Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

11.fejezet: Álom vs Valóság

Sziasztok! Nos megérkezett a következő rész! Nem vagyok vele megelégedve, de igyekszem jól megírni mindent.
Nem tudok sok mindent hozzáfűzni, talán csak annyit ,hogy ne utáljatok meg, bár felkészültem mindennemű reakcióra:D Szóval igazából ennyi:D Köszönöm a kommenteket és a voteokat, nagyon boldoggá tesznek,és tartják bennem a lelket,hogy ne hagyjam abba ennek a történetnek az írását. ❤❄
A helyesírási hibákat,majd gépről javítom!
Jó olvasást~

***

A szánk gyönyörű harmóniában táncolt együtt, mintha csak erre teremtették volna őket.

Harry kezeit a derekamra helyezte és magához húzott, hogy testünk teljesen összeérjen. Mellkasa az enyémnek ütközött, ezzel egy ütemben karjaim a nyaka köré fonódtak. Mámorító érzés volt, ahogy az ajkain éreztem a whisky jellegzetes ízét, ölelésének melegét. Többet akartam ,sokkal.

Lábaimat átlendítettem a combjai mellé, így rajta ültem lovaglóülésben, szemtől szembe. Egy pillanatra elhajoltam tőle. Nem tudtam vajon ő is akarja e vagy csak csókolózni támadt kedve. Ám, amikor kezeit a tarkómra tette ismét ,s durván magához húzott megkönnyebbültem. Lassan elkezdtem gombolni az inge gombjait. Természetesen nem szándékoztam lefeküdni vele, se semmi. Csak közel akartam érezni magamhoz.

Ez beteges. Én, Louis William Tomlinson hetero ember, egy pasira vágyik, oly kétségbeeséssel, mint még soha. Nem vagyok normális, az már biztos.

Hirtelen karjait a fenekem alá tette, és megemelt, majd felállt. Lábaimat a dereka köré fontam. Belekuncogtam csókba, amikor viszont belemarkolt a seggembe felnyögtem. Most ő nevetett halkan. Megszakítottam a csókot, és felvontam a szemöldököm.

Kacsintott egyet.

Még mindig láttam rajta, hogy kicsit be van csípve, de nem érdekelt. Újra a szájára hajoltam, ő pedig markolászta a hátsó fertályomat, nyögéseket kiváltva belőlem. Éreztem , ahogy megkeményedek odalent.

Engem tartva ment fel Harry a csigalépcsőn. Őszinte leszek eléggé féltem, hogy elejt, de semmi pénzért nem váltam volna el tőle. Egyszerűen rabja vagyok ennek a férfinak.

Mikor felértünk egyenesen a szobája felé vette az irányt.

Ismétlem: nem szándékozok lefeküdni vele. Azért van büszkeségem. Csak feszegetem a határaimat.

Mikor benyitott, és az ágyára rakott, kicsit eltoltam magamtól, hogy rám figyeljen.

-Ennél nem mehetünk tovább..- mondtam neki, és elfordítottam a fejem. Ha most itt hagy, én biz isten kikészülök. Megszorítottam a kigombolt ingét. Nem akartam, hogy elmenjen.

-Miért nem?- kérdezett vissza, közel hajolva hozzám. Orrunk egymást súrolta. Büszkesége az enyémnek dörgölőzött egy nyikkanást kicsikarva belőlem. Elvigyorodott, s közelebb hajolt ismét, de újra eltoltam.
Összevonta a szemöldökét.

Lehunytam a szemet. Most mondjam meg neki, hogy még soha nem voltam férfival? Biztos kinevet. Ki akarna egy -úgymond- szűzzel kezdeni?

-Én...-kezdtem, de elakadtam.

Nem mertem neki elmondani. Féltem a reakciójától...

-Ha nem mondod el, nem foglak megérteni, Tomlinson..- suttogta meggyötörten. Éreztem rajta, hogy már rég tovább ment volna, ha én nem szerencsétlenkednék.

-Én csak..nem vagyok még kész erre..sajnálom..-becsuktam a szemem, és elfordultam. Vagyis elakartam fordulni, de Harry teste sakkba szorított. Kezeimet, amivel eddig az ingét fogdostam, most az arcomhoz emeltem és próbáltam eltakarni magam.

Egy darabig így maradtunk. Csak a lélegzeteinket lehetett hallani és a heves szívdobogásom.

Majd egy meleg kéz elhúzta az arcomat védő kacsóimat. Újra találkozott a tekintetem az ő méregzöld íriszeivel. Egy mosolyra húzta a száját, mire megjelentek a gödröcskék. Olyan aranyos, mégis vonzó és tekintélyt parancsoló.

- Mostmár értem. Nyugodtan elmondhattad volna az elején is. -biztatott.

Fülig érő mosollyal pillantottam vissza rá. Ez a pasi komolyan tökéletes.

A szívem hevesen kezdett el verni. Gyomromban feléledtek a pillangónak nevezett dolgok.

-Én..szerelmes vagyok beléd ,Harry...-csúszott ki a számon.

Hirtelen elhajolt tőlem,szemei kikerekedtek. Éreztem,ahogy megfeszül felettem. Talán nem kellett volna elmondanom. Mi van,ha mindent elrontottam?

-Tomlinson!Tomlinson!-hallottam,ahogy hív, de a szája nem mozgott. Mi folyik itt?!

Váratlanul a felettem heverésző,sokkos állapotú Styles elporladt,és helyét fekete plafon vette át. Mi a...?!

Próbáltam felülni,de nem tudtam megmozdulni. Minden végtagom fájt,a fejem pedig majd szét szakadt.

-Végre felébredtél,Tomlinson.

Oldalra kaptam a fejemet,de ez rossz döntésnek bizonyult, ugyanis erősödött a migrénes fejfájásom.

Az ágy mellett egy szék lett elhelyezve, ahol Styles ült,teljesen felöltözve, semleges pillantással.

Kellett pár perc,mire rájöttem: csak egy álom volt. Egy kibaszott álom.

Szívembe a csalódottság szökött.

-Mi történt?-kérdeztem felismerhetetlen hangon. Nem tudtam a pofára esés vagy a kiszáradás miatt rekedtem be e teljesen. Talán mindkettő..

-Lejöttél,majd meghúztad a whiskyt. Nem kellett sok,hogy kiüssön. Úgy látszik nem nagyon bírod az alkoholt. -vont vállat,de tisztán látszott rajta a szórakozás jele.

-Mi olyan vicces?-vontam össze a szemöldököm.

-Nem hittem volna, hogy álmodban beszélsz.-nevetett fel,nekem pedig konkrétan lesült a pofámról a bőr.
Mi van,ha kikotyogtam neki. Elsápadtam.

-É..és miket mondtam?-kérdeztem félve.

-Az maradjon az én titkom.-kacsintott, nekem pedig akaratlanul is az álom jutott eszembe. Felállt a székből.

- -Az ágy mellett található fájdalomcsillapító és víz. Maradj nyugodtan az ágyamban. Én a vendégszobában leszek. Ha valami kell akkor szólj. -mondta kifele menet. Ahogy az ajtóhoz ért,megszólaltam:

- Köszönöm.

Hátrafordulva elmosolyodott halványan,bár lehet csak rosszul láttam,majd kiment.

Nagy nehezen oldalra fordultam,a párnát pedig az arcomba szorítottam. Styles illata volt.

Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Felsóhajtottam.

Ki kell vernem az fejemből. Nem lehetek belé szerelmes. El kell folyatnom magamban,különben tönkre tehetem Harryt.

Egy kósza könnycsepp csordult ki a szememből,amit gyorsan letöröltem.

Ez lesz a legjobb nekünk..