Rupture h.s. au (magyar)

40. fejezet - "Az apád"

Harry

Mindannyian anya szobájába gyűltünk, mert Autumn nem volt elég jól ahhoz, hogy eljusson a toronyig, ahol a megbeszéléseket tartottuk általában, szóval helyszínt váltottunk , mert az a találkozó róla szólt. Louis, Niall, Rick, Liam és még Zayn is, az ágy köré gyűltünk, ahol Autumn ült, ahol addig beszélgettek, amíg nem éreztem úgy, hogy ideje megragadnom a figyelmüket.

"Miről van szó, Harry?" Kérdezte Rick , aki a legidősebb és felelősségteljesebb volt közülünk. Minden szem rám szegeződött, ahogy Autumn mellett álltam és próbáltam összeszedni a gondolataimat. 

"Rendben, mint mindannyian tudjuk mostanra, Liam hozta ide Autumnot, az apja parancsával szembe szegülve. Már egyszer eljöttek érte és most, hogy Liam is nálunk van, nem hiszem, hogy sokáig szó nélkül hagyják. Valószínűleg már most is valami terven dolgoznak, ami időt ad nekünk a felkészülésre." Mindenkin végig néztem kivéve Autumnot, mert nem akartam kizökkenni, mert tudtam, hogy meggyötört lenne és én vigasztalni akartam volna, de nem lettem volna rá képes. Mostanra arra kellett koncentrálnom, hogy megvédjem , anélkül, hogy mást bántottam volna a táborban.

"Szóval mit tanácsolsz mit tegyünk?" Kérdezte Louis a kávézó asztalnak dőlve, mert képtelen volt tartani a testsúlyát. A szék felé néztem jelezve, hogy üljön le, de a fejét rázta és kicsit kiegyenesedett és összekapta magát. 

"Még nem tudom, ezért hívtam mindenkit ide. Először is arra van szükség, hogy mind egy oldalon álljunk, szóval ha valakinek van ellenvetése, mondja most, és akkor megoldhatjuk és tovább léphetünk. Mert ha egyszer elkezdjük kitalálni a tervet, hogy Autumn és a mi táborunk is biztonságban legyen nem lesz helye vitának vagy ellenvetésnek vagy kétségnek, hogy ki melyik oldalon áll, érthető?" Egy pillanatnyi néma csend után mindenki bólintott finoman.

"Valójában megmentette itt mindenki életét, szóval," Indokolta Zayn enyhe vállrántás kíséretében, miközben leült az üres székre, mert tudta, hogy nem kéne még jobban terhelni a gyógyuló lábát.  Láttam, ahogy Autumn enyhén elmosolyodott és elismerően biccentett Zayn felé, mielőtt ő visszatért a nem törődöm önmagához.

"Egyetértek." Jelentette be Louis és felemelte kezét egyetértése jeléül, miközben Liam csendesen bólintott, hogy tudomásul vette. 

"Niall?" Sürgettem szkeptikusan rá nézve és vártam , hogy válaszoljon.

"Nem tudom, hogy kell-e véleményt mondanom, de ha mindenki benne van, azt hiszem-"

"Azt hiszed? Miért nem tudsz egyszer az életben egy kis hálát mutatni felé? Amióta idejöttél, abszolút hülyeségeket beszélsz róla, de nem vesszük be többé, Niall. Ha velünk vagy, ha nem, dönts. Most. Nincs szükségem egy gyenge láncszemre."

"Harry," Fogta meg a kezem és emiatt megszakítottam a szemkontaktust a makacs Niallel, hogy lenézzek rá. A fejét rázta, mintha azt mondta volna, hogy nem éri meg, hogy miatta nem éri meg. És nem tudtam megérteni, hogy hogyan harcolt valakiért, és valaki ellen,de ha önmagáról volt szó meg volt győződve, hogy nem éri meg harcolni. Ajkaim elnyíltak és hozzá akartam szólni, de Niall megelőzött.

"Igazad van. Igen. Fasz voltam és sajnálom. De , amit én láttam belőle az, mindegy, igazad van. Benne vagyok." 

"Nem, Harry, Niallnek igaza van-," Kezdett beszélni Autumn, amikor Rick kijelentette, hogy eldőlt, és sürgetett minket, hogy folytassuk tovább a megbeszélést. Rávettem magam, hogy elnézzek Autumnról és összezavarodtam az állandó magában való kételkedésétől. Nem vallott rá. És a szeme, valami sötét volt bennük, valami ami nem harag és nem szomorúság, mint ami már megszokott volt, de valami, szomorú, szinte rettegés. Emlékeztetnem kellett magam később, hogy megkérdezzem tőle.