Rupture h.s. au (magyar)

4. fejezet - "Itt van a betolakodó

Harry

"Támadnunk kéne mielőtt ők teszik meg. Ha bejut a határainkon belülre, akkor egyesével fog minket megölni." Mondta Zayn kétségbeesetten járkálva.

"Engem akar. Nem fogunk ezért háborút indítani az Isten szerelmére." Válaszoltam érzéketlenül, látszólag mélyen elgondolkoztam, de éber voltam.

"Nem ülhetünk itt és várhatjuk, hogy lecsapjon. Az elménkkel játszik, próbál minket mentálisan lerombolni, így fizikailag könnyen legyőzhetőek leszünk."

"Akkor ne essünk bele a csapdájába."

"Úgy beszélsz, mintha egy választás kérdése lenne!" Kiabált Zayn és kezeit a fa asztalra csapta. Szemeimet határozottan és higgadtan emeltem fel rá.

"Ez az. Ha úgy viselkedünk, ahogy te, akkor máris nyert. Nyugodj le a kurva életbe és hagyd, hogy úgy gondoljunk erre, mint bármelyik más küldetésre. " Parancsoltam a fogaim közt szűrve a szavakat. Megadó hajjal Zayn megragadta a széket és leült. Szórakozott mosolyt kaptam Louistól, aki elismerően biccentett felém.

"Mostantól a háborúba menés nem lehetőség. Mindannyian tudjuk, hogy egy szívdobbanás alatt élve megesznek minket. Nem vagyunk jól képzettek, és nem vagyunk felkészülve egy ekkora méretű dologra. Szóval, ez kizárva. Mi mást tehetünk?" És ekkor egy kétségbeesett kopogás hallatszott az ajtón.

"Uram, nyissa ki, a betolakodó itt van és Stylest keresi!" Ismertette egy hang kívülről. Mindannyian gyorsan felemelkedtünk a székünkből és a legközelebbi ablakhoz siettünk. A korábbi szőke hajú, kék szemű srác volt ott, több katona tartotta, kezeit megadóan tartotta a feje felé.

"Öljük meg." Parancsolta Zayn hidegvérrel és az üzenethozó bólintott.

"Mi az Isten, nem fogjuk megölni, Zayn. Védtelen és ártalmatlan."

"Ő egy kém, Harry!"

"Legalább  adjunk neki egy kis időt, hogy elmagyarázza miért jött vissza. Nem hülye, tudja, hogy milyen könnyen megölhetjük őt. Hallgassuk meg miért küldték." Zayn a szájába harapott és látszólag az indokomon gondolkozott, mielőtt egy aprót biccentett felém. Kisiettem az ajtón a fegyveremmel a kezemben, Louis mögöttem jött. Megragadtam a betolakodót, a földre nyomtam egyik kezemmel, míg a másikkal a fegyvert a fejéhez tartottam, de nem mutatott semmiféle ellenállást.

"Jobb, ha beszélsz, vagy fejbe lőlek, mielőtt pislognál egyet." Fenyegettem meg és szorításom erősödött nyakán.

"Azért vagyok itt. Beszélni akarok." Bólint és én szkeptikusan néztem, mielőtt leszálltam róla.

"Vigyétek a börtönbe. Ne kötözzétek meg. Elbírok vele." Hevesen néztem rá, ő legyőzötten bólintott, miközben elvitték.

"Szükséged van rám? Szükség van ellátmányra, és ki akarok menni és visszaérni, mielőtt beesteledne."

"Egyedül mész?"

"Viszek magammal pár katonát, mivel te elfoglalt vagy és Zayn nem fogja elhagyni a tábort, amíg itt van a betolakodó." Megértően bólintottam, mielőtt hátba veregettem.

"Vigyázz magadra odakint."

"Mindig azt teszem." Mondtam félmosollyal arcomon, mielőtt a börtönhöz indultam.

"Hey, Styles!" Hallottam egy kis női hangot. Felmértem a környezetem, de nem láttam honnan jött, addig, amíg nem éreztem egy kis húzást a nadrágomon és le nem néztem.

"Mi az ördög?"

"Nyelvezet, Styles." Ott állt egy lány, nem lehetett idősebb, mint hét, haja tökéletes kontyba volt fogva, ruhája fekete és feszülős - az enyémhez hasonlóan - elhasznált cipő és ragyogó kékes szürke szemeivel felnézett rám. 

"Honnan tudod a nevem?"

"Mindenki tudja, ki vagy Styles."

"Neked Mr.Styles." Lehajoltam, hogy egy szinten legyünk, mivel nagyon alacsony volt. A szemét forgatta és a fejét rázta idegesen.

"Ne áltasd magad, kilenc és fél éves vagyok, te pedig húsz, nem túl nagy különbség."

"Oké, mit akarsz, kölyök?"

"Van nevem is."

"És mi  az?"

"Raine."

"Rendben, Raine, miben segíthetek neked?"

Nagyon szórakoztatott a magabiztossága. Könnyedén kóstolgatott és imádtam milyen félelem nélküli és bátor volt. Jól jöhet, ha csatára kerül a sor. Megdöbbentett, hogy jövőt már csak egy nagy csataként lehetett elképzelni.

"Meg fogod ölni a betolakodót?"

"Mi közöd van hozzá?" Ráncoltam a szemöldököm enyhén, mert ilyen korban szaladgálnia kéne kint, barátokat szereznie vagy talán iskolában lennie.

Oh, igaz, az iskolák a bürokratáknak vannak, kint szaladgálni, pedig már nem biztonságos, és senki sem bízik senkiben annyira, hogy barátok legyenek.

"Én akarok a kaotikusok első női vezére lenni, ha felnövök."

"Oh, tényleg?" Leültem a földre törökülésbe és ő is ezt tette.

"Igen. Szóval ezért kérdezlek, mert jól informáltnak kell lennem, és meg kell tanulnom, hogy hogyan kezeljem a betolakodókat."

"Egyszerű, meg kel őket ölni." Rántottam vállat nem törődöm stílusban, és egy zihálást kaptam válaszul.

"Mi, semmi kérdésfeltétel, utolsó kívánságok, semmi?"

"Semmi."

"Rájöttél, hogy ugyanolyan rosszak vagyunk, mint a bürokraták, igaz? Talán otthont keresnek, vagy csatlakoznak hozzánk, vagy talán van családjuk, akikért vissza kell menniük, vagy még gyerekük is, akit etetni kell." A homlokán elmélyült a ránc, ahogy hallgatta a lehetőségeket.

"Ne foglalkozz vele, kölyök, még sok időd van megtanulni milyen rossz is ez a világ." Felálltam és kezemet nyújtottam neki, amit ellökött és felállt magától és leporolta ruháját.

"Nem akarok arról tanulni milyen rossz a világ, azt akarom megtanulni hogyan tehetem jóvá."

És igen, kicsit elmosolyodtam, mert annyira ártatlan és tudatlan volt és ezért irigyeltem.

"Okos vagy, kölyök, vigyázz magadra." Borzoltam össze a haját, mielőtt elsétáltam.

"Ez azt jelenti, hogy most meg fogod ölni a betolakodót?" Kiabál utánam a távolból.

"Ki mondott bármit arról, hogy megöljük a betolakodót?"

"De azt mondtad,"

"Menj haza, Raine és ne siettesd a dolgokat." Hallottam, hogy morog, a hideg levegőn sétálva kuncogtam, mert egy kicsit kevésbé éreztem magam magányosnak ebben a szívtelen világban.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: