Charles Leclerc
Március 5. vasárnap
- Oké, most kérem a táskád -állítottam a falnak Charlene-t, aki a kelleténél többet ivott. Logan, hogy nem figyelt oda rá? És egyedül kiengedte a sötétbe, nem normális!
- Nem, nem állna jól neked -ingatta meg a fejét, mire elnevettem magam.
- Csak a kártyádat akarom kivenni belőle -vettem át tőle a fehér táska darabot, majd felnyitottam és előkerestem benne a szobakártyát. Az ajtóhoz léptem, majd lehúztam a kártyát és belöktem az ajtót.
- Gyere -nyújtottam ki a karom, mire elindult, de majdnem felesett a saját lábában.
- Segítek -karoltam át, és az oldalára csúsztattam a kezemet, majd beinvitáltam a szobába. Lefektettem az ágyra, ahol ki nyújtózkodott és ezzel együtt, a ruhája alja is felcsúszott a lábain, és önkénytelenül is végig mértem a tökéletes testét.
- Nem lenne jó ötlet, ha itt hagynálak magadra, mi? -sóhajtottam, és fogalmam sem volt mi tévő legyek. Nem kellene itt maradnom vele, távol kell tőle tartanom magam, és nem itt ápolgatni.
- Keresek egy vödröt -indultam el a fürdőszobába, ahol egy felmosóvödör szerűt találtam, és visszamentem az ágyhoz. Letettem az ágy mellé, majd feltérdeltem a matracra és oldalra fordítottam Charlene-t. Mivel pillanatok alatt elaludt, így volt időm vacillálni azon, hogy mégis menjek vagy maradjak. Végül lekapcsoltam a villanyokat, majd letelepedtem a fotelba és lehunytam szemem, hogy hátha tudok így is kicsit pihenni, ezután a katasztrofális nap után.
Kora reggel pattant ki a szemem, és kellett pár pillanat mire rájöttem, hogy nem saját a szobámban aludtam el, és hogy egy fotelban gubbasztva aludtam. A nap besütötte a szoba egyes szegleteit, így körbe futtattam a tekintetem a szobán. Végül az ágyon kuporodó lányon állapodott meg a tekintetem. Úgy tűnt, hogy nem kelt fel azóta, hogy visszahoztam ide, amit kicsit furcsálltam, így felkeltem a fotelból majd lecsekkoltam, hogy rendben van-e. Mocorogni kezdett, ekkor döntöttem úgy, hogy ideje lelépnem. Felkaptam a kabátomat, majd elindultam az ajtó felé. Ahogy kiléptem a folyosóra, rögtön szembe találtam magam Lando Norrissal, aki elvigyorodott ahogy Charlene ajtajára pillantott.
- Nem! -jelentettem ki, mivel rögtön tudtam, hogy Norris máris összerakta a nem létező képet.
- Carlossal fogadtunk, hogy veled lépett le, vagyis én erre fogadtam, ő Loganre, de nyertem! -örült magának, én pedig fáradtan elindultam a szobám felé.
- Ne fárassz kora reggel -kértem, hátra szólva majd folytattam az utamat a szobám felé.
Charlene Walsh
Úgy lépkedtem le a szálloda étterméhez, mintha többszörösen áthajtott volna rajtam egy kamion. Egy életre elment a kedvem az alkoholtól, és azt hiszem a buliktól is. Egyáltalán nem rémlett hogyan jutottam vissza a szobámba, de biztosan valaki visszakísérhetett, mivel egy vödör is állt az ágy mellett, és tuti magamtól nem vihettem oda. Az étterembe belépve, a legelső az asztalhoz lehuppantam, mert úgy éreztem képtelen vagyok tovább menni. A pincérlány pedig pillanatok alatt megjelent mellettem, és olyan jó kedvvel köszönt, hogy elfogott az irigység.
- Mit hozhatok?
- Egy kávét és valami ehető reggelit -nyöszörögtem, majd a könyökömre támaszkodtam. A lány ezután magamra hagyott, én pedig körbe néztem az étteremben és kiszúrtam egy távolabbi asztalnál Charles Leclerc-et. Úgy tűnt mintha elkapta volna rólam a tekintetét, de valószínűleg csak képzelődtem.
- Charlene! -huppant le a szembe lévő székre Logan Sargeant. Lehet ő kísért haza?
- Szia! -köszöntem.
- Hova lettél tegnap este? -kérdezte, mire egy pillanatra lefagytam. Szóval nem ő kísért haza? Akkor Lando lehetett vagy George Russell.
- Őszintén szólva nem tudom -vallottam be, aztán rájöttem, hogy ez elég furán hangzik, így kijavítottam magam. - Mármint nem emlékszem a tegnap estére.
- Igen, kicsit mind többet ittunk a keleténél -nevette el magát.
- Én azt hiszem, mostantól egy kortyot sem iszok -jelentettem ki, és tényleg komolyan gondoltam.
- Én is mindig megfogadom -legyintett, és pont ebben a pillanatban Charles Leclerc megállt mellettünk. A jelenlétére a testem szinte azonnal reagált, és elég bosszantó volt.
- Helló -fogott kezet Logannel, majd rám nézett.
- Cha -biccentett felém és a becézés meglepett. Most komolyan Chanak nevezett? Mióta rövidíti a nevem? Míg ezen gondolkodtam már közölte is, hogy megy, mivel a gépét elkell érnie.
- Mik a terveid a hét következő felére? -érdeklődött Logan, miután Charles lelépett.
- Haza megyek Angliába, majd csütörtöktől Maranelloban leszek -vázoltam fel röviden a következő napjaimat.
- Olaszországba utazol? Miért?
- Ferrarihoz kell mennem, elvileg minden csapatnak a telephelyére elkell látogatnom -avattam be, és közben a pincérlány megjelent a kávémmal, meg a reggelimmel, amit egészen jól eltalált. Tojás, pirítós és zöldség keverék.
- Köszi -biccentettem, és azonnal belekortyoltam a meleg kávéba.
- Mr. Sargeant, kér valamit? -fordult a srác felé.
- Ugyanezt -mutatott a tányéromra.
- Rendben, hamarosan hozom -mondta, majd visszament az étterem pultjához.
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
