Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

18.fejezet: Bizonytalan érzelmek

Sziasztok!! Megérkezett a következő rész,amit hatalmas csúszással hoztam. Nincs rá ésszerű magyarázatom,talán csak az,hogy rendkívül nagy ihlet hiányban voltam,épp hogy megszültem ezt a fejezetet,de a kövit igyekszem sokkal jobban,és időben publikussá varázsolni! Magához a részhez nincs hozzáfűzni valóm,esetleg annyi,hogy ebbe próbáltam több Larry momentumot csempészni:) Köszönöm a kommenteket és a voteokat:)
A helyesírási hibákat javítani fogom:)
Jó olvasást!

***

Remegő lábakkal indultam el ,reggeli napsütéssel tarkítva, a munkahelyemre. Még mindig a tegnapon járt az eszem. Ajkaim bizseregtek, a mellkasom hullámzott, a szívem meg olyan gyorsan vert, hogy féltem el kell mennem orvoshoz vele. Az este is alig aludtam valamicskét. Folyamatosan forgolódtam. De igazán boldog voltam. Kb öt percig. Utána viszont maga alá temetett a zavarodottság.
Folyamatosan azt kérdezgettem magamtól, hogy "Vajon most akkor mi lesz? Együtt vagyunk egyáltalán? Én egy vámpírral? Biztos vagyok ebben? Hogy fogunk viselkedni egymással? Miképp köszöntsem? Mi van Taylorral??"

A végén sikerült olyan szinten tanácstalanságba sodornom az egész lényemet,hogy a számat harapdálva estem be a bejáraton,és félő volt,hogy menten kidobom a taccsot. Boldognak kéne lennem,de akkor mi ez a szívet hasogató érzés? Mintha a szerelemmel együtt az idegeim teljes tönkremenetelét is megkaptam volna.

Mi van,ha többet gondoltam bele a kelleténél?? Barátnője van a fenébe is,a második akarsz lenni,Tomlinson?! Csak játszik veled! És te bedőltél neki!-suttogta a lelkiismeretem.

A bizonytalanságomat egyhamar düh váltotta fel,mert mit képezel magáról,hogy csak úgy megcsókol? Csókolgassa a gazdag barátnőjét!!

Olyan indulatosan léptem be az éppen nyíló liftbe,hogy az ott tartózkodó nő (Azt hiszem Emily a neve. Jobban körül kéne járnom a cég területét, és ismerkedni. ) ijedten rezzent össze,s egyből kislisszolt a felvonóból.

Dühösen megnyomtam az irodája emeletének számát,majd karba tett kézzel vártam a csilingelő hangot,ami az érkezésem jeléül szolgált.

Amint ez megtörtént nagy léptekkel hagytam magam mögött a fémszerkezetet,és kopogás nélkül sétáltam be a főnököm irodájába,aki az asztala mögött ülve papírokat írt alá.

Bevallom őszintén feldúltan is megrogytak a térdeim,ahogy a göndör félistenre pillantottam,kinek haján aranylóan megtört a fény. Nem gyengülhetsz el, Louis!!

Érkezésemre felkapta a fejét,aztán szája óvatos mosolyra húzódott,de amint észrevette az arckifejezésemet visszaváltott komolyra.

-Valami probléma van?- kérdezte rekedt hangon,mire akaratlanul is félrevert a szívem. Hamar elhessegettem az érzést s próbáltam indulatosan nézni,de valószínűleg egy külső szemlélő inkább nézne duzzogó gyereknek,mintsem huszonéves,mérges férfinek.

-Igen van!-biccentettem.

Felvonta az egyik szemöldökét,majd hátradőlt a székében,azután várakozóan tekintett rám.

-Nos,mi lenne az?-szólt aztán.

Kicsit meginogtam,de nem torpanhattam meg a célban,összeszedtem minden energiámat,és torkot köszörülve belekezdtem:

-Úgy érzem,hogy nem helyes az amit tegnap tettünk. Önnek barátnője van, nem szeretnék egy közönséges beosztott lenni,akivel csalja a kedvesét!-mondtam ki egy levegővel,s talán így fájdalmasabb is volt,mint magamban megfogalmazva.

Meredten bámult , az ajkait pedig vékony vonallá préselte. Nem tűnt dühösnek, a szemei kifejezéstelenül néztek rám. Ekkor futott át az agyamban elsőnek az a gondolat, hogy talán nem kellett volna. Lehet elszúrtam mindent. Lesütöttem a szememet, és az alattam elterülő padlót kezdtem fürkészni. 

Épp próbáltam volna menteni a menthetőt,és kitalálni valami szöveget,amikor egy mély sóhaj hallatszott. Riadtan kaptam rá a tekintetem,de nem tűnt mérgesnek,inkább tanácstalannak.

- Gyere ide!- legyintett egyet felém,mire meg-meginogó léptekkel szeltem át a köztünk lévő távolságot, és megtorpantam az széke mellett. Hirtelen felém nyúlt,s megragadta a könyökömet,majd az ölébe húzott. Éreztem ahogy az egész fejem vörösre vált. Combjaim az övén voltak,kezeimmel pedig görcsösen markolásztam a zakóját. Életemben nem voltam még ennyire zavarban,mint most jelent helyzetben.

-Milyen barátnőről hadarsz itt össze-vissza?- vonta fel az egyik szemöldökét, s látszott rajta,hogy esze ágámban sincs elengedni engem,holott többször megkísérletem felállni.

- Tudja maga..-motyogtam szemeimmel makacsul a földet pásztázva.

-Nem,nem tudom. És nem kell magáznod.- emelte fel egy kicsit a hangját. Abban a pillanatban szerettem volna teljesen eltűnni.

- Taylor Swiftről..-nyögtem ki.

A reakciója meglepett. Konkrétam kiröhögött.

- Taylor? Ő csak egy jó barátom,Lou!- a becenevemet hallva megremegett a hasam,de aztán halkan hozzátettem:

-Lehet neked az,de neki te mi vagy?

Még mindig mosolyogva megfogta az államat,hogy a szemébe tudjak nézni.

- Tegnap nem viccből csókoltalak meg. Taylor nem a barátnőm.-és ezzel egy puszit hintett a számra.

Elárasztott a megkönyebbülés. Ezt akartam hallani. Átkaroltam a nyakát,aztán bátortalanul megöleltem.

-Elsőnek azt hittem az a problémád,hogy vámpír vagyok.Vagy hogy férfi. Eléggé megleptél mondhatom!-nevetett fel.

Elmosolyodtam,de nem szóltam semmit. Egyáltalán nem zavartak..-na jó egy kicsit talán mégis -ezen a tények. De jobb,mint hogy Swift karjaiban legyen. És hát így szerettem meg.

- Imádom,ahogy az ölemben ülsz,Lou,de dolgoznom kell!- törte meg a csendet újra, mire talán vörösebb lettem,mint voltam. Sietősen felpattantam,s az ajtó felé vettem az  irányt.

-Izé..hát akkor jó munkát! Hívj,ha szükséged lenne rám.- hadartam,majd megfogtam a kilincset.-Sajnálom,hogy megzavartalak!-nyomtam le a kezemhez simuló fémet,de a hangjára megtorpantam.

-Mindig mondd el,ha valami bánt. Csak úgy tudok segíteni..

Egy aprót biccentettem,aztán kiléptem.

Hevesen dobogó szívvel sétáltam a lifhez,amiből nem rég dühösen trappoltam ki. Mostmár teljesen nyugodtan nyomtam be a földszint gombját,s vártam,hogy felérjen a szintemre. Egyik lábamról a másikra álltam. Azt mondta,hogy nem viccből csókolt meg. Akkor ez most azt jelenti,hogy együtt vagyunk? De a cég nem tudhatja meg! Semmi esetre se. Már látom is magam előtt a cikket,ha ez kiderülne: "A multimilliomos Harry Styles titkolt viszonyt folytat beosztottjával,az egyetemista Louis Tomlinsonnal."

Felsóhajtottam. Nem kéne ezeken gondolkoznom csak kiélvezni a jelent. Lesz,ami lesz alapon.

Végre megérkezett a várva várt gépezet,s amikor kinyílt szemeim kikerekedtek.

Ez meg mit keres itt?!