Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

3.fejezet: A vásárlás

Bocsánat a késedelemért, csak jelenleg egy másik történetet is írok!:) Ezért, ha esetleg ez összecsapottra sikerült, akkor még egyszer sajnálom! Igyekszem, csak közben a suli is elnyom:D Köszönöm a kommenteket és a votedet( németes vagyok pls:D) Mindenkinek kellemes karácsonyt, és élményekben gazdag újévet kívánok:) 

****************************************************************************************************

-Most pontosan hová is megyünk?- kérdeztem Stylest, aki nagyban ráncigált a menő Ferrari 488 GTB autója felé,ami több méteres távolságból is simán szemet szúrt a suli parkolójában.. Ki ne venne észre egy méregdrága kocsit?

-Nem megmondtam? Vásárolni megyünk. - felelt,miközben előhalászta a slusszkulcsot a zsebéből.

Kinyitotta a jármű ajtaját ,majd beszállt, s várakozóan nézett rám.

-Nem szállsz be?

Idegesen toporogtam a Ferrari mellett. Vele egy kocsiban? Egy légtérben? Kizárt! Gyorsan körülnéztem,hátha találok valami menekülő utat.

-Meg se forduljon a fejedben ,Tomlinson! Vagy magadtól szállsz be,vagy erőszakkal. Nekem édes mindegy. -szólalt meg hirtelen, a tervemet teljesen romba döntve.

Dühösen néztem rá ,majd nagy sóhaj közepette megkerültem az autót, s beszálltam mellé.

-Igenis uram...

Utáltam ezt a csávót.

- Hová megyünk?-kérdeztem újra,miközben Styles kitolatott a suli parkolójából.

Egy ideig hallgatott, majd miután megunta vizslató tekintetemet,az útról rám helyezte smaragd zöld,gyönyörű tekintetét. Komolyan, attól még ,hogy unszimpatikus, be kell valljam iszonyú dögös.

Mi?! Miket beszél, Louis?! Te hetero vagy! Felejtsd el!

- Mint már mondtam. Vásárolni. -jött a válasz, mire hirtelen összerázkódtam, mintha csak rajtakaptak volna valamin. Abba kell hagynom a róla való ábrándozást..

-Jó..jó ,de azon belül?

- Majd meglátjuk.Túl kíváncsi vagy.

Sóhajtottam egyet, s fejemet neki hajtottam a kocsi üvegének. Egy napot dolgoztam vele, és már menjek vele ide- oda. Normális ez a pasi? Olyan, mintha egy randi után egyből a házasság kerülne szóba. De nagyon kell ez az állás.. Mindig is titkár akartam lenni. És ezt a döntésemet ,végül a bácsikám szilárdította meg, amikor elvitt magával dolgozni még kiskoromban. Imádtam,ahogy a sok ember mind az ő utasításainak felel meg ,továbbá,hogy ő a nagyfőnök legnagyobb bizalmasa. Mindenki körülötte zsong. És ez nagyon tetszett. Emlékszem, folyton áradoztam a nagypapámnak,arról,hogy egyszer ,majd az egész céges világban rólam fognak beszélni, mint a "Titkárok titkárja". Erre ő meg csak azt mondta:

-Meglátjuk, kis unokám. Ha te leszel a Titkárok titkárja,akkor leveszem a kalapom előtted.

Végül nem érte meg, és idő előtt elhunyt ,mégis bennem él a vidám mosolya még most is. Ez tartja bennem a lelket, hogy folytassam az álmom követését. Aztán,majd egyszer talán, ha újra találkozok vele, akkor elmondhatom neki, hogy: Már pedig én megcsináltam!

-Hé, Tomlinson! Ébresztő! Megérkeztünk.- ért hozzám hirtelen Harry , mire megugrottam ijedtemben. Riadtan pillantottam a felettesemre, aki nyugodtan viszonozta a pillantásomat.

-Nem akartalak megijeszteni..- mondta aztán,pár perc elteltével.

-Nem ijedtem meg.- vágtam rá,-bár láttam rajta,hogy nem veszi be- ,s kiszálltam a járműből. Utálom azt az érzést amit Styles közelében érzek. Félek tőle, nagyon is. Nem tagadom. Ki nem tartana egy természet feletti lénytől? Továbbá, ha a szemeibe nézek, akkor soha nem tudok semmi érzelmet kiolvasni belőle. Mindig ugyanaz az unott tekintet. Bár,mint ahogy mondtam, csak egy napja dolgozok nála, mégis kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban: kiakarom ismerni, de el is akarok menekülni tőle.Normális ez?

Megálltam a kocsi mellett,hogy bevárjam a felettesem. Harry kecses léptekkel haladt el mellettem. Férfi létére olyan könnyed, vonzó a járás stílusa ,hogy minden szemet magára csábít. Legyen az nő avagy férfi.

-Gyerünk, Tomlinson! Sok dolgunk van ma még. - szólt vissza a háta mögött, mikor megérezte,hogy nem mozdulok.

Lemondóan felsóhajtottam, s követtem.

Már nem kérdeztem, hogy merre megyünk, csak tartottam vele a lépést, viszont amikor betértünk a Maria Simonettibe - ami a város legnagyobb öltönyt áruló áruháza - már leesett az állam. Tudtam,hogy Styles gazdag, na de itt egy """olcsó""" öltöny 100000 amerikai dollár, ami nem kis pénz ugyebár. Épp szólni akartam, hogy nekem nincs ennyi pénzem, mikor Harry felém fordult:

-Válassz egy neked tetsző öltönyt, az árat pedig ne nézd.- majd elsétált a kasszáig, hogy egyeztessen a pénztárossal, a méretemmel kapcsolatban.

Ijedten pillantottam végig, a gyönyörűen elrendezett öltöny sorokon, és magamban elkönyveltem, hogy tényleg nem ide való vagyok. Az üzletben körülbelül 20 ember járt- kelt ,akikről messze virított, hogy arisztokraták. Velük szemben én ott voltam egy olcsó pólóban, nadrágban és 10 dolláros cipőben, amit a közeli boltban vettem.

Éreztem,hogy Styles igen pillantgat felém, szóval megembereltem magam ( hisz nem akarok megszégyenülni előtte) ,s odaléptem az első sorhoz, ahol kék színű öltönyök sorakoztak.Mindegyik tetszett, kétség nélkül, de csak egyet választhattam. Nézegettem a Gucci-tól egészen az Armani öltönyökig, de egyiket sem éreztem a magaménak. Mindegyikben volt valami ridegség, ami eltaszított, hiába minőségi ruhák.

-Na kész vagy?- lépett mellém Harry.

Megráztam a fejem. Nem mondott semmit csak mellém állt ,és elkezdte átnézni a cuccokat.

És akkor láttam meg azt az öltönyt. Egy fogason lógott pontosan velünk szemben. Persze sokan bolondnak néznének, hisz ez szinte ugyanolyan volt,mint a többi, de volt benne valami, ami nem a gazdagságot sugározta.

Harry észrevette, hogy már nem kutakodok, így ő is felnézett.

-Azt akarod?- kérdezte, amint kiszúrta álmaim öltönyét.

-I-igen.- hebegtem teljes transzba.

Styles mintha kicsit elmosolyodott volna, de lehet csak képzelődtem, s a pénztáros felé vette az irányt.

Megtudtuk, hogy ez a szett pont van a méretemben, fel is próbáltam, ami olyan volt,mint a hetedik mennyország, megvette (a fizetésnél oda se néztem!!) s visszaindultunk.

-Éhes vagy?- szólalt meg hirtelen a fürtös, amikor már egy sarokkal elhagytuk az """" üzletet"""".

Épp tiltakozni akartam, csakhogy megmordult a gyomrom. Szégyenemben lehajtottam a fejem, de aztán egy kisebb kuncogásra lettem figyelmes. Gyorsan odapillantottam a hang forrására, és mikor megláttam ,hogy igen ,valóban Harry kuncogott, valamiért melegség járta át a gyomrom. Olyan érzés, mint amikor látod, hogy a gyereked megteszi az első lépéseket.

Az arcán megjelentek a sosem látott gödröcskék, és végtelenül aranyosan nézett ki tőlük...HAGYD ABBA LOUIS!

Gyorsan megráztam a fejemet. Harry, pedig rendezte a mimikáját. Többször kell kicsalnom belőle egy mosolyt- határoztam el magamban.

Styles bekanyarodott egy gyors étterem parkolójába. Csodálkozva figyeltem.Nem is tudtam, hogy a gazdagok ide is szoktak járni..

Bent hagytuk a cuccot a kocsiban, s kiszálltunk.

Épp indultunk volna a bejárat felé, ám egy hang hirtelen megállított:

- Louis?

Megfordultunk, s a legváratlanabb személlyel találtam szembe magam..