Nightly Secretary/Larry Stylinson fanfiction magyar/

23.fejezet: Válaszúton

Sziasztok.

Rendkívül sokat késtem,amiért bocsánatot  kérek, de tudom,hogy ez kevés. Gólyatáborban voltam, majd a Stockholm Szindrómát olvastam,és sorozatot néztem, talán ez az egyetlen mentségem, azonban igazán sajnálom,hogy ennyit késtem egy résszel. Igyekszem visszaállni megszokott időre, szóval ezt most próbáljátok elnézni nekem:( A résszel kapcsolatban nem tudok mit mondani ,remélem tetszeni fog azért:) Köszönöm a voteokat,és a kommenteket <3 Nos hát akkor 

Jó Olvasást!

***

Niall türelmetlenül dobolt a lábán,miközben arra várt,hogy lassan felfogjam az információkat. Szóval Harrynek volt egy szeretője,aki- a vezetéknevét hallva- az egyik leszármazottam,Niall pedig pont azért van itt,mert ő is ezt hiszi. Ez őrültség..

- Harry tud a feltevéseidről?-kérdeztem színtelen hangon. Most derül ki,hogy az életem pár éve és pár napja hazugságra épült? Hogy Niall csak amiatt barátkozott velem össze ,mert egy újjászületett valaki vagyok vélhetőleg, Harry meg ezért vonzódik hozzám?

- Számításaim szerint nem sejti,de ez nem 100%. Nem tudok annyira belefolyni a vérszívók életébe,mint amennyire kellene. -válaszolta fej rázva. Ahogy találkozott tekintetem a hasonlóan kék szemekkel még jobban ellepte a számat a savanykás íz. - Van egy tippem mire gondolsz,Louis. -folytatta.- Azt hiszed kihasználtunk. Ez nem igaz.

Nem bólintottam és nem is ráztam meg a fejemet. Képtelen voltam ilyen téren hinni neki. Mennyi a biztosíték arra,hogyha kiderül a feltevés téves, még mindig mellettem maradnak?! Tanácstalanság lepett el,agyban pedig kerestem Lewis Tomlinson nevét a családi ágban.

-Mennyire vagy biztos benne,hogy én vagyok az akit kerestek? Lehet téves volt a füles.- szólaltam meg a kezeimet tördelve.

- Megközelítőleg 96%-a van annak,hogy te ő vagy. Viszont a képességeid nem mutatkoztak meg,legalábbis nem tudok róla,hogy megmutatkoztak volna.

Zavarosan néztem a rá,és felálltam, mert egyszerűen a szívem heves dobogása nem hagyott törökülésben maradni.

- Milyen képességek pontosan?- sétáltam fel-alá. Úgy érzetem muszáj mozognom máskülönben nem fogom feldolgozni Niall mondandóját.

Elhallgatott,s látszott rajta, hogy gondolkodóba esett. Már csak az volt a kérdés,hogy mi miatt:nem akarta elmondani,vagy ő maga se tudta tisztán a dolgokat?

Kisvártatva aztán megszólalt.

- Úgy tudom,hogy egy látó képessége az álmaiban rejlik. -a hangja bizonytalanul csengett. Én pedig éreztem,hogy az arcom sápadttá válik. Álmokban?

-Álmokban?-kérdeztem meg hangosan.

Bólintott egyet,aztán folytatta:

- Azt hallottam,hogy amikor egy látó álmodik,akkor az be is fog teljesülni. Nem tudom mikor,ne is kérdezd,de az egész olyan valóságos,hogy mikor felébredsz olyan érzésed van,mintha a valóság lenne az álom.-magyarázta.

Nem szóltam semmit csak csendben hallgattam. Akkor az az álom is rendkívül valóságos volt. Félsz? Kirázott a hideg.

- És ha én vagyok az,akkor mi fog történni?- a mondat végére megbicsaklott a hangom. Valamiért úgy éreztem anno Lewist nem a semmiért ölték meg.

-Nem tudom. Ez a másik főbb oka,hogy idejöttem. El kell vinnem téged a Szent Hármasságba. -állt fel,s lesimította a mostanra gyűrött ruháit. Megtorpantam,majd felé fordultam.

-Szent Hármasság?

Biccentett egyet,aztán az ablakhoz sétált,s kinyitotta azt. Megborzongtam a hirtelen jött hűvösség miatt,de igyekeztem kifejezéstelenül nézni rá.
A függöny lágyan szállingózott a széltől néha eltakarva Niallt.

- Majd megtudod. De velem kell jönnöd,Lou. Lehet nehéz ez neked most,azonban jobb,ha bízol bennem.

Nem jutottam szóhoz.Néztem az ír fiú tekintetét,ami most nem huncutságot tükrözött,hanem elszántságot. Hát ennyire nem ismertem a legjobb barátomat? Szánalmas.

Nem bíztam meg benne,de tudni akartam Harryről és arról a Szent Hármasságról is több dolgot.  Ez hajtott,viszont éreztem,hogy butaságot csinálok.

A fogashoz siettem,lerántottam a kabátomat,magamra kaptam,aztán odamentem mellé.

-Rendben,menjünk.

Niall elmosolyodott,aztán felugrott a párkányra.

-Ha gondolod,mehetsz az ajtón át is. Neked így kicsit rizikósabb lenne ez az út,nem igaz?-mutatott le.

-De!-húztam el a számat, majd kisiettem ,le egyenesen a lépcsőn,a bejárati ajtón át. A szívem a torkomban dobogott, a gyomrom összezsugorodott.

Niall addigra már ott állt egy fekete autó mellett. A sötétségben nem tudtam a kocsi típusát bemérni,de ez nem is izgatott annyira.Inkább az, amikor Niall kinyitotta a kocsi ajtaját, aztán behajolva kivett egy fehér anyagot. 

- Bocs a kellemetlenségért,de be kell kötnöm a szemedet. Nem tudhatod az útvonalat. - toporgott kényelmetlenül. 

Egy nagyot sóhajtottam,de azért készségesen megfordultam,hogy bekösse a szememet.A szövet érdesen tapadt a bőrömre néhány kiállt madzag pedig az orromat csikizte. Niall segített beülni,onnantól meg már nem is érzékeltem semmit, csak az autó egyenletes motor zúgását. Niallel sem beszéltem. Tiszteletbe tartotta,hogy most fogom fel azt amit mondott nekem. Lewis Tomlinson..Lewis Tomlinson..ismételgettem magamban a nevét, azonban senkinek a rokona sem jutott eszembe,akinek ilyen nevű családtagja lenne.

Körülbelül 1 óra telt el,mikor a jármű megállt. Hallottam a mellettem lévő ajtót kinyílni,és egy kéz benyúlt értem,hogy kiszedjen. 

- Még egy kicsit rajtad marad, bent már leszedem. - mondta Niall utalva a ruha agyagra. Fújtatva bólintottam egyet,aztán hagytam,hogy a könyökömnél fogva ráncigáljon. 

Egymás mellett sétáltunk csendben. Egyszer álltunk csak meg,amikor az ír fiú csendesen kommunikált valakivel. 

Egy nagyobb fém hangját véltem felfedezni hirtelen,majd elgyengült a szememet védő anyag. Íriszeim elé egy fehér helyiség tárult,és a fehérítő szaga lassan belepte magát az orromba. Az egész hely tele volt emberrel,és mind meredten néztek ránk.

Felettünk közvetlenül egy hatalmas csillár lógott, velünk szemben,és mellettünk is hosszú asztal pihent mögötte sok székkel, rajtuk emberekkel. Úgy nézett ki ,mintha egy bíróságon lennénk.

Az asztal közepén egy idősödő férfi nézett vissza rám,kék szemei Niallre emlékeztettek. Szőke haja rövidre volt nyírva, arcán gyöngéd ráncok pihentek,tekintete bölcsességet és sziklaszilárdságot tükrözött. Száját szólásra nyitotta,hangjára pedig az egész hely elnémult. 

-Üdvözöllek, Louis Tomlinson. Már vártunk.