Rupture h.s. au (magyar)

18. fejezet - "Szóval meg fog halni?"

Harry

"Fuss, fuss, fuss!" Sürgetett Louis, egyik karom vállán volt, karjai alig bírta megtartani, hogy ne zuhanjak a földre. Egyik kezemet vérző orromra tettem, próbáltam elállítani a vérzést. Lőttek ránk, Louis hatékonyan irányított minket, hogy elkerüljük a folyamatos támadásokat. Mindent megtettem, hogy a lábam ne adja fel, ne hagyjon cserben, még akkor is, ha minden csontom sajgott a fájdalomtól, alig tudtam eszméletemnél maradni.

Elvesztettem a látásom, ahogy Louis betett az utasülésre, gyorsan a vezető üléshez sietett. Éreztem az autó erős mozgását, ahogy Louis az út egyik oldaláról a másikra kormányozta a kocsit, hogy elkerüljük a lövéseket.

"Próbáld nyomni, ami vérzik!" Kiabált Louis, hangja kétségbeesett volt, miközben hátra döntötte az ülésem, majdnem vízszintesen feküdtem.

"Minden vérzik! Kiabáltam és hangom ismeretlennek tűnt, távolinak és szemeim kezdtek lecsukódni akaratom ellenére.

"Ne ájulj el, Harry. Tarts ki, oké?"

"Ez a egész kurvára a te hibád." Sziszegtem.

"Tudom,tudom,tudom!" Kiabált és jobbra rántotta az autót ezzel én az ajtónak ütköztem.

"Cseszd meg, Louis." A fájdalom a fejemből és az arcomból az oldalamba tódult.

"Sajnálom, próbálom elérni, hogy ne lőjenek meg."

"Igen, nos, rossz munkát végzel." Köhögtem és keserű ízt éreztem a számban, de nem foglalkoztam vele.

"Velem vagy még, Harry? Jól vagy?" Keze gyengéden megrázott.

"Itt vagyok. Azt hiszem kurvára megvakultam, de itt vagyok."

"Mi? Oh, Zayn meg fog ölni!"

"Jó, kurvára megérdemled, gyerekes, meggondolatlan, felelőtlen-"

"Oké,oké felfogtam. Elbasztam. Sajnálom." Csak bólintottam, morogtam a testemben szétáradó fájdalom miatt. Több ütést kaptam  a hasamba és pár rúgást is, egy fej ütést és természetesen egy orrost is kaptam, ami most eltört. Fogadok több törött csontom is van, amiket még ne éreztem, de később fogok, amikor eléggé magamnál leszek, hogy felmérjem a sebesüléseket.

Egy óra telt el, amíg Louis hazavezetett, néha megrázott, hogy választ csikarjon ki belőlem.

Választ, amit általában nem értékelt volna. 

"Rendben, Harry, itt vagyunk, egyenesen Rickhez viszlek." Éreztem, hogy a kocsi megállt, kinyitódott az ajtón és egy kar emelt fel az ülésből.

"Nem,nem,nem,  ne Rickhez, vigyél haza."

"Harry, meg kell nézetned magad, szarul nézel ki, ez nem jó."

"Elbűvölő vagy. Vigyél haza, odahívjuk Zaynt és megoldjuk. Ricknek így is rengeteg emberrel kell foglalkoznia."

"Zayn? Azt hiszem inkább viselem el Ricket, mint Zaynt. Nem vicceltem, amikor azt mondtam meg fog ölni."

"Igen, nos, sajnálom, de egyáltalán nem érdekel most. Haza, Louis. Most."

"Cseszd meg, rendben. Bírd ki." Vállán szorosan fogta karomat, miközben haza vezetett. Alig tudtam menni, próbáltam lélegezni az eldugult nem működő orromon keresztül. Az ő légzése sem volt egyenletes, a súlyom miatt, valószínűleg, ahogy fújtatott, hogy kiadja a feszültséget. Pár pillanattal később, hallottam, hogy lábával az ajtón kopog, többször, mielőtt kinyílt.

"Édes istenem, mi a kurva élet történt veletek odakint?" Autumn volt, valószínűleg, már nem voltam benne biztos,

"Letehetem, aztán elmagyarázom mi történt?" Aztán éreztem, hogy lefektetett az ágyra, ami nem volt egyenes, ami emlékeztetett az előző Autumnos helyzetre, akinek a kezét megmertem volna esküdni, hogy éreztem Louisé mellett.