Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

16.fejezet: Niall Horan

Sziasztok! Megérkezett a következő fejezet,elnézést hogy várnotok kellett:) Ez a rész leginkább VasHappenin76 miatt lett ilyen,ugyanis ő nagy Niall rajongó és a kedvéért kicsit jobban kitértem rá is,mint szereplőre:) Remélem elnyeri a tetszéseteket,bár szerintem nem lett valami jó:( Köszönöm a Vote-okat és a Kommentek,nagyon boldog voltam miattuk!❤❤ A helyesírási hibákat gépről mindenképp javítani fogom!:)
Jó olvasást!❤❤

***

Amint megéreztem testének melegét,s tenyerének selymes érintését a szememen, a lelkembe nyugalom költözött. Kizártam a körülöttünk álló vámpírokat, és a döbbent Niallt, aki szerintem még mindig harcra készen figyelte a vérszívókat ,kezét szorosan a kés markolatán tartva. Engedtem, hogy a biztonság érzete, és a megkönnyebbülés maga alá temessen. Nem foglalkoztam a libabőrrel, amit a lehelete okozott, továbbá a heves szívverésemmel.A fahéj, és a vanília keveréke megtalálta az orromat,mire nagyot szippantottam belőle, és kicsit hátradőltem, de csak annyira, hogy éppen összeérjen a ruháink anyaga.

"Mostmár biztonságban vagy!" Ez a mondata olyan volt számomra, mintha a sötétségbe zuhanva, - amit nevezzünk félelemnek,-egy kötelet dobtak volna le nekem, ami út volt a szabadulásomhoz. A megtestesült védelem.

- Mégis mit keresel itt, Styles?- kérdezte Jeremy ,hangjából tisztán kivehető volt a riadalom.

Nem tudtam segíteni magamon, elmosolyodtam. Bár nem láttam semmit, mégis majdnem az összes érzékszervem felerősödött. Szinte hallottam félelem ittas szívdobogásukat, éreztem, ahogy elönti őket az izzadtság. Ugyanezt én is átéltem percekkel ezelőtt, de már itt van ő. Biztonságban vagyok, vagyunk.

- Nem érzem szükségét annak,hogy magyarázkodjak neked, Jeremy!- szólalt meg végül unott és monoton hangon. Tisztán kivehető volt,hogy cseppet sem érdekli a körénk gyűlő vámpírcsapat.

Kezeimmel felnyúltam az övéhez,majd próbáltam levenni a szememről,de nem engedte,helyette megfordított,hogy szembe legyek vele,vagyis pontosabban a mellkasával,amit egy ing fedett. Orrom az anyagot súrolta, csak áradt áradt belőle a jellegzetes Styles illat. Egészen mámorító.

-Ajánlom most menjetek el,mielőtt tudomást szereznének a kis akciótokról . -folytatta, majd közelebb húzott magához a hátamnál fogva.

Kik szereznének tudomást róla?!

A szívem megbolondult, viszont próbáltam nem törődni vele. A halál szélén állsz,és barátnője van ,Louis! Nyughass!-korholtam le magam egyből,mielőtt álomvilágba dédelgettem volna magam.

-Megölték a testvérünket, Styles!! Nem hagyhatjuk élve!-kiáltotta dühösen Jeremy, Harry teste pedig megfeszült. Ez hozott vissza a jelenbe.

- Kérte bárki,hogy egyedül intézkedj?! Majd mi megoldjuk. Ne akadályozd hát a munkánkat!-morogta a főnököm.
Nem kellett odanéznem,hogy tudjam:átváltozott.

Síri csend lett a könyvtárban,csak a lélegzeteinket lehetett hallani. Aztán egy dühös motyogás ,majd pedig lépéseket törték meg a nesztelenséget , s Niall megkönnyebbült sóhaját hallottam. Ekkor jöttem rá,hogy elmentek. A testemen olyan gyorsan száguldott át a boldogság, hogy ha Harry nem tartott volna meg tuti összeesek.

Styles elengedett,ezután egyet hátralépett, hogy megnézhesse az arcomat. Zöld szemei aggodalmasan csillogtak.

-Minden rendben?-kérdezte.