Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

5. fejezet: Segítség

Sziasztok! Nos megérkezett az ötödik fejezet, lassan de biztosan haladunk:) Mit szóltok amúgy  a History klippjéhez, na és Zayn új számához?:) Köszönöm a szavazatokat és a kommentet is ❤️ Remélem tetszeni fog ez a rész is ❤️ Jó olvasást❤️

A kora reggel hamarabb érkezett el, mint ahogy azt vártam.

Most nem édesanyám hangja ébresztett, hanem a mellettem csipogó óra.

Semmi kedvem nem volt kimozdulni a pihe- puha ágyból. De mégis egy különös késztetés arra ösztönzött, hogy pattanjak ki az fekhelyemről, kezdjek neki öltözködni és siessek a munkába, ahol aztán találkozhatok a főnökömmel. Fura, nem? Egyik percben utálom, másikban már vágyom a közelségére. Kicsit sem vagyok dilis..

Miután nagy nehezen kikecmeregtem a birodalmamból, a fürdő felé vettem az irányt. A tükröt messziről elkerülve léptem be a zuhanykabinba és engedtem magamra a kellemes meleg vizet. Ezt követően egy derekamra tekert törölközővel léptem a gardróbomhoz, kiválasztva egy hosszú nyakú pulcsit és egy feszülősebb nacit. Tudom nem valami titkáros az öltözködésem, de jelenleg le vagyok égve, anyutól meg nem fogok kérni. Nem ezért dolgozik.

Kicsit később egy nagyobb táskával az oldalamon és hosszú kabátban sétáltam ki a kellemes őszi időjárásba. A fákon még nem látszott az új évszak érkezése, minden zöld és virágba borult volt. Csendesen szeltem az utakat a munkahelyemig, amit a leggyengébben látó is meglát, olyan magas.

Besétálva letettem a cuccaimat a helyemre, kényelmesen elhelyezkedtem a széken és vártam a vendégeket.

Az emberek folyamatosan jöttek. Elsőnek a karbantartók, aztán a munkások, majd a különböző titkárok és irodai munkások. Nem panaszkodhatok , hisz volt elég elfoglaltságom.

Körülbelül 9 óra fele járhatott az idő, amikor Styles is betoppant. A szívem pedig a torkomba ugrott. Biztos elkaphattam valami vírus. Mihamarabb ki kéne vizsgáltatnom magam..-tanakodtam el, de belül sejtettem az érzés mértjét, viszont ezt soha nem fogom bevallani, ha belehalok is.

Visszatérve a főnökömre. Mint mindig most is szívdöglesztően nézett ki. Nyúlánk és izmos testét egy makulátlan fehér, szűk nyakú ing, rajta egy vászon kabát ,fekete nadrág és sötét surranó fedte. Másokon ez idétlenül állt volna, de hozzá pont passzolt.

Elsétálva mellettem oda bökött egy "Jó reggelt"-et, és megnyomta a lift gombját. Látszott rajta az idegesség és a fájdalom.

Amikor megérkezett a lift, gyorsan mielőtt tiltakozhatott volna besurrantam mellé. Ijedten és döbbenten vette észre a cselekedetemet. Talán soha nem láttam még ennyi érzelmet az arcán, mint ebben a pillanatban. Düh, ijedség, idegesség, fájdalom, kín, döbbenet, vágy. A lift elindult.

-Mit keres itt?- rivallt rám, mire zavartan néztem vissza.

-Van egy fontos papír, amit alá kell írnia.- válaszoltam azt ami a legelsőnek eszembe jutott.

Kíváncsian húzta fel a szemöldökét.

-Valóban? És hol az a bizonyos papír?-pillantott a kezemre, mire öntudatlanul is követtem a tekintetét az üres kacsóimra.

- Öhh lent hagytam...mindegy is...mi a problémája? Látom magán, hogy rosszul van!

-Dehogy vagyok rosszul, Tomlinson. A következő emeleten szálljon ki, és ne engedjen senkit az irodám közelébe addig , amíg azt nem mondom. -nézett rám szúrós szemmel.

-Nem teljesíthetem.- makacskodtam -Azért vagyok az asszisztense, hogy segítsem mindenben. Mire van szüksége?

-Semmire, tűnés vagy kirúgom!- kiáltott rám. Ebben a pillanatban megállt a lift és kiviharzott, de én szorosan a nyomában loholtam, így nem tudta rám csapni az iroda ajtaját. 

-Sajnálom uram- mondtam miközben becsuktam magam mögött a nyílás zárót. -Addig egy tapodtat sem mozdulok,míg el nem mondja mije fáj.

Nem válaszolt,elment az asztaláig, ledobta a székre a kabátját, inge első két gombját kibontotta. Látszott rajta,hogy nehezen lélegzik. 

Hátat fordított nekem. Odasétáltam hozzá, és a vállára tettem a kezem, amire hirtelen megmozdult és odapasszírozott a közeli falhoz. Levegőt is elfelejtettem venni. A vörös szemeivel találtam szembe magam. Fogai láthatók voltak. 

-Hogy mire van szükségem?! Vérre! Kibebaszott vérre!!Ezzel tud szolgálni, Tomlinson?!- kiabálta.Akaratlanul is összébb húztam magam. Hogy nem jutott eszembe? De nem adhatom neki a véremet!

Belebámultam a piros szemekbe, s valahogy nyugalom árasztott el. Biztonság érzet. Talán mégis adhatnék neki egy keveset....

 Hülyeség, nem? 3 napja ismertem és mégis nagyobb hatással volt rám, mint bárki más. Hisz azon gondolkodom, hogy hagyom ,hogy megcsapoljon. A gyomromban az ismerős érzés tért vissza, az érzékeim kiélesedtek, tekintetem pedig a szájára siklott. 

Öntudatlanul oldalra billentettem a fejem,szemei kikerekedtek. Értett a célzást. Épp most ajánlkoztam fel neki. 

-Biztos vagy benne?-kérdezte, mintha csak a megerősítést várná. 

Bizonytalanul bólintottam. Elmosolyodott, és közel hajolt hozzám. Megcsapott a fahéj és vanília illat, ami sikeresen beleitta magát az orromba. Felsikkantottam, mikor megéreztem a nyelvét a nyakamon. Hallottam ahogy felnevetett.  Nagyon vicces...

-Ez most fájni fog,figyelmeztetlek..-meg sem várta a válaszom, neki kezdett. Testemen végig száguldott a fájdalom, megbénítva az idegeimet. Kínomban felnyögtem. Fülem mellett felcsendültek a kortyok hangjai.

Kicsivel később azonban egy másik érzelem: a vágy magasodott el rajtam. Elkezdtem nyöszörögni. Többet akartam. Ennél is. De elhúzódott. Letörölte a szájáról a vérem, s megfogott mert félő volt,hogy összeroskadok. Olyan volt, mintha a testemet elhagyta volna a lelkem. Látásom elhomályosult. 

-Sajnálom..-hallottam ,hogy suttogja. Nem bírtam válaszolni. Felemelt és valami puhára helyezett. Minden bizonnyal a kanapéra.

-Pihenj! Valakit kéretek a helyedre. - mondta, majd megcsókolta  a homlokom, de lehet csak a  képzeletem játszott velem.

Utoljára az ajtó kattanását hallottam , s elragadott a megnyugvás sötéte. 

25 nap, míg Louis Tomlinson szerelembe nem esik.