Charlene Walsh
Július 26. szerda
Ideiglenes letartóztatásba került Brayden és Penelope is. Utóbbival eszemben sem volt beszélni, hiszen tudtam mit miért csinált, viszont Brayden egy hatalmas rejtély volt számomra, a saját bátyám. Kora reggel keltem fel, még Charles sem volt fent, és mielőtt felébredt volna, már el is indultam a közeli kapitányságra, hogy valami tájékoztatást kapjak a testvéremről. Uberrel mentem a kapitánysághoz, ahol rengeteg rendőr fel-le szaladgált, az épület közeli területén és nagyon sok autó is állt a hatalmas épület előtt. Felmentem a lépcsőn, majd beléptem a forgóajtón és a portához mentem.
- Jó reggelt! –köszöntem a szemüveges, kontyba kötött hajú nőnek.
- Jó reggelt, miben segíthetek? –érdeklődött semleges hangon.
- Tegnap letartoztatták a bátyámat, Brayden Walshnak hívják –magyaráztam, mire a nő bólintott.
- Igen, a gyilkossággal vádolt férfit.
- Igen –préseltem össze az ajkam válasz közben. Mennyire megalázó ez! Erre nem is voltam felkészülve. Talán megvárhattam volna, hogy Charles felébredjen és eljöjjön velem...
- Ideiglenes letartoztatásba került, jelenleg az őrs cellájában van, külön Alison Lorenctől.
- Alison? –kérdeztem vissza, de igazából ahogy kiejtettem a nevet rájöttem, hogy Peneloperól van szó. Szóval valójában Alison a neve!
- A bűntársa, és valamilyen késelés üggyel is megvádolták –hadarta, majd hirtelen rájött, hogy túl sokat mondott és kiegyenesedett.
- Egyébként mit akar?
- Beszélni akarok a testvéremmel –közöltem magabiztosan.
- Nem az én hatásköröm, azt a nyomozó és az ügyvéd dönti el –vont vállat.
- És beszélhetek valamelyikükkel?
- Hát Mr. Liam még nem érkezett meg, de az ügyvéd hamarosan felfog bukkanni –válaszolta, majd a mögöttem lévő székekre mutatott.
- Ott tud várakozni.
- Rendben –biccentettem, majd megköszöntem a segítségét, és leültem a székek közöl az egyikre. Míg vártam, a telefonom rezegni kezdett a kezemben, és ismét Lando neve jelent meg. Kezdtem kicsit lenyugodni a történtek után, de még mindig nem volt kedvem beszélni vele. Kinyomtam, majd rögtön egy másik név jelent meg a kijelzőn. Charles.
- Igen? –szóltam bele a telefonba, és magam is meglepődtem milyen erőtlen a hangom.
- Hol vagy?
- Cirkuszban, bohócnak álltam –válaszoltam cinikusan.
- Charlene.
- Jól van, a rendőrségen vagyok.
- Mi? Nélkülem mentél oda?
- Igen, mivel felnőtt nő vagyok –reagáltam, de a következő pillanatban megszakadt a hívás, kinyomott. Remek.
- A kis hölgy kereste magát –szólalt meg a nő, és egy öltönyös férfinak mutatta, hogy hol ülök. Rögtön felpattantam, majd a negyvenes éveiben járó kopasz férfihez léptem.
- Jó napot! Charlene Walsh vagyok –mutatkoztam be, mire a férfi szótlanul meredt rám.
- A bátyámhoz szeretnék bejutni –tettem hozzá, mire biccentett.
- Elintézem –ennyit mondott, semmi köszönés vagy bemutatkozás. Mi ütött az emberekbe?
- Köszönöm –néztem a férfire, aki elhaladt mellettem, és ismét magamra maradtam az előtérben.
