Charlene Walsh
Július 20. csütörtök
Kanada. Két óra repülő út után, már felüdülés volt felállni a bőr ülésből, ami egyébként nagyon kényelmes volt, de a folyamatos üléstől már elgémberedtek a végtagjaim. Landoval leszálltunk a magángépéről, majd elindultunk a fehér autó felé, ami ránk várt.
- Szóval kik lesznek a nyaralóban? –érdeklődtem ismét.
- Carlos, Max, Verstappen, Pierre, Danny is jön –sorolta.
- George is jön a barátnőjével –tette hozzá.
- Ja meg Yuki és Oscar.
- Akkor csak ennyi? –érdeklődtem bizonytalanul. Semmiképpen sem szerettem volna Charlesal összetalálkozni. A paddockban még elkerülhetem, de a nyaralóban esélyem sem lenne.
- Igen, George mondta, hogy Charles nem jön –nyugtatott.
- Rendben –biccentettem.
- Egész jó idő van –jegyeztem meg, ahogy a repülőtől sétáltunk az autóhoz. A nap sütött, és kellemes meleget nyújtott, így nem kellett megbánnom, hogy a fehér és kék mintás ruhámat vettem fel, egy vékony átlátszó harisnyával társítva.
- Még a nap is kisütött, csak te kellettél hozzá –vigyorgott.
- Szörnyű vagy –nevettem el magam, majd engedtem, hogy az ujjainkat összekulcsolja. Pár perc kellett, hogy az autóhoz oda érjünk, ahol a sofőr kedvesen fogadott minket, és a lányának kért egy aláírást Landotól. Majd ahogy beültünk a terepjáróba, elfogott egy rossz érzés. Hosszú idő után találkozom újra a srácokkal, és már nem az f1 egyik dolgozójaként, hanem mint Lando Norris barátnője. Még gondolataimban is fura volt ezt hangoztatni, de jó érzéssel töltött el. Lando bizalmat és biztonságot nyújtott, és nekem erre volt a legnagyobb szükségem.
- Azon gondolkoztam, hogy milyen nyálas becenevet adjak neked –szólalt meg Lando.
- Jaj, ne kezd! –tenyerembe temettem az arcomat.
- Lehetnél a kis szívem vagy a málnám –kezdte el sorolni, mire kitört belőlem a nevetés.
- Inkább maradjak Arlene, szerintem jobb –feleltem.
- Igaz, de idegesíteni akarlak valamivel –válaszolta, mire hitetlenkedve ingattam a fejem.
- Elég, ha megszólalsz –közöltem szenvtelenül, mire kiakadva meredt rám, majd csiklandozni kezdett.
- Ne, ne, ne! Visszaszívom! –nevettem hangosan, és őszinte leszek, az elmúlt napokban már annyit nevettem Lando miatt, hogy az arcom kezdett begörcsölni.
Lando visszavonulót fújt, majd vigyorogva visszadőlt az ülés támlájának. Ahogy néztem őt tudtam, hogy az érzéseim valósak felé, de valamiért még sem ugyan azt éreztem, mint Charles iránt. Zavart, de közben tudtam, hogy ettől függetlenül a kapcsolatom még jól alakulhat Landoval.
- Mr. Norris, úgy gondolja, hogy erre kell jönni? –szólalt meg a sofőr bizonytalanul, amikor egy erdő előtt lelassított. A városból kiértünk, ezért érthető volt a sofőr bizonytalansága.
- Igen, itt lesznek majd faházak... - Elvileg –tette hozzá, mire összeráncoltam a homlokom ahogy Landora néztem.
- Ez nem hangzik valami jól –jegyeztem meg.
- Nyugi, minden jó lesz –kacsintott. A sofőr elindult az erdőbe, ahol a kövesút ki volt építve, és ahogy haladtunk befelé, egyre több házat pillantottam meg. Ez kicsit megnyugtatott, és látszólag a sofőrt is. Végül egy fehér postaláda mellett fordultunk le, és egy nyitott kapunk bementünk. Három autó állt, a hatalmas fehér faház előtt. A villanyok égtek bent, attól függetlenül, hogy kint még világos volt.
- Gyönyörű ez a ház –jegyeztem meg.
- Tudom! Én választottam –vigyorgott büszkén. A sofőr megállt a többi autó mellett, majd egyszerre kiszálltunk a fehér autóból. A ház felé fordulva ismét megcsodáltam az épületet, aminek az ablakai is fehérek voltak és csak a tető színe volt sötét. A verandán még egy hosszú asztal is állt székekkel, és a másik oldalt egy függőhinta.
- George azt írta, hogy elbasztak valamit elől a bejárati ajtónál, szóval a hátsón menjünk be –fordult a veranda felé, majd a kertajtóra nézett.
- Mit lehet egy ajtón elrontani?
- Én nem tudom –nevette el magát, majd a sofőr nagy szemekkel ismét Landora nézett.
- Kérhetnék egy videót a lányomnak? Ahol köszönsz neki? Nem gond, ha nem! –mondta zavartan, de egyben aranyosan is.
- Persze, nem gond –biccentett mosolyogva Lando.
- Én addig megnézem a hátsókertet –indultam el, és közben izgatott is voltam, hogy újra találkozhatok a srácokkal. A kert kapun beléptem a műfűre, majd elindultam a ház mellett sétálva. A hátsó bejárathoz tartozott egy terasz, ahol szintén asztalok voltak kirakva, székekkel. Ahogy a teraszhoz sétáltam, majd felléptem a lépcsőre, először fel sem tűnt, hogy valaki ül az egyik széken, majd ahogy felnézett, a szívem kihagyott egy ütemet. Charles meglepetten nézett rám, majd rögtön felállt a székről. Nem volt visszaút, hülyén vette volna ki magát, ha megfordulok és visszarohanok az autóhoz.
- Helló –köszöntem, és próbáltam a legtávolságtartóbban viselkedni.
- Szia –úgy tűnt mintha ideges lenne és ez felbosszantott.
- Mit keresel itt? –tette fel a kérdést, mire Lando megérkezett mellém.
- Velem jött –közölte a nyilvánvalót.
Charles felváltva nézett ránk, majd az arcára volt írva, amikor rájött, hogy valójában miért is vagyok itt, és miért pont Landoval érkeztem. Valamiért azt hittem, hogy jó érzéssel fog eltölteni amiért majd látja, hogy túltettem magam rajta, de inkább csak szörnyen éreztem magam.
- Ez most valami kurva nagy vicc? –kérdezte, és úgy tűnt felzaklatta az új információ. A reakciója láttán inkább lejjebb léptem egyet a lépcsőn, hogy Lando mögé kerüljek. Nem azért, mert féltem tőle, mert egyáltalán nem így volt, vagy mert lett volna bármi köze hozzám és Landohoz, szimplán csak szerettem volna minél előbb elhúzni innen.
- Te mit keresel itt? Azt mondta George, hogy nem jössz –mondta Lando, nem törődve Charles gúnyos és felháborodott kérdésével. Mielőtt még Charles reagálhatott volna, az üvegajtón kilépett George Russell és Carlos Sainz. Mindkét srác meglepetten tudakolta a jelenlétemet, de azonnal mosolyogva fogadtak.
- Charlene Walsh! –kiabálta Carlos vigyorogva, majd ahogy közelebb lépett, rájött ő is a helyzetre és behúzta a nyakát.
- Oké, én vágom mi van! De nekem beszélgetnem kell Charlenevel, szóval... –lépett le mellém George, és belém karolt mintha valami barátnők lennék, és a bejárat felé húzott. Ahogy az üveghez értünk, megszólalt. – Szívesen, hogy megmentettelek.
- Jobb lesz, ha haza megyek –húztam el a kezemet tőle.
- Nem mész te sehova! Most beavatsz abba, hogy mit művelsz! –húzott be a házba.
- Mit művelek? –kérdeztem vissza értetlenül.
- Landoval jöttél össze? Charles után? –kérdezte, és közben Daniel Ricciardo a konyha felől, nagy vigyorral integetett.
- Nem, Charlesal nem jártunk! Semmi közöm hozzá! –tisztáztam.
- Oh, mi lesz itt –fogta a fejét, majd Daniel felé fordult, aki még mindig integetett arra várva, hogy észrevegyem.
Csak te nem termék: https://phoenixgyertyamuhely.hu/termek/mihalik-d-kamilla-csak-te-nem-illatviasz-selyemporral/
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
Vinted: dkamilla2003
