Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

21.fejezet: A félelem az úr

Sziasztook,megjött az új rész. Ne haragudjatok a kihagyás miatt,csak most ballagtam,aztán készülni kellett az eseményre,utána pedig a barátnőimmel töltöttem el egy kis időt. De most itt van:) Nem tudok mit hozzáfűzni a fejezethez,talán csak annyit,hogy ez most kicsit zavaros lesz,viszont mindenre fény fog derülni:) Köszönöm az előző részhez kapott kommenteket,és voteokat. Rendkívül jól estek:) Remélem tetszeni fog a rész:) A helyesírási hibákat,esetleg értelmetlen mondatokat pedig javítani fogom gépről:)
Jó olvasást!:) ❤

***

Kimerülten sétáltam ki a tárgyaló ajtaján magam mellett Harryvel. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni Taylor idegesítően kíváncsi tekintetét, és nem elpirulni minden kutakodó szem hatására.Csak az elmúlt események képei játszottak az agyamban. Kezem remegett, a szívem pedig hevesen vert. Ha ez ilyen jó volt, akkor ha tovább megyünk az milyen lesz? Mármint egy lyukat ismerek, amibe, nos,beteheti,és az tuti nem kényelmes. Sőt!

Harry pár percre félrevonult telefonálni,én pedig szemérmetlenül végigmértem. Lábain feszül a fekete nadrág, haja össze volt kuszálva,ajkai felduzzadtak, inge meggyűrődött. Rendesen látszott rajta,hogy most vett részt valami szexuális dologban. Kíváncsi vagyok vajon milyen arcot vág ,amikor eléri a gyönyör..

-Amint hazaérsz küldj egy üzenetet, ugye tudod a telefonszámomat?- zökkentett ki Styles hangja az élőpornó alól, ami a fejemben játszódott le. Rajtakapottnak éreztem magam,ezért félve néztem rá.

- P-persze. -hebegtem.

Rám pillantott, ajkai pedig mosolyt formáltak. Lassan a fülemhez hajolt,majd rekedtes hangon beleszólt :

-Csak nem perverz gondolataink vannak, Tomlinson?

Megtorpantam, kezeimet pedig óvón felemeltem.

-Erről szó sincs!- tagadtam fáradtan. Vigyora nem hervadt le. Megragadta a csuklómat, majd az épület elé vezetett,ahol egy fekete kocsi parkolt. Egy öltönyös férfi kiszállt az anyósülésről,s mellénk sétálva kinyitott az ajtaját. Barna haja,és napbarnított bőre nem igazán passzolt az öltönyhöz,de még se mondanám,hogy elrontotta volna a kinézetét. Jóképű fiú volt.

Styles bizalmasan biccentett neki, aztán felém fordult.

- Ashton haza visz. Amint hazaérsz írj egy üzenetet, rendben? -bólintottam. Egy darabig ácsorogtunk egymással szemben. Nem tudtam ezek után,hogy is kéne elköszönnünk egymástól. A szájra puszi talán túl sietős lenne nem? Mármint mégis csak egy munkahelyen vagyunk.

Végül felé nyújtottam a jobbomat,amit készségesen el is fogadott.

Egy mosoly kíséretében beültem a fekete bőrülésre ,s vártam,hogy Ashton rám csukja az ajtót.

Ahogy a kocsi elindult a szemhéjaim elnehezedtek,és a motor monoton zúgása a sötétségbe taszított engem.

***

Minden lángolt. Csak ő állt ott tőlem messze teljesen épen. Kabátját lengette a szél,kalapja a fejébe volt húzva. Körülötte százezer meghalt ember nyoma. A holtestek segélykérően kúsztak felé,hátha megszabadítja őket. Emberi hús égetett szaga csípte az orromat. A távolba révedtem. Egy palota emelkedett ki a romok közül. Tornyai felrobbantak,a füst még most is szállt minduntalan az ég felé. Ismét a férfira néztem. Hol vagyok? Rettegés töltött el. Hol vagyok? Mit keresek itt? Bár a kalapos ember nem nézett vissza rám,mégis éreztem,hogy tudta;itt vagyok. Sikítás hangjai kúsznak a fülembe. Oldalra kaptam a fejem,de senki nincs ott,csak a véget nem érő embertestek hada. Újra előre fordítottam a fejem. A szívem a gyomromba ugrott,a félelem rázott. Az alak közvetlenül előttem állt. Hogyan??
-Félsz?- hallottam a kérdést, de nem mozgott a szája. Ő mondhatta? Nem tudtam válaszolni. Félek. Nagyon félek.

-Mr. Tomlinson! Mr. Tomlinson!- szemeim kipattantak,testemet az izzadság lepte el. Ashton ijedten nézett rám az anyósülésről, hozzám hajolva. Sűrűn kapkodtam a levegőt,heves szívverésem alig csillapodott.

- Jól van, Mr Tomlinson?-kérdezte kedvesen,bár hangja meg-megremegett.

Erőtlenül bólintottam.

-Persze,csak rosszat álmodtam. Köszönöm a fuvart,Ashton.- mondom halkan,majd válaszát meg sem várva kiszálltam a járműből és beszaladtam a házba. Cipőmet ledobtam,aztán a konyhába igyekeztem. Meg kell mosnom a arcom. Ahogy jéghideg víz a bőrömhöz ért,úgy a lelkem is némiképp lenyugodott.

Egy törölközővel szárazra töröltem magam. A biztonság kedvéért bezártam minden ajtót és ablakot. Csináltam magamnak ennivalót,majd azzal együtt leültem az asztalhoz. Az időre pillantva döbbenten vettem tudomásul,hogy nyolc óra. Jól eltelt az idő..
Anyu megint túlórázik. Ez után az álom után élvezetes lesz egyedül eltölteni az estét. Nagyot sóhajtottam,betettem az immáron üres edényt a mosogatóba, aztán felgyalogolva az emeletre besétáltam a szobámba. Lefeküdtem az ágyra ruhástul, aztán lehunytam a szemem.

Elaludhattam e,mivel neszre ébredtem. Hallottam,hogy valaki matat a nappaliban. A tévé halkan szólt. Vannak a házba. Az órára pillantottam. Hajnali 2. Az álmom képei jöttek vissza. Félsz?

Hangtalanul kinyitottam az ajtómat. Hálát adtam istennek,hogy nem recseg alattam az öreg parketta. A lépcsőn lefelé haladva a torkomban dobogott a szívem. El kell jutnom a konyhába! A grádics épp a konyhába vezetett,onnan nyílt egy ajtó a nappalira. Remegő kézzel ragadtam meg egy serpenyőt,de az ,ahogy a poharaknak ütközött zajt varázsolt a csendes helyre. Gyorsan az ajtóhoz osontam,sőt inkább futottam. A félelem hideg-zuhanyként ért. Hallottam a lépteket. Kezeimet felemeltem mintha csak baseball ütőt fognék. Ahogy megláttam a fehér Nike cipőt meglendítettem a karomat. A fém erősen csapódott a betolakodó fejéhez,aki ennek hatására összeesett. Kezeit a sebhez kapta.

- Louis, mi a francot csinálsz??-kiáltotta. Ijedten ismertem fel a hangját.

-Niall!