Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

9.fejezet: Az este folytatódik..

Meglepetéés!:) Sziasztok! Megérkezett az új rész! Próbáltam direkt korábban hozni a szokottnál,remélem tetszeni fog! ;) ❤ Köszönöm a kommenteket és a voteokat:) Nagyon hálás vagyok miattuk! ❤❤
Ui: A helyesírási hibákért elnézést! Holnap gépről kijavítom őket!
Jó olvasást!:)

***

A Hold fényesen ragyogott a horizonton, világítást adva a mostanra kihalt utcának. A levegő hűvösen csiklandozta a bőrömet,amit a vékony zakó sem bírt megvédeni. Az árnyékom itt-ott felbukkant,ahogy egy-egy fényesebb helyre értem, s lábam alatt sercegett a kővel borított aszfalt,tiltakozva a ránehezedő súly miatt.

Miután rájöttem,hogy se telefont,se kabátot nem hoztam magammal,továbbá a helyes utat sem ismerem,mivel Harry hozott el,ezért arra jutottam,hogy megpróbálok hazajutni, kevés sikerrel.
Már a hatodik sarkon fordultam le,de még mindig nem találtam egyetlen ismerős pontot se.

Felsóhajtottam és pihenés gyanánt a közeli parkba sétáltam,ott pedig leültem egy padra,ami hidegen simult hozzám.
Még innen is láttam,ahogy Swifték háza messziről világít,emlékeztetve mindenkit a most ünnepelt szülinapra.
Ajkaimra gúnyos mosoly csúszott.

A fájdalom nem halványodott,mióta eljöttem.
Tisztában vagyok vele,hogy nem kellene magamra vennem ,hisz csak egy arisztokrata fruska,aki szerelmes Stylesba,de sajnos el kell ismernem,hogy van igazság alapja annak amit mondott.
Bár csak három napja ismerem a főnököm mégis vonzódni kezdtem hozzá. Nemhogy a felettesem, de még pasi is,ami még több indok arra,hogy ennek nem szabadott volna megtörténnie.
Mégsem tudom kitörölni a gondolataimból se őt,se a ma reggelt. Olyan érzéseket indított el bennem az incidens,amikről eddig nem is tudtam. Egyszerre félek tőle és vonz is.
Legjobb példának talán Ádám és Évát tudnám felhozni. Bár tilos volt megkóstolniuk a tiltott gyümölcsöt,mégis megtették. A késztetés miatt.

Ismét sóhaj hagyta el megfagyott ajkaimat, fehér felhőt varázsolva a levegőbe. Kezeimmel lágyan megdörzsöltem a karomat. Nemsokára folytatnom kell a sétát,különben tuti ketté fagyok.

Hátrahajtottam a fejemet,kezeim pedig élettelenül ernyedtek el az oldalam mellett. Legszívesebben elaludnék,de az nem lenne a legokosabb ötlet mínusz 2 fokban.
Sokkal jobb lett volna,ha lemondom ezt az egészet. Ahelyett,hogy itt ülnék,otthon a lakásban punnyadnék a meleg takaró alatt,és valami jó kis filmet néznék a tv-ben,vagy éppen olvasnék egy romantikus könyvet,arról álmodva,hogy egyszer én is megtalálom a másik felemet,a lélektársamat.

Szemeim öntudatlanul csukódtak le,de gyorsan észbe kaptam és megráztam a fejemet éberséget erőltetve magamra. Úgy látszik attól,mert hatig aludtam ,mégis ugyanúgy álmos vagyok.

Ismét változtattam a testhelyzetemen.

Rákönyököltem a térdeimre,és úgy néztem a talajra,ahol eldobott cigicsikkek és szotyi maradványok voltak elszórva.

Visszagondoltam Taylor szavaira. Lehet valóban jobb lenne,ha másik részlegre kéretszkednék át,de mivel Harry a cég igazgatója ,ezért előbb tőle kéne engedélyt szereznem. A bökkenő viszont az,hogy tuti rá fog kérdezni az indokra. Semmi kedvem valami mondva csinált hazugságot beadagolni neki,mivel szerintem nem érdemelné meg,de úgy tűnik nincs más választásom.

Gondolkozásomból egy fény ébresztett fel,amit normál esetben nem vennék észre,azonban a fényhez egy motor hang is csatlakozott.

Amit megtanultam az életben az az,hogy nem valami szerencsés hajnalban egy autó közéleben lenni, mivel bármikor,bárki kiugorhat belőle és elragadhat magával. Most azonban,talán nem is tiltakoznék ellene. Csak vigyenek egy meleg,nyugis helyre.

Meg nem mozdulva néztem ki ugyanúgy a fejemből,mikor az autó közvetlenül az előttem lévő patkánál lefékezett. Nem foglalkozva semmivel bámultam tovább a talajt.

Két lakk cipő került be a látókörömbe,mire a torkomba ugrott a szívem. Nem mertem felnézni. Talán túlságosan átfagytam és hallucinálok.
Makacsul néztem továbbra is a köveket,mikor megszólalt a fülemnek oly izgató hang:

-Te mégis mit keresel itt,Tomlinson?!

Lassan felemeltem a fejemet,hogy tekintetem találkozhasson a zöld íriszekkel.
Válaszolni akartam,de egy hang se jött ki a torkomon.
Ugyan mit mondanék neki?
Továbbra is bámultam rá. Mikor ezt megelégelte,egy sóhaj kíséretében felhúzott a padról.

-Maga ,hogy kerül ide?-kérdeztem halkan, a kérdését figyelmenkívül hagyva. A hangom egy kicsit megremegett a fázás miatt,de igyekeztem elrejteni előle,hogy majd szét fagyok.

- Miután megbeszéltem Zayn apjával a dolgokat, elkezdtelek keresni téged. Időközben összefutottam Zaynnel,aki mondta,hogy édesanyád beteg, ezért haza siettél. Gondoltam utánad megyek ,ha esetleg segítség kellene neked. Ami fura volt az az,hogy anyukád otthon volt,teljesen egészségesen,te pedig sehol. Megmondtam anyudnak,hogy az egyik ismerősöd vagyok,és, hogy nálam töltöd az éjszakát,azért jöttem,hogy szóljak neki. Beleegyezett,én pedig elkezdtelek keresni téged autóval. Most pedig itt vagyunk. -mondta el tömören,mire lehajtottam a fejem szégyenemben. Tehát rájött a turpisságra.

Hirtelen ellépett előlem. Már megijedtem,hogy esetleg ennyire megharagudott rám, hogy itt hagy. Amikor viszont oda ment az éjfekete limuzinhoz,majd behajolva kivette a farmerdzsekimet,egy mosoly kúszott az arcomra.

-Kifelejtettem a történetből,hogy még beugrottam hozzátok,ezért mivel az irodához már nem volt kedvem elmenni.-magyarázta,s rám terítette a dzsekit. Bár már nem volt sok haszna,hisz szétfagyott testemen nem tudott segíteni,mégis hálásan fogadtam el.-Most pedig gyere. -rakta kezét az arcomra,mire elvörösödtem, és döbbenten meredtem rá a hirtelen mozdulatsor miatt.-Szálljunk be a kocsiba! Látom,hogy fázol.

Elvette a kezét,és az autóhoz sétálva kinyitotta nekem az ajtót. Ami fura volt az az,hogy miért nem a sofőr szállt ki és nyitotta ki az ajtót, a másik, hogy tudtommal ő a főnököm, és én vagyok a beosztott. Akkor miért csinálja ezt próbára téve a szívemet?
Nem szóltam semmit,csak beültem,majd egy halk köszönömöt mormoltam.

Megkerülve a járművet pattant be mellém. Felém fordult:

-Szóval,miért is hagyta el a partyt?-kérdezte.

Nem tudtam mit válaszolni.
Megráztam a fejemet,jelezve,hogy nincs szándékomban bármit is az orrára kötni.

-Hmm..értem.-bólintott egyet,majd a sofőrhöz hajolt és elmondott egy számomra teljesen ismeretlen címet.
Kitágult szemmel hallgattam,s úgy szólaltam meg:

- Hova megyünk pontosan?

Rám nézett,majd huncutul elmosolyodott,ami tőle teljesen furán festett,ám mégis aranyosan.

- Nem megmondtam? Hozzám!-vont vállat, a sofőr pedig elindult.