Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

4.fejezet: A régi ismerős

Sziasztok! Hát elkészültem vele. Nagy nehezen megszültem, mégsem vagyok vele elégedett. Összecsapottra sikerült:( De azért remélem elnézitek ezt nekem és velem maradtok:) Nagyon köszönöm az eddig kapott commenteket és "vote"-okat :) Sokat jelent:) Nem tudom mikor hozom a kövi részt,de igyekszem, addig is, ha érdekel a másik sztorim akkor a pofilomra kattintva eltudjátok azt is olvasni! Viszont nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást! <3

****

-Liam?- néztem kikerekedett szemekkel egykori osztálytársamra.

-Igen,én vagyok az! Rég találkoztunk!- vigyorodott el,s odajött hozzám,hogy karjaiba fogadjon. Kicsit megilletődötten, de viszonoztam az ölelést.

-Hát te mit keresel itt?-kérdeztem meg,amikor elváltunk-Nem Magyarországon éltél?

Kezével lágyan megvakarta a tarkóját,s el nézett. Ekkor pillantotta meg a mellettem unottan ácsorgó Stylest. El sem hiszem,hogy ez a csávó még idegenek társaságában is ilyen méltóságteljesen tud viselkedni?!

-Hát ő kicsoda? Csak nem a barátod?- tekintett rám kérdőn .

-DEHOGY! NEM VAGYOK MELEG!- vágtam rá sietősen,de amikor mindketten zavartan kezdtek el vizslatni, vörösbe váltott a fejem.

-Nos,szerintem a barátod nem éppen úgy értette a kérdést,mint ahogy azt te értelmezted...-világosított fel feleslegesen Styles,holott már rég rájöttem én is. Össze kell szednem magam. Mégis mi a fene van velem?? Komolyan azt hittem,hogy Liam azt hiszi ,hogy én meg Harry....? Gyorsan megráztam a fejem.

-Most,hogy tisztáztuk a dolgot- vigyorgott még mindig Liam- akkor most már elárulod ki is ez a férfi?-bökött a fejével a göndör felé.

-Ohh,ő Harry...-kezdtem,de Styles közbevágott.

-Harry McCarthy vagyok. Louis egyik barátja.-nyújtotta a jobbját Liam felé. Én pedig dermedten álltam. McCarthy?! Mi van? Styles észrevehette a zavart tekintetemet,mert mindentudóan rám pillantott.

- McCarthy? Pedig megesküdtem volna,hogy te Harry Styles vagy!-kerekedett ki Payne szeme. Ekkor bennem az ütő is megállt.

-Hát igen. Sokan mondták,hogy hasonlítok rá..-mentett szépen Harry, de ez a heves szívdobogásomat nem csillapította.

-Értem!-bólintott egyet Liam.

- És hogyan ismerkedtél meg Louval? Láttam ahogy Harry egy pillanatra megrezzen,majd újra hűvös nyugalommal és magabiztossággal válaszolt:

-Nos Louis...egy elragadó személyiség. Igazából a fociban nyújtott játéka keltette fel az érdeklődésemet. Nagyon jól játszik.

Döbbenten, elvörösödve és összezavarodva néztem rá. Egy:mégis ,hogyan tudja ezt teljesen közönyösen előadni? Kettő: bár még soha nem látott a pályán játszani,mégis nagyon jól esett a bókja...Három: Miért...mondd miért hangzik olyan kibaszottul erotikusan a nevem a szájából??

-Még mindig focizol Louis?-kérdezett kedvesen Liam,mire felocsúdtam az érzelem örvényemből. Elsőnek nem értettem a kérdését,hisz jóformán mindenki tudja rólam,hogy foci őrült vagyok,de aztán leeset a kérdése miértje. Mikor anno ő elment,lesérültem. Legalábbis látszólag. S akkor megfogadtam,hogy nem megyek többet a labda közelébe,mert inkább nem focizok önszántamból,minthogy egy sérülés miatt tiltsanak el tőle. De aztán nem tudtam megállni,és mire feleszméltem volna,már a fekete-fehér labdát rugdostam. Nehéz egy időszak volt ez akkoriban. Folyamatosan szidott az edző,mert nem voltam formában a sok távollét után, a csapat kitagadott,miszerint cserben hagytam őket. Nem mondom..sok szép emlékem van akkorról...

-Ohh..hát igen. Újra elkezdtem.- válaszoltam elmerengve.

- Igazán? Ennek örülök! Azt hittem örökre abbahagytad.

-Igen. Ezzel nem vagy egyedül.

Csönd állt be, amit pár perccel később Harry tört meg:

-Louis..szerintem ideje távoznunk.

Még mindig mélázva bólintottam egyet,s újra Liam felé intéztem a szavaimat:

-Nagyon örülök,hogy újra találkoztunk Payno! Remélem ezután sokkal sűrűbben összefutunk.

-Igen,ebben én is reménykedek.-ölelt meg. Én is megszorongattam,majd elengedtem. Utánam Styles elé lépett és kezet rázott vele.

-Örülök,hogy megismerhettelek.

-Szintúgy.-biccentett a göndör.

Harry ezután az oldalamra jött,megfogta a kezemet,majd semmivel sem törődve húzott maga után. A testemen áramütésszerűen ment végig egy különös bizsergés. A szívem pedig heves tempóra kapcsolt. Még hátrapillantva intettem egyet Liamnek,aki utánam kiáltott:

-Vigyázz magadra Boo!

A fejemet ismét a vörös szín öltötte fel,s félénken pillantottam fel Stylesra,akin tisztán látszott,hogy mulattatja az elhangzó becenév. Öntudatlanul megszorítottam egy kicsit a kezét,ami tökéletesen illett az enyémhez. Nagy volt,puha és meleg. Nyugalommal töltött el. Mire feleszméltem volna,már a kocsiban ültünk és hazafele tartottunk. A melegség pedig eltűnt.

-Még enni sem mentünk be.-szólalt meg hirtelen. Vállat vontam. Nem nagyon érdekelt, hogy ez kimaradt. Még ha éhes is voltam akkor is ez már elmúlt. Fontosabb dolgon kellett koncentrálnom. Például ,hogy miért nem csillapodott a szívverésem,mióta Styles megfogta a kezem. Vicces lenne,ha most 21 éves jönnek rá,hogy a férfiakhoz vonzódom. Bár az nem lehet. Amikor Liam megölelt akkor nem éreztem semmit. Akkor nála miért?! Nyugalom Louis! Hazamész és kikeresed a vámpír ellenes dolgokat. Azzal, majd távol tudod tartani magadtól. Nem fogsz beleesni ebbe a pasiba! Csak a véredre hajt! Ő irányítja az érzéseidet!-súgta a tudatalattim. Egyetértettem vele,mégis valamiért a szívemet most a fájdalom érzése kerítette hatalmába. Komolyan olyan vagyok mint egy 15 éves tinilány..

- Megérkeztünk- bökött meg gondolataim főszereplője. Megkönnyebbülten biccentettem,ahogy megláttam a babakék házunkat. Styles megállt a járda mellett,én pedig kiszálltam. Hátulról elővette a vásárolt öltönyt,és odaadta.

-Holnap munka után felveszlek.- mondta,mire bólintottam.

- Rendben. Köszönöm az öltönyt!-emeltem fel a kezemben lévő ruhadarabot.

Styles biccentett egyet,majd rám kacsintott, ami tőle fura,de mégis szexi volt.

- Akkor holnap,Boo!

S ezzel elhajtott.

Becenevem hallatán elmosolyodtam, és besétáltam a lakásba,amely üresen kongott. Anya már elmehetett.Levettem a cipőmet, az öltönyt elhelyeztem a kanapén, majd megszabadultam a kabátomtól is. Beléptem a konyhába, s gyomrom hangos morgással fejezte ki elégedetlenségét. Talán mégis éhes voltam...Újra a mai nap történéseire gondoltam. Ismét jelentkezett a már megszokott heves szívverésem, a bizsergető érzés a gyomromban.

MÉGIS MI TÖRTÉNIK VELEM?!

26 nap,míg Louis Tomlinson szerelmes nem lesz.