Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

14.fejezet: A könyvtár

Sziasztok! Megérkeztem a következő résszel! Bár szerdára ígértem, de bevallom őszintén semmi ihletem nem volt, hogyan is kezdjek neki! Remélem ettől függetlenül tetszeni fog nektek. Annyit fűznék hozzá, hogy ez a rész a vízválasztó! De majd megértitek :) ;) Köszönöm a kommenteket, és a voteokat! Igazán hálás vagyok!  ❤️ Az esetleges hibákért elnézést!

Jó olvasást! ❤️

***

A halántékomba nyilalló tompa fájdalomra ébredtem fel.

 Az első, amit megpillantottam, ahogy kinyitottam a szememet, az a jól ismert gyengélkedő fehér lámpáinak gyér fénye volt. A fél testemet a vegyszerektől bűzlő takaró borította, a levegőben pedig fehérítő szag terjengett.
Igyekeztem összeszedni a gondolataimat és visszaemlékezni mi is történt, de nem rémlett semmi, azon kívül, hogy a főnökömet láttam az összeesésem előtti pillanatban,majd a hangját,amikor a nevemet kiáltotta. De mégis mit keresett ő ott? A tekintete folyamatosan visszakúszott a tudatomba. Utoljára akkor láttam így nézni, amikor az az ominózus eset megtörtént. És most még csak nem is változott át, csak nézett, mintha fel akarna falni élve. Mi folyik itt?

 Merengésemből az ajtó nyikorgása ébresztett fel. Gyomrom gombostű nagyságúra zsugorodott egyből,- hisz azt hittem Harry lesz az-, majd testemen végigfutott a megkönnyebbülés,-és egy minimális csalódottság-, mikor megláttam Niall szőke hajzuhatagát. Belenéztem kék szemeibe, és egy pillanatig haragot láttam átsuhanni a tekintetében, aztán elhalványulni. De lehet beképzeltem. Mostanában sok minden történt velem, kezdek bedilizni.

-Végre felébredtél!- mosolygott rám, majd közelebb sétált hozzám, és leült a gyengélkedő által nyújtott kényelmetlen ágy végébe.

- Mi történt, Niall?- tornáztam fel magam ülő helyzetbe, ezt követően pedig kíváncsian meredtem rá.  

- Nem emlékszel?- kérdezett vissza, ahogy viszonozta a pillantásomat. 

Kicsit összehúztam a szememet, majd erősen koncentrálni kezdtem, hátha mégis eszembe jut valami. A halántékomban lévő egyre erősödő fájdalmon kívül azonban nem értem el semmit.

Nemlegesen megráztam a fejemet.

- Nem.- vacilláltam elmondjam e Niallnek, hogy az utolsó emlékem az , hogy Styles meglátogatott foci közben, de elvetettem. Vagy hülyének nézne, vagy elhinné a pletykákat, miszerint én és Harry együtt vagyunk.

Zavartan összevonta szemöldökét.

- Fociztunk, és te berúgtál egy gólt, majd megtorpantál, és meredten néztél egy helyet, ahol semmi nem volt. Sokáig szólítgattunk, de nem válaszoltál semmit. Hirtelen összeestél. Nagyon megijedtünk..aggódtam. Soha nem csináltál még ilyet! Egyből hoztunk is ide, a doki mondta, hogy kisebb rohamod volt.Az edzővel és a csapattal egészen mostanáig találgattunk mitől lehetett.

Az információktól döbbenten figyeltem az ír barátomat, aki kezét tördelve nézett rám ,olyan rémülettel a szemében, hogy egyből megsajnáltam. Mintha csak egy kiskutya lenne, akit kidobtak a nagyvárosba élelem és védelem nélkül. 

Egy mondata, azonban szöget ütött a fejembe. " Meredten néztél egy helyet, ahol semmi nem volt". Dehát én Stylest néztem. Ebben ezerszázalékig biztos vagyok! 

-Biztos nem volt ott senki?- kérdeztem rá. Tuti ott volt!

-Igen!-bólintott egyet. 

Összezavarodtam. Álmodtam volna? Nem,nem lehet. Képtelenség,hogy csak egy álom legyen. Ahhoz túl valóságos volt.
Ekkor egy ötlet ugrott be. Talán a könyvtárban találok valamit!