Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

10.rész: Szívélyes vendéglátás

Sziasztok! Rettenetesen szégyellem magam! Sajnálom,hogy csak most hoztam a beígért részt,de egyszerűen nem tetszett soha az eleje és mindig újrakezdtem! Tudom ez nem mentség,viszont a következő részt minél hamarabb hozom!
Remélem azért tetszeni fog! Köszönöm a voteokat és a kommenteket,nagyon jól esnek!❤❤
Ui: Helyesírási hibákért elnézést,gépről javítani fogom őket:)
Nem is húzom az időt!
Jó olvasást!

****

Még mindig sokkos állapotban voltam, mikor elértük Styles otthonát. A szívem a torkomban dobogott,a pulzusom pedig tuti az egekben volt.

Az idefele úton szinte semmit nem beszéltünk a főnökömmel. Én döbbentem ültem a helyemen és próbáltam feldolgozni a történteket, ő meg vigyorogva nézte a mellettünk elsuhanó rengeteget. Nem tudom mi olyan vicces! Tulajdonképpen elrabolt magával! Na nem mintha annyira ellenkeztem volna...

A sofőr az épület előtti járdánál parkolt le.

A sötétben csak a limuzin fényének segítségével lehetett kivenni a ház alakját. 
Az már alapból is látszott, hogy óriási, hisz nem véletlenül emelkedett ki az összes közül. Az is rögtön szembetűnt, hogy sokkal modernebb a felépítése, mint a Swift családé. Az övüké inkább 19.  ,míg Harryé 20.század. 

Komolyan nem hiszem el, hogy valójában itt vagyok Harry Styles háza előtt egy limuzinban, amiben ő is benne van, és azon gondolkodom vajon melyik arisztokrata ember lakhelye a modernebb. Ha ezt valaki két nappal ezelőtt mondta volna nekem tuti kiröhögöm. 

-Megérkeztünk!- szólalt meg hirtelen rekedtes, mély hangján közölve a tényeket.

Nagyot sóhajtva szálltam ki a járműből. Ahogy bőröm ismételten találkozott a fagyos időjárással, akaratlanul is átkaroltam magam. Bár most már a farmer dzseki is rajtam volt,mégse tudta megvédeni a testemet a hideg széljárástól.
Ekkor azonban egy puha dolog melegítette fel a hátamat. 
Hátrapillantottam, hogy megbizonyosodjak róla a feltevésem nem csal-e. És nem. Styles valójában rám terítette a zakóját. Megcsapott a jellegzetes illata,de próbáltam kizárni az érzékeimből. Szólni akartam, hogy nem muszáj ezt tenni-e , hisz ő is fázik, de akkor sietősen megszólalt:

- Jobb lesz bemenni! Még a végén megfázol!- ragadta meg a kezemet, és vonszolt maga után.
Még egyszer ránéztem a sötétben eltűnő limuzinra, majd a főnökömre irányítottam a tekintetemet.

Kicsit ódzkodtam bemenni a bejáraton, mivel nem tudtam, mit fog csinálni velem. Hisz nagy hatalommal bír.
Az is lehet, hogy megerőszakol, vagy szimplán kiszívja a vérem.

Mire észbekaptam volna, már a meleget nyújtó lakás nappalijában ácsorogtam, ami nyíltan kijelenthetem:  nagyobb volt, mint a mi lakásunk egybe.
A falak sötét,szinte fekete színűek,az ablakok hatalmasak,szép látványt nyújtottak a mögötte megpihenő kertnek, ami a sötétségben csak a ház fénye miatt látszott.
Középen egy szürke kanapé kapott helyet,az előtt pedig egy dohányzó asztal. Ezt kiegészítette egy hatalmas tévé, és a bal oldali sarokban található csigalépcső, amely a második emeletre vezetett.
Meg se lepődtem,mikor a tekintetem az amerikai konyhára tévedt,ami tele volt ultra modern felszereléssel. 
Bele se gondolok,mi lehet a második emeleten.

Styles levette a cipőjét,majd arrébb rúgta. Követtem a példáját,azzal a különbséggel,hogy én szépen elhelyeztem őket ,majd,mivel zavart,hogy az övé szanaszét hever,ezért azt is rendbe tettem. Nem vagyok tisztaságmániás csak egyszerűen nem viselem el, ha a környezetemben szétszórt valaki.