16. fejezet - "Ezért voltál a célpontom."

1K 76 0
                                    

Harry

Megtartotta  az ajtót, amíg beléptem, óvatosan nehogy Raine alvó alakját megüssem. Lefektettem a törött ágyamra, ahogy súlya lekerült karjaimról kezdtem érezni a fájdalmat a testemben.  Autumn becsukta az ajtót, lassan leült a székemre megrezzent kicsit és tudtam, hogy próbálja elrejteni.

"Még mindig fáj?" Kérdeztem és óvatos lépést tettem felé.

"Jól vagyok." Mondta, mint mindig.

"Igen, mint mindig, nem igaz?"

"Harry, őszintén, hagyd abba ezt a szar színészkedést, nem működik rajtam."

"Ki mondta, hogy színészkedem?"

"Milyen hülyének gondolsz te engem?"

"Ha őszinte akarok lenni, nagyon."

"Nos nem vagyok. Csak azért, mert úgy viselkedsz mintha egy fikarcnyit is érdekelnélek, nem jelenti azt, hogy nyitni fogok feléd és elmondom a dolgaimat, nem fog jobb emberré tenni és biztosan nem leszünk haverok sem. Ellenségek vagyunk, Harry, és ezt észben kell tartanod, vagy az eddigi általad elért dolgokkal fogsz érte fizetni."

Beszédét félbeszakította, ahogy levegő után kapott, amint lehajoltam és kiszabadítottam a csuklóit. Aztán felemelkedtem, a szekrény felé sétáltam, amiben volt egy kis orvosi felszerelés, fertőtlenítő szer, kötés és egy törölköző. Éreztem, hogy intenzív szemei követték a mozdulataim, de minden erőmet felhasználtam, hogy ne nézzek rá, miközben leereszkedtem, megfogtam kezét és a törölközővel letöröltem friss sebeit. Nem reagált, üresen bámult rám és azon tűnődtem mennyi fájdalmat képes vajon elviselni anélkül, hogy bármi jelét adná. Éreztem szívdobogását érintésem alatt, mielőtt visszatért normális ritmusba éreztem, hogy gyors volt. Bekötöztem a csuklóját, megfogtam a törölközőt és a fürdőbe mentem, hogy kimossam belőle a vért. Csak bámulta a kezét és az ujjaival játszott, mielőtt kiengedte a lélegzetét, amit egy ideje bent tartott.

"Miért csinálod ezt?"

"Mit?"

"Az ellenséged vagyok, Harry."

"Igen ezt már mondtad." Idegesen dobtam a törölközőt a csapba és szemeibe néztem.

"De én is a tiéd, és ő is, és úgy kezelted, minta a sajátod lenne. Kimentél és tudtad, hogy könnyen elmenekülhettél volna, de azt választottad, hogy biztonságban tartod. Visszajöttél ide, velem, anélkül, hogy ellenszegültél volna, amikor tudod, hogy mostanra már mindannyiunkat megölhetted volna. Próbálkozol, kurva keményen, hogy meggyőzz arról, hogy ördögi vagy, de nem tudsz hülyére venni, Autumn. Jó vagy. Valahol, nagyon mélyen, minden szarság alatt, amin keresztül mentél, ott egy kislány, aki keres valakit, aki észreveszi, aki megmenti attól amivé vált. Azt hiszed színészkedem? Nos, te is, és nem dőlök be neked."

És ezzel megfogtam újra a törölközőt, idegesen mostam ki belőle a vérfoltot, amíg meg nem éreztem egy gyengéd kezet a vállamon. A testem megfeszült, elektromos bizsergés futott végig rajtam, mielőtt lassan oldalra fordítottam a fejem, láttam, hogy ő már  a szemembe nézett. Aztán szemei ajkaimra pillantottak és szégyenlősen elhúzódott a következő pillanatban.

"Ezért voltál a célpontom, Harry." Hangja mély volt és valami érzelem hallatszott rajta, amire nem tudtam rájönni.

"Nem értem."

"Jó vagy. Jobb vagy, mint bármelyikünk és ezt nem engedhetik meg maguknak. Mindent meg akarnak ölni, ami jó, tiszta és emberi ezen a világon, mert aztán képesek mindenkit irányítani. Nem engedhetik meg, hogy valaki veszélyeztesse a létezésüket, Harry. És te- te annyira jó vagy önzetlen és törődsz másokkal. És erre ők sosem voltak képesek, és megérteni sem. Szóval el kell pusztítaniuk, el kell pusztítaniuk téged."

Rupture h.s. au (magyar)Where stories live. Discover now