Elképesztően sajnáltam ahogy kiszállt, és a testtartásán látszódott mennyire csalódott. Piros zászló egy darabig tartott, közben pedig Charles is megérkezett a garázsba, és most a csalódottság inkább dühvé változott. Elsuhant mellettem, majd a paddockhoz vezető folyosóra sietett. Pár pillanatig hezitáltam, és közben meg is vártam, hogy a kamerás ne arra felé álljon, majd ahogy elfordult, besuhantam az emberek között és utána indultam. Mire a folyosóra értem, az már üres volt, de biztosra vettem, hogy a konténerekhez ment. Elindultam, és igazából gőzöm sincs miért mentem után, egyáltalán nem kellett volna, de mégis a Ferrari konténerhez lépkedtem. Mivel éppen zajlott a futam, így a paddock szinte kiürült a VIP tagoktól, és csak pár ember szaladgált oda-vissza. A Ferrari konténere is üresen állt ahogy beléptem, és így szabadon Charles öltözőjéhez mentem. Két fehér ajtó állt egymás mellett, az egyik Carlos Sainz neve állt, a másikon pedig Charles Leclerc. Utóbbin bekopogtattam, mire egy morcos hang megszólalt.
- Andrea, rohadtul nincs kedvem most senkihez! –kiáltotta ki, és meglepett a kirohanása. Mármint érthető volt, de Charlestól mégis furcsa volt ezt hallani.
- Charlene vagyok –szólaltam meg, de nem kaptam választ. Már éppen megfordultam volna, amikor kinyílt a fehér ajtó. Charles még mindig a piros overalljában volt, de felül kicsit már kicipzározta.
- Mit akarsz? –kérdezte, mire a mellkasomon szégyenkezés futott át. Basszus, tényleg minek jöttem utána?
- Én csak megakartam nézni, hogy jól vagy-e –feleltem, mire bosszankodva nézett rám.
- Csodálatosan vagyok, mint ahogy azt láthatod –csattant fel.
- Sajnálom –mondtam, de ezzel csak rontottam a helyzeten, sőt tényleg nem kellett volna utána jönnöm.
- Miért? Miattad gyulladt ki a pályán az a szar? –kérdezte, mire elhúztam az ajkam.
- Nem, de...
- Rohadtul elegem van most, szóval örülnék, ha nem idegesítenél még te is –mordult rám, én pedig megszeppenve néztem rá. Úgy éreztem jobb, ha nem szólok semmit, csak csendben odébb állok.
A versenyt Max Verstappen nyerte, amit sikerült is a lehető leggyorsabban posztolnom, de miközben a tömegben vergődtem, állandóan Charles járt a fejemben. Miért kellett neki ennyire bunkónak lennie? Értem én, hogy az év első versenye a lehető legszarabbul alakult neki, de én csak megakartam tudni, hogy jól van-e. Mégis minek erőlködők? Tavaly sem bírt, idén sem fog. Miután a pódiumi rész is lezajlott, mindenki visszatért a paddockba. Interjúkat adtak a pilóták, és Charles is előkerült, de eszemben sem volt a közelébe tartózkodni, ezért próbáltam elkerülni.
- Charlene! –szólított meg valaki a tömegben. A hang irányába fordultam, és Logan Sargeanttal találtam magam szembe.
- Szia! Jót mentetek! –dicsértem meg, mire elmosolyodott.
- Köszi, egész jó most az autó –mondta, majd folytatta: - Jössz este a bulira?
- Carlos említett valamit, majd benézek –biccentettem.
- Oké, akkor reménykedhetek abban, hogy még ma találkozunk? –mosolyodott el, mire bólintottam.
- Igen.
Igazából nem sok kedvem volt bulizni, de mivel már Carlos és Logan is hívott, sőt Lando is már említette, így a paddock-ot elhagyva, a szállodai szobámat ismét elfoglaltam. Felvettem egy pink egybe ruhát, aminek a háta kivágott volt, majd a hajamat megigazítottam, a sminkemmel együtt. A buli a szállodától nem messze volt, egy nagyon neves bárban. Átsétáltam a helyszínre, ami egy fekete üveges épület volt, már kint hallani lehetett a bentről üvöltő zenét. Az üveges ajtó kilincséért nyúltam, majd belöktem azt. Pillanatok alatt elém tárult a parti, ahol rengeteg ember bulizott. Kicsit elveszettnek éreztem magam, de szerencsére ahogy a pulthoz átvágtam magam a tömegen, Lando Norris rögtön kiszúrt.
- Arlene! –kiáltotta, majd egy sörrel a kezében mellettem termett és átkarolt.
- Ott vannak a srácok! –mutatott a pult sarkához, ahol George és Carlos ült, de ahogy közelebb értünk Charlest és Pierre Gasly-t is megpillantottam.
- Sziasztok! –köszöntem a fiúknak, és próbáltam a zenét túlkiabálni. Ahogy Charlesra néztem, éppen elkaptam ahogy végigmért, és ettől pír szökött az arcomra. Elfordítottam a fejem, mielőtt még összenéztünk volna.
- Mit kérsz? –kérdezte Lando, és közben leültem George mellé a pulthoz.
- Nem kérek semmit –ingattam a fejem.
- Mi? Buli van, Charlene! –nézett rám hitetlenkedve.
- Jó, akkor azt, amit te is szeretsz –vontam vállat, mire vigyorogva intett a pultosnak.
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
