Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

2.fejezet: Egy tökéletlen nap

Anyum tompa kiáltása vert fel az álmomból. Egy darabig még fetrengtem az ágyban,hátha visszatudok aludni,de nem sikerült. Kössz anyu...-morogtam magamban. Résnyire kinyitottam a szemeimet,majd bosszús sóhajjal konstatáltam ,hogy utcai ruhámban hajtottam tegnap este álomra a fejem.

Tegnap..

Kipattantak a szemeim,és hirtelen felültem. Az emlékek hada visszaszivárgott az elmémbe. A főnököm egy vámpír,én meg úgy döntöttem,hogy vele maradok. Anyumnak igaza volt. Tényleg egy batár nagy idióta vagyok. Pedig kiskoromban mennyit tiltakoztam ez ellen a becenév ellen,s most mégis értelmet nyert.

ÉS tegnap tulajdonképpen aláírtam a halálos ítéletemet.

A gyomrom görcsbe rándult,a szívem pedig hevesebben kezdett el verni. Mit tegyek? Már nincs visszaút!

A smaragdzöld szemeket láttam váratlanul magam előtt.Teljesen hihetetlen. Bár régebben nagy alkonyat rajongó voltam (persze könyvileg,a film szar hozzá képest) ,mégsem hittem volna,hogy valójában is vannak vámpírok. Akkor ezek szerint koboldok, manók, óriások, szellemek,vérfarkasok és boszorkányok is vannak, nem? Ezt mindenképp megkérdezem Mr. Stylestól, amint lesz hozzá bátorságom. Csak nehogy elfelejtsem.

-Louis William Tomlinson!- nyitott be anyu a szobába. Végigmért,s mérgesen ráncolta össze a szemöldökét-20 perc telt el,azóta ,hogy felszóltam ,és te még mindig fetrengsz az ágyban?! Egy komplett ruhaszettben,amit ha jól emlékszem tegnap láttam rajtad!

Önkénytelenül is összehúztam magam. Bár én vagyok a "férfi" a családban, mióta apám lelépett, mégis félek anyutól. Nem azért ,mert bánt vagy ilyesmi, hanem úgy az ösztön miatt. De minden gyerek tart egy kicsit az anyjától, még ha nem is vallja be.

-Nyugi,anyuu..-meresztettem rá bociszemeket- Pont most akartam felkelni. Nem kell idegeskedni.

Arca egy pillanat alatt ellágyult. Kezével visszasimított egy kósza tincset,ami a kontyba kötött hajából szabadult ki.

-Nem vagyok ideges.

Bólintottam, hogy tudomásul vettem,de amúgy nem hittem neki. Tegnap megint éjjeles volt, gondolom hullafáradt ,és még velem is szarakodnia kell. Én is feszült lennék a helyében.

Felálltam,odasétáltam hozzá,és egy röpke pillanatra megöleltem. Sajnos ilyen pillanatainkból is vajmi kevés van. Leginkább ,azért,mert ő folyamatosan túlórázik, én meg állandóan a szobámban fetrengek ,tanulok vagy zenét szerzek. De az utóbbi titok, és nem is akarom, hogy megtudják. Ahogy Niallt ismerem,amint megtudná, beíratna minimum az X faktorba, nekem pedig nincs szükségem most erre. Épp elég egy vámpír főnök..

Gyorsan besiettem a fürdőszobából, amint anya kiment reggelit csinálni.

Ledobáltam a tegnapi ruháimat ,és beálltam a zuhany alá. Hagytam ,hogy elernyedt végtagjaimat beborítsa a meleg víz. Lehajtottam a fejem,ezzel a vizet a tarkómra irányítva. Felsóhajtottam. Semmi kedvem nem volt suliba menni. A francnak sincs kedve két matekot végig szenvedni,amit friss aggyal is végig alszok. Bár ötös vagyok belőle ,mégis olyan szinten hidegen hagy a tantárgy, hogy az borzasztó.

Kiléptem a kabinból,a derekamra tekertem egy törölközőt, majd kisétáltam a helyiségből. Odamentem a gardróbomhoz, s elővettem egy fehér pólót, szűk vajszínű nadrágot, na meg a végjegyemmé vált hózentrógert is. Felkapkodtam magamra ,összedobtam a tesimet, és lesétáltam a konyhába,ahonnan már a frissen sült pirítós szaga áradt. Most jöttem csak rá milyen éhes is voltam. Tegnap alig ettem valamit.

Leültem az asztalhoz,majd nyálcsorgatva vártam a reggelimet.

-Komolyan ,Louis! Olyan,mintha legalább három hete nem ettél volna semmit.- rakta le elém a tányéromat anya. Ő ezt nem értheti meg. Fejlődő szervezet vagyok. Muszáj ennem, hogy egészséges maradjak.