Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

22.fejezet: Múlt s jelen

Sziasztok,nagyon sajnálom,úgy volt hogy szerdán jön az új részt,de bevallom őszintén rákaptam egy sorozatra,és ezáltal csak telnek a napok,észre sem veszem:( Nos,de itt van az új fejezet,amihez nem tudok mit hozzáfűzni,a következőben minden értelmet nyer:) Köszönöm a kommenteket és a voteokat,feldobják a napjaimat:) A helyesírási hibákat pedig gépről javítani fogom:)
Jó olvasást❤❤❤

***

Gyorsan eldobtam a kezemben fogott fémserpenyőt,majd a sérült barátom oldalához guggoltam.

-Mégis mit keresel itt,Niall?-kértem számon,de neki az ajkait csak egy fájdalmas nyöszörgés hagyta el.

-Nem beszélhetnénk ezt meg később?! Jelenleg úgy érzem,mintha fejbe vágtak volna! Ja várj..-kapta a másik kezét is az -mostanra már- elég nagy dudorhoz.- Ez is történt!

Ijedten figyeltem,ahogy próbál felállni, aztán segítség nyújtóan ragadtam meg a felkarját,hogy felhúzzam. A kanapéhoz támogattam, majd visszafutottam a konyhába,hogy a jéghűtőből jeget vegyek elő. Azt egy tiszta konyharuhába tettem,s csomót kötöttem rá. Amikor a kanapéhoz értem vele,Niall már elhelyezkedett. Fél lábát a kanapén pihentette, a felsőteste pedig vízszintesen feküdt,jobb kezével a dudort nyomogatta,néha- néha felszisszenve.

-Ne bántsd!-róttam meg egyből a jelenetet látva, majd a kezét elhúzva rátettem a jeget. -Most pedig hajlandó lennél válaszolni? Mégis mit keresel itt?- tértem rá a tárgyra.

-Semmi bocsánatkérés ,amiért,mondjuk,nem is tudom,fejbe vágtál egy kibaszott serpenyővel?!-nézett rám döbbenten.

-Egy: azért vágtalak fejbe egy kibaszott serpenyővel,mert hajnali kettőkor belopóztál a lakásomba,örülj neki,hogy nincs pisztolyom,mert tuti lelőttelek volna. Kettő: ha így folytatod még egyet kaphatsz. -emeletem fel az ujjamat fenyegetően,mire látszólag lesápadt.

-Jó,jó nyertél.-adta meg magát.- Csak beszélgetni jöttem..

-Hajnali kettőkor?!-képedtem el teljesen. Törökülésben letelepedtem a kanapé elé,hogy kényelmesen hallgassam a mondandóját. -Mi olyan fontos,hogy ne várjon reggelig?

Összepréselte a száját,és összeráncolta a homlokát.

-Még mindig a vérszívóval enyelegsz, nem?-kérdezte meg,és bár tudtam,hogy nem sértésnek szánta,a hangjában mégis volt egy gúnyos él,ami nem kerülte el a figyelmemet.

- Ő nem vérszívó, Niall!- védtem azonnal.

-Csak válaszolj,Louis!

-Igen,még mindig.

Csend követte a vallomásomat. Látszólag nagyon gondolkozott valamin,de sejtésem sem volt min. Egy kis idő elteltével azonban megszólalt.

- Volt mostanában különös álmod?

Kikerekedett szemmel néztem rá. Honnan tudja?

-Miért?-kérdeztem vissza.

-Csak mondd meg,Louis. Ez a beszélgetés el fog húzódni,ha nem válaszolsz csak visszakérdezgetsz.- magyarázta némiképp mérgesen.

Összevontam a kezeimet a mellkasom előtt,s acélosan néztem rá.

-Úgy nem válaszolok,ha nem tudom a miértjét. Mindennek van oka.

Az ír barátom egy pillanatig csak bámult rám,majd felült a kanapén,a jeget letette maga mellé a lámpatartó asztalomra, aztán előrehajolt,kezeivel a térdére támaszkodva.

- Nagy veszélyben vagy,Louis. - suttogta ijesztően komolyan.

-Miért lennék abban?

Felsóhajtott, fejét lehorgasztotta.

- A vámpírok nemzedéke több millió éve él. Ők mindent túléltek ,érted? Harry Styles is. De volt egy pletyka ,ami közel 100 éve jött létre,és terjedt el. Louis,amit most mondok, azt senkinek sem adhatod tovább érted? Mert azzal megáshatod a saját sírodat.

Döbbenten néztem rá. A kíváncsiság mardosott belülről,míg a félelem is vas marokkal ütötte a porcikámat. Nem mondhatom el senkinek?!

- Értettem.-mondtam végül,egy cseppnyi bizonytalansággal a hangomban.

Bólintott,s folytatta:

- Stylesnak volt egy szeretője. De a kapcsolatuk csak titokban folyt,senki sem tudott kettejükről. A fiú-,mert hogy hímnemű félről van szó- egy 170-160 cm magas,megközelítőleg 60 kg-os srác volt,aki gyönyörű kék szemmel,és világosbarna hajjal rendelkezett.
Mint mondtam senki nem tudott a viszonyukról,de persze mint mindenre úgy erre is fény derült,ami egy háborút nemzett,ugyanis ez a fiú egy látó volt. Tudnod kell,hogy egy látó és egy vérszívó közt nem lehetett szerelem,hisz akkoriban minden család a vámpírok,a boszorkányok,a varázslók,a vadászok,a látók és a farkasok is egymás ellen küzdöttek. Amikor mi erről beszéltünk direkt nem raktam bele ezt a dolgot,mivel Styles is ott volt.
Nos ez a srác életét vesztette egy kisebb közelharcban. Azt máig nem lehet tudni melyik nemzet tagja ölte meg,de ez nem is fontos jelenleg.
Szóval rengetegen hisznek abban,hogy ha valaki meghal,akkor az újjá fog születnie egy másik korban,és időben. Körülbelül 3 éve kaptam egy fülest,hogy megtalálták a srác reinkarnációját. Ezért jöttem ide.

Elképedve néztem a kék szemekbe,amik rám meredtek. Igyekeztem minden információt magamba zárni.

- Várj,csak nem azt gondolod,hogy esetleg én..szóval hogy én lennék az?!

Nem válaszolt semmit. A szívem hevesen vert,a pulzusom felment. Szóval Harry azért van velem,mert a szeretőjének a reinkarnációja vagyok. De ez őrültség! Nincs élet a halál után!! Az lehetetlen...

-Hogy hívják ezt a srácot?-a hangom megremegett,éreztem,hogy kezd elhomályosulni a világ.

Tekintetével mélyen az enyémbe nézett,és úgy válaszolt:

-Lewis,Lewis Tomlinson.