Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

1.fejezet: A főnök

-Tűnés!

Szemeim tányér méretűre kerekedtek a döbbenet és a sokk keveréke miatt. Számat savanykás íz lepte el,gyomromban pedig a düh szikrája ékelődött be. Három évig erre készültem az egyetemen:a gyakorlatra. Azt hittem ,végre a sok rossz után jön valami jó is.Erre azt mondja,hogy menjek el innen? Ez biztos valami beteges vicc.

-Mit mondasz Harry?-szólalt meg a döbbenetből felocsúdott Gemma.

Az említett nem nagyon törődött a kérdéssel,inkább visszahajolt a papírjai fölé.
A kezeim öntudatlanul elkezdtek remegni a visszafojtott feszültség miatt. Hogy merészel, így elküldeni? Nem én döntöttem el,hogy idejövök. De már most átkozom azt az embert aki ezt elhatározta.

-Nem megmondtam?-szólalt meg hirtelen a zöld szemű szörnyeteg.-A képességei jók,a tanulmánya kifogástalan,de- itt felpillantott ,és acélosan a szembe nézett -én egy szexi titkárnőt akarok,nem pedig egy rosszul öltözött faszit!

Akaratlanul is végignéztem az öltözékemen. Egy fekete pamut pulcsit viseltem,hozzá vajszínű vászon nadrággal,és barna cipővel,na meg fekete keretes szemüveget is hordtam. Tényleg nem voltam nagy divat guru,de nem azért tanultam ilyen jól,hogy aztán a viseletem,na meg a nemem miatt utasítsanak el.

-Harry,ezt nem mondhatod komolyan!- csapott rá Gemma ,öccse asztalára dühösen.

Harrynek, nővére erőszakos viselkedésére meg sem rezdült az arca. Továbbra is unottan vizslatta a papírjait.Nem akartam,hogy mindig más álljon ki értem, így hát mély levegőt vettem,majd kicsit előre léptem.

-Mr. Styles,-szólítottam meg a főnökömet,aki erre fél szemmel felnézett rám- tudom,hogy nem tökéletes a megjelenésem,de úgy vélem igazságtalan a külső alapján elítélni az embert. Kérem,hadd mutassam meg mit is tanultam az egyetemen,s ha ezután sem felelek meg az elvárásoknak,akkor onnantól azt kezd velem ,amit csak óhajt.-magyaráztam egy szusszantra a gondolataimat.

Természetesen nem akartam még egy évet az egyetemen rohadni,de nem volt jobb ötletem.Harry letette a kezében tartott papírokat,hátra dőlt,keresztbe fonta a karját,s èrdelődően meredt rám.Nem tudtam,ez most jó jel vagy sem,de perpillanat nem tudott érdekelni. Kihúztam magamat, nehogy észrevegye a belső harcomat a kétségbeeséssel. A szobára döbbenet ült. Gemma csodálattal és feszültséggel figyelt,míg Harry kíváncsian nézett rám.

-Hmm.. -szólalt meg egy kis idő után -Elég fura egy jellem vagy ,Tomlinson. De rendben van!

A testemen úgy futott végig a megkönnyebbülés ,mintha csak áram lenne.Egy pillanatig azt hittem el is ájulok,de ez (hála istennek) nem történt meg. Mèrthetetlenül boldog voltam. Szám fülig érő mosolyra húzódott,a gyomromat ,pedig az izgatottság bizsergése borította be. Talán ilyenkor mondja az ember,hogy "Madarat is lehetett volna velem fogatni".
Gemma a vállamra helyezte a kezèt. Nem.Nem néztem rá,de tudtam,hogy vigyorog,mint a tejbetök.

-Nagyon szépen köszönöm ,Mr. Styles!-hálálkodtam,de ördögi mosolyát látva,lelohadt a kedvem.

-Ohh..ne köszönj semmit,Tomlinson! Ezeket- tett az asztalra egy tucat papírt -szeretném ha még ma szétválogatnád. Az egyik része a külföldi,míg a másik a hazai konferenciákról szól. Gondolom megmutatták már,hol fogsz dolgozni.-mosolygott rám ördögien- Mikor is dolgozol?

-Hétfőn,szerdán és pénteken. A többi napon elméletet veszünk az egyetemen.

-Értem,akkor ezekkel még ma végezned kell,igazam van?- kérdezte,miközben a naptárra nézett- Tudtommal hétfő van.