Charlene Walsh
Március 11. szombat
Az éttermi incidens után nem igazán volt kedvem tovább maradni. Charles pedig volt olyan kedves, hogy megbeszélte Carlossal és Isaval, hogy én is csatlakozhatok a nyaralójukba. Az ételeinket elvitelre kértük, és közben az étterem menedzserre többször is elnézést kért a lány viselkedése miatt. Persze ez nem segített az én helyzetemen, és csak elakartam tűnni onnan. Ahogy kiléptünk az épületből a parkolóhoz sétáltunk, ahol beültem Charles bérelt autójába és a nyaraló felé vettük az irányt.
- Jól vagy? –szólalt meg Charles, miután az út fele eltelt, és én egy szót sem szóltam az étterem óta.
- Igen –fordítottam a fejem felé.
- Csak nem értem, hogy ez a Penelope nevezetű lány mit akarhat tőlem, vagy mit árthattam neki, hogy így viselkedett.
- Nem Penelope volt a névtábláján –mondta, mire felemeltem a fejem.
- Nem? –lepődtem meg, mire Charles megingatta a fejét.
- Mia állt a táblán.
- Szóval nem is Penelope az igazi neve –fogtam a fejem, és tényleg kezdett aggasztó lenni ez a helyzet.
- Nyugodj meg, szerintem semmi jelentősége nincs ennek. Pár nap, és el is felejt –próbált nyugtatni.
- Nem, szerintem nem –ingattam meg a fejem feszülten. – Pár napja Birminghamban találkoztunk, most meg Maranelloban? Nem gondolod, hogy ez roppant fura? –akadtam ki a végére teljesen, mire Charles rám emelte a tekintetét.
- Nyugodj meg, Charlene!
- Inkább az útra a figyelj! –mordultam rá, amit rögtön megbántam. Basszus sosem volt még velem ilyen kedves, és én meg elintézem, hogy ugyan abba a körforgásba visszalökjem magunkat. Charles nem reagált, tényleg az utat figyelte, és még oldalról is látszódott, hogy megbántottam.
- Itt vagyunk –fordult be egy feljáróra. Egy gyönyörű és modern ház előtt álltunk meg. Hatalmas üvegek díszítették, és világosbarna fa borította az épület külső részét. Leállította az autót, majd kiszállt, én pedig ugyan így tettem. Carlos és Isa pont ebben a pillanatban begurultak Charles autója mellé. Charles kivette közben a csomagjainkat, és ahogy mellé léptem, egyértelműen bezárkózott előttem ismét. Remek.
- Gyere, majd a fiúk behozzák a csomagokat –karolt belém Isa, majd az épület felé terelt. A lány beütött egy kódot az ajtónál, majd az zölden kezdett világítani, és kinyílt magától az ajtó, de csak résnyire. Isa belökte, majd elém tárult a luxusház minden szeglete.
- Erre vannak a szobák –lépett fel az üveglépcsőre, majd elindult felfelé, én pedig követtem.
- Gyönyörű ez a ház –szakadt ki belőlem, pedig még a felét sem láttam. Az emeleten egy széles folyosó fogadott, aminek a falai krémszínűek voltak, és pár drága festmény díszelgett rajta.
- Ez lesz a szobád –fordult be egy nyitott ajtón, ahol egy hatalmas franciaágy állt középen, és a fürdőkád az ajtó melletti jobb sarokban helyezkedett el.
- Köszönöm! Igazán hálás vagyok –mondtam, mire Isa megsimogatta a vállamat.
- Nagyon sajnálom az étteremben történteket –nézett rám együttérzően.
- Hagyjuk, inkább ne beszéljünk róla –ingattam meg fejem.
- Rendben –bólintott, majd hirtelen Carlos megjelent a bőröndjeimmel, és letette a hatalmas ablakok elé, amik egy egész falat tettek ki.
- Köszi –biccentettem felé.
- Öltözz át, aztán lent befejezzük az ebédet –mosolygott rám Isa, majd Carlossal együtt kimentek a szobából, és becsukták maguk mögött az ajtót.
A bőröndömhöz léptem, majd kipakoltam belőle pár ruhadarabot, és egy kényelmesebb, fekete melegítőt vettem fel, meg egy rózsaszín melegítőfelsőt. A leöntött ruháimat pedig felkaptam a kezembe, majd azokkal együtt léptem ki a folyosóra. Üres volt, így hát elindultam a lépcső felé. Ahogy leértem a földszintre, elindultam a folyosón, ami egy nappalihoz, konyhához és egy ebédlőhöz is vezetett. Az ebédlőben egy hosszú asztal állt, ahol Isa éppen kicsomagolta az ételeket.
- Kimoshatnám ezeket valahol? –kérdeztem, mire összerezzent a hirtelen megszólalásomtól. – Bocsi, nem akartalak megijeszteni!
- Semmi gond –nevette el magát. - A konyhából nyílik egy ajtó, és ott van a mosógép meg a szárító is!
- Köszi –mentem vissza a folyosóra, majd a konyhába léptem, ami szintén nagyon mutatós volt. A mosókonyhába beléptem, majd beindítottam a mosást és visszamentem Isahoz.
***
A délután további része egész kellemesen telt, és Isaval elég jól elbeszélgettünk, Charles pedig ismét ugyan olyan bunkó volt velem, mint eddig. Szerettem volna tőle bocsánatot kérni, de nem akartam Carlos és Isa előtt megtenni, így vártam a megfelelő pillanatra.
- Társasozunk? –dobta fel az ötletet Carlos, és a nappaliban az egyik polcról levett egy dobozt.
- Én benne vagyok –reagálta Charles, miközben az egyik fotelban terpeszkedett.
- Milyen társas van? –érdeklődtem, mielőtt még belementem volna valami hülye játékba.
- Activity –mutatta felém a sárgadobozt.
- Akkor én is csatlakozok –biccentettem. Isa nasit hozott a középen álló üvegasztalra, majd elhelyezkedett Carlos mellett, ami azt jelentette, hogy én Charles-al leszek párban. Carlos kipakolta az asztalra a kártyapaklit, majd ránk emelte a tekintetét. Én a kanapén helyezkedtem el és úgy tűnt Charlesnak eszébe sem jutott átülni mellém.
- Kezditek? –kérdezte Carlos, mire Charlesra néztem, akit pedig nem érdekelt én mit reagálok, csak előre hajolt, majd levett egy kártyát.
- Mutogatni fogsz? –kérdezte Isa, mire Charles bólintott.
- Mehet? –nyúlt Carlos a homokóráért.
- Igen –reagált, majd Carlos megfordított a homokórát, és az idő elkezdődött. Charles úgy fordult, hogy én is jól lássam mit is mutogat. Először egy virágot mutatott, legalábbis ahogy kimondtam helyeselt, majd tovább folytatatta. Végül senki sem értette mit akart ezzel, majd rám kezdett mutogatni, amit meg főleg nem értettem.
- Lejárt az idő! –kiáltotta be Carlos, mire sóhajtva hátra dőltem a kanapén.
- Mi volt az? –kérdezte Isa, mire Charles ledobta a kártyát az asztalra.
- Semmi –legyintett. Isa kíváncsisága nagyobb volt, mint az enyém, ezért a kártyalapért nyúlt, majd ahogy elolvasta rám nézett, és visszafojtott egy mosolyt. Persze ekkor már én is kíváncsi voltam mi lehetett az, de Charles előtt nem akartam rákérdezni.
- Oké, mi jövünk! –csapta össze a kezét Carlos, majd húzott egy kártyát.
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
Vinted: dkamilla2003
