Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

Prológus

A szívem hevesen kezdett el verni, már csak a közelségétől is. Illata megcsapta az orromat. Fahéj és vanília. Megunhatatlan párosítás. Egyik izmos karjával a derekamat ölelte, másikkal pedig a tarkómat fogta szorosan. Egy pillanatra belenézett a szemeimbe, majd lehajtotta a fejét. A szám egyből kiszáradt és szaporábban vettem a levegőt, ahogy ajkait megéreztem a nyakhajlatomban. Megijedtem már attól is, hogy milyen reakciókat képes kicsikarni belőlem. Hogy képes addig kínozni, míg minden egyes porcikám nem könyörög az érintéséért. A legnagyobb hibát viszont én vétettem: vágytam rá. Úgy ,mint ahogy még soha senkire. Magamnak akartam minden egyes porcikáját, minden egyes a lélegzetvételét. Nem szabadott volna így éreznem... De mégis... Ez rendkívül aggasztott.
Telt ajkait lágyan végigsimította a vállamtól egészen a fülemig. Testemet jóleső bizsergés járta át, majd libabőr futott rajta végig,a vér pedig nem éppen jó helyre vándorolt.
Éreztem,ahogy elmosolyodik reakcióimat észlelve.Elvörösödtem.
-Nocsak,nocsak..-súgta közvetlenül a fülem mellett,mély,rekedtes hangján-már fel is izgultál?
Sietősen nemet intettem a fejemmel, hátha megtudom még menteni a büszkeségem darabjait,de mindhiába. Felnevetett ezzel tudtomra bocsátva,hogy egyáltalán nem hisz nekem. Nem is csodálkozok. Én se hinnék magamnak.
Halkan szuszogott a nyakamban. A várakozás izgalmától görcsbe rándult a hasam. Tudtam,hogy bármelyik percben elkezdheti,mégis összerezzentem,mikor megéreztem nyelvét a nyakamon. Akaratlanul is felnyögtem. Belekuncogott a nyakamba,de nem nagyon érdekelt. Kicsit közelebb húzott magához, nekem a kezeim pedig ösztönösen nyúltak a vállához,hogy bármikor eltaszíthassam magamtól, ha túlzásba esik. Idegesen szívtam be a levegőt.
Még egyszer végigsimogatta a nyelvével a nyakamat,majd egy gyengéd csókot lehelt rá. Tudtam mi következik. Szemeimet szorosan lehunytam.
-Mindjárt vége..-nyugtatgatott halkan,mint csak attól tartana valaki meghall minket.
Eljött az idő. A nyakamon hegyes és hideg dolgot éreztem,majd a testemen ,mint valami elektromosság úgy futott végig a fájdalom. Szúrt és égetett.Erősen beleharaptam az ajkamba,hogy nehogy felkiáltsak. Nagy önuralom kellett hozzá....
A fájdalom egy kis idő után felhagyott ,és helyébe az élvezet lépett. Újra felnyögtem,csak most hangosabban az előbbinél. Éreztem ,ahogy éledezni kezd a hímtagom. De most nem számított.Lassan elhajolt a nyakamtól. Szemei vérvörösen izzottak,száján vér csillogott,az én vérem. Még sem tettem semmit. Üveges tekintettel néztem a szemébe,de bennem a vágy még mindig erősen égett,ahogy a nadrágomban is.
-Te választasz. Akarod vagy sem?-kérdezte,miközben lenyalta a szája sarkából a vérem.
Nem tudtam válaszolni. Kinyitottam a szám,hogy mondjak valamit,de a hangom elfúlt. Nem tudtam mi a helyes döntés. Legyek eledel,és ezáltal segítsek neki, vagy hagyjam hadd pusztuljon el itt helyben? Nehéz kérdés.Sokszor megfontoltam a lehetőségeket,majd miután megegyeztem magamban,bátran a szemébe néztem.
-Akarom.
Elvigyorodott,szemfogai pedig láthatók lettek. Visszahajolt hozzám, és belesuttogta a fülembe:
-Jó választás..Az enyém vagy Louis Tomlinson.