Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

13.fejezet: Egy kis félreértés

Sziasztok megérkeztem a következő résszel,ami szerintem elég rövid lett,szóval ne haragudjatok:( Annyit fűznék hozzá,hogy ez amolyan bemelegítő rész! A következő fejezetben titkok fognak kiderülni! Remélem velem maradtok;)
Nagyon köszönöm a voteokat és a kommenteket! Hálás vagyok értük❤❤
A helyesírási hibákat a gépről kijavítom!
Jó olvasást!❤❤

***

Ahogy ballagtam az iskola hatalmas kapuja felé, nem tehettem róla, de ismét gondolkodóba estem. Vajon helyesen cselekszem? Hisz beleszerettem egy vámpírba! Bár ezt a beszélgetést már egyszer lejátszottam magamban ,mégis a szívem legmélyebb zugába az aggodalom,félelem és tanácstalanság bódító keveréke őrlődött.
Tulajdonképpen ez egy viszonzatlan szerelem a halállal ,nem? Mégsem akarok megválni az érzéstől, ami az ereimben száguldozva pumpálja a szívemet. Fura vagyok,ugye? De némelyik tettünket,érzésünket sajnos lehetetlen megmagyarázni. Ettől vagyunk emberek.

Az óriási kapun besétálva odaköszöntem a portásnak,ki először furcsán méregetett,majd olyasmit mormolt az orra alatt,hogy "Lógó kölykök!" A figyelmemet nem hagyta el a többes szám, azonban jelenleg nem tudtam vele komolyabban foglalkozni.

Felsétáltam az A épületbe, és megkerestem kémia termet. Ha minden igaz, olyan óránk van.

Bekopogtam és vártam a bejövetelem jelét,amit pár másodperc múlva meg is kaptam "Jöhetsz!" kiáltás gyanánt.

Kinyitottam az ajtót,mire egy holtsápadt osztály nézett vissza rám. Egy pillanatig átfutott az agyamon,hogy ők is Styleshoz hasonlók,de egyből elvetettem az ötletet,mikor megláttam az utolsó padban Niallt, akinek hasonló volt a kifejezése,viszont kezével intett egyet,hogy siessek be.

-Elnézést a késésért, dolgom volt!- szabadkoztam szűkszavúan, és a helyemre sétáltam.

Mrs. Watson nem válaszolt csak torkot köszörült ,s megpróbálta leadni az agyagot,amit a néha-néha előjövő szóbotlása megakadályozott.

-Louis..-súgott oda nekem Niall,sikeresen elérve,hogy a tanárról ráemeljem a tekintetemet.

-Igen?-fogtam én is halkra.

-Te randizol Harry Stylessal a One Direction vezérigazgatójával?-kérdezett száját összepréselve.

Éreztem,ahogy elvörösödök, de fel is háborodtam:

-Ezt mégis miből gondolod?

Elhallgatott,majd sietősen válaszolt:

-Innen láttuk,hogy ő hozott suliba!

Most rajtam volt a csendes társ szerepe,és valamiért elszégyelltem magamat. Nagyon reméltem,hogy ez a pletyka nem reppen fel,mert kihathat Harry jó hírére. Nem akarok a terhére lenni.

- Teljesen félreértettétek,Niall! Csak be kellett ugranom egy papírért az irodába,ott találkoztam vele és felajánlotta,hogy elhoz,mivel késésben voltam.-mondtam félig az igazat,félig a hazugságot. Styles valóban felajánlotta a fuvart,csak az ő házából.

Mintha az ír barátom arcán megkönnyebbülés suhant volna át,de nem mertem rá megesküdni.

-Akkor jó! Vigyázz magadra Lou!-hunyorította össze a szemét, a hangja komoly lett. Túlságosan is.

-Nyugi! Mindig vigyázok magamra!-biztosítottam.

Megnyugodva bólintott egyet,s szemét ismét a tanárra emelte.

- Ezek szerint meggyógyultál?- szóltam most én hozzá.

Felém fordult és mosolyogva bólintott egyet,majd visszafordult ismét.

Nem firtattam nagyon a dolgot, de az zavart, hogy Niall azt feltételezi rólam: bárkivel összeállok. Főleg egy férfival.

Röviden megráztam a fejem és a továbbiakban próbáltam Mrs. Watson szavaira koncentrálni, nem az engem figyelő szempárokra az osztályteremben,továbbá szívemben rejlő kétes érzésekre.

***

A tanítás hálistennek hamar eltelt,amit viszont furcsának találtam az az,hogy nem szólt senki a késésem miatt. Lehet mégis van szíve az iskolavezetésnek.

A foci edzés következett. A napban talán ezt vártuk a legjobban Horannal.

Futva rohantunk végig a folyosón az öltözőbe sietve. Gyorsan átvettük a tesicuccunkat és kirohantunk a nyílt,rövidre vágott füves területre.

A csapat már javában rótta a köröket, Mr. Romirez az edző pedig intett nekünk egyet a fejével,hogy jobb lenne beállni. Csodálkoztam,hogy nem ordibált velünk.

Beépültünk a libasorba és futni kezdtünk.

Bő négy kör után,amikor szinte kifáradva zuhantunk össze,akkor közölte az edző,hogy ideje lenne neki kezdeni a játéknak.

-Direkt kínoz minket..-sóhajtott fel ír barátom mellettem,mire egyetértően bólintottam.

Tényleg egy kész katona ez a férfi! De nem tehettünk semmit. Sűrűn lihegve választottuk meg a két csapatot és elvonszoltuk magunkat a helyünkre.

Mikor elkezdődött, igyekeztem megszerezni a labdát,ami kisvártatva sikerült is. Teljes sebességgel rohantam az ellenség kapuja felé, és egy erőteljes rúgás hatására a fekete-fehér gömb a hálóba landolt.

A csapatom egyként kiáltott fel örömittasan,viszont egy halk füttyszó magára vonta a figyelmemet.

A lelátóra lestem,a szívem pedig megállt dobogni.

Harry Styles ott ült, hétköznapi ruhába a kopott székben. Arcán mosoly játszott ,szemei pedig veszélyesen csillogtak.

Ekkor egy erős ütést éreztem a halántékomnál.A világ elhomályosodott,az utolsó pedig amit hallottam az a nevemet kiáltó ismerős hang.