5. fejezet - "Mindenkinek van gyenge pontja"

1.1K 95 3
                                    

Harry

"Azt mondtad beszélned kell. Itt a lehetőséged." Vele szemben ültem, térdeimre támaszkodtam és folyamatosan a szemeibe néztem.

"Hogy, hogy nem vagyok még hallott?"

"Mert egy kicsit még élve akartalak, de ne áltasd magad." Mondtam megtartva az érzéketlen álcát.

"Meg fog ölni."

"Ő?"

 "Tudom, hogy tudod, hogy te vagy a következő célpontja. Tudom, hogy megfontoltad, hogy háborút indítsatok, akár van más esélyek, akár nincs."

"A hírek gyorsan terjednek."

"Elég sokáig voltam katona, hogy tudjam, hogyan gondolkoznak a kaotikusok." Éreztem a hangjában az undort és nem tetszett.

"A helyedben figyelnék arra milyen hangnemben beszélek."

"Nem fogsz megölni."

"Nem?"

"Nem. Nem vagy olyan, mint ők. Nem ölsz hidegvérrel." Szemeim enyhén tágra nyíltak, de gyorsan uralkodni kezdtem magamon, olyan érzéketlennek kell látszanom, amennyire csak lehet.

"Visszaküldhetlek a bürokratáknak és megteszik ők helyettem."

"Igen, megtehetnéd, de akkor nem tudnád meg, amit én tudok."

"És mi az a fontos dolog, amiről tudsz?"

"Ismerem őt, Styles. Majdnem egész életemben mellette dolgoztam."Közelebb hajolt, szemei sötétté váltak a komolyságtól és egy kis félelem is látszott rajta a lány említésére.

"Rendben, akkor mi a gyenge pontja?"

"Nincsen."

"Mindenkinek van gyenge pontja."

"Neki nincs. Neki nincsenek határai, félelmei és szerettei. Rosszabb, mint az apja."

"Akkor hogy fogjuk megállítani?"

"Nem tudod."

"Akkor mi a faszt csinálunk itt?" Morogtam és fáradtan dörzsöltem meg arcom kezeimmel. Az a beszélgetés arról, hogy milyen legendás és legyőzhetetlen, csak azt érte el, hogy saját szememmel akartam meggyőződni róla.

"Üres. Belülről teljesen érzéketlen. És ez az egyetlen lehetőségek. Ha eléred, hogy újra érezzen."

"Nem vagyok valami kurva pszichológus. Katona vagyok. Lopok, kihallgatok, ölök, talán, de nem tudok helyre hozni embereket. Az ördögbe, alig tudom magamat is egyben tartani, nem még másnál elérni, hogy érezzen."

"Rendben, akkor meghalsz."

"Igazi napsugár vagy nem de?"

"Az a lány majdnem megfojtott, mert azt mondtam neki, hogy talán nem vagytok olyan rosszak. Semmibe néz titeket, mindannyiotokat, a kaotikusokat, és nem fog addig leállni, amíg csak egy is él közületek. Arra képezték ki, hogy leromboljon titeket és pontosan ezt fogja tenni. Az apja tett vele dolgokat."

"Miket?"

"Meg vannak a saját módszerei, minden alkalommal, amikor majdnem összetört az apja kitörölte az emlékeit, az érzésekkel együtt, érzelmeket és megbánást, addig, amíg üres nem maradt, és képes volt végrehajtani minden parancsát. Ez a lány egy szörnyeteg és nem tudsz megölni egy halhatatlan szörnyeteget, Styles."

"Szóval az apja tette ilyenné?"

"Az élete. A világ, amiben élni kell. Halálvágya van és arra vár, hogy valaki megölje. Csatákba megy, alig felfegyverkezve, mintha azt kérné öljék meg, de eddig sértetlenül megúszta. Az egyetlen mód, hogy meghódíts, ha lerombolod a falait, emlékezteted és azok az emlékek teljesen össze fogják törni."

Hátra dőltem a székemben a sok információtól.

Ő a világ áldozata, amiben élünk, mint én. A különbség csak az, hogy ő a sötétséggel harcol a sötétség ellen, terror ellen terrorral. Halál, vér és rombolás között nevelkedett fel, akadályokba ütközött, darabokra tört és ezzel kell élnie, magával és amivé vált.

Ha tényleg egy szörnyeteg, akkor ha emlékeztetjük a múltbeli énjére az teljesen összetörné minden lehetséges módon.

Ha nem önszántából lett szörnyeteg akkor megérdemli, hogy megtalálja a régi gyenge, emberi önmagát?

Mit tehetett, hogy ilyen büntetést érdemelt?

És ha lenne választásom, ember maradnék , hogy szenvedjek a világ szörnyűségeitől, amiben felnevelkedtem? Vagy inkább lennék szörnyeteg, aki semmit nem érez, akit semmi nem érdekel és akinek semmi veszteni valója nincs?

"Harry." Hátra fordultam és láttam, hogy Zayn határozottan nézi a betolakodót.

"Azt hiszem ennyi volt. Mit mondtál mi a neved?"

"Nem mondtam."

"Rendben, okostojás, mi a neved?"

"Horan vagyok, Niall Horan."

"Te és Louis jól ki fogtok jönni." Forgatom a szemem a gondolatra, hogy a két gyerekes énjük egymásra talál.

"Várj, mi?" Niall és Zayn egyszerre kiáltottak fel.

"Az egyik szobába maradsz, őrizve leszel, tudod arra az esetre, ha több információra lenne szükségünk."

"Harry-"

"Zayn, tudom mit csinálok."

"Jelenleg, nem. Egy betolakodó. Ha nem öljük meg akkor bárki szabadon bejöhet mert nem fognak félni tőlünk. Tudod, hogy ez mennyi bajt okozhat nekünk?"

"Néhány nagyon értékes információt mondott nekem, és azt hiszem tud nekünk segíteni, ha szembe kerülünk Audreyval."

"Autumn." Javított ki a betolakodó.

"Ez most kurvára nem segít." Ajaki összeszorította és csendben maradt.

"Zayn." Kezdtem, de leintett.

"Tudod mit, ez hasztalan. Sehova sem jutok veled. De ő a te felelősséged, és ha csak egy kis problémát is okoz én magam vágom el a torkát." Figyelmeztetett Zayn és én elmosolyodtam.

"Rendben." Biztosítottam és egy horkantást kaptam válaszul, mielőtt elsétált és egyedül hagyott az újdonsült terhemmel.

"Hallottad." Mondtam és kinyitva az ajtót előre engedtem a betolakodót - Niallt. Kisietett a börtönből és  visszataszítóan kuncogott.

"Nem hiszem el, hogy hagytad, hogy itt maradjak, bárki más megölt volna, vagy visszaküldött volna, de-"

"Oké, máris megbántam." Morogtam, ahogy mindketten a szobákhoz sétáltunk vissza.

 "Igazad van, sajnálom, csak megkönnyebbültem és-"

"Oké, fecsegő király, ilyen Louis is, aki éppen küldetésen van, de amit visszaér fáraszthatod őt. Zayn, a világvége típusú ember, ne ingereld, hamar elveszti a fejét."

"És mi van veled?"

"Én az vagyok, aki kitöri a nyakad, ha nem fogod be ebben a pillanatban."

"Pofa befog, értettem." Eljátszott mozdulattal bekulcsolta a száját és a nem létező kulcsot eldobta, és máris szidtam magam, amikor egy második Louist is el kell majd viselnem, amikor eggyel is alig tudok elbánni.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: 

Rupture h.s. au (magyar)Where stories live. Discover now