Chapter 1: Veszekedés

4.8K 132 24
                                    

Melegebbnek ígérkezett a nyár, mint tavaly. Widra St. Capdel kis lakossága most már naponta öntözte a növényeket, ugyanis egyre nagyobb lett a hőség és a veteményesek kezdtek kiszáradni. Sokszor állt meg a levegő, ami miatt az emberek legszívesebben ki se mozdultak volna a házaikból.

Így volt ezzel az Odúban lakó Weasley család is, ám ők ezt figyelmen kívül hagyva mégis minden nap talpon voltak és bőszen pakoltak. Alig hat napja tért vissza az öt gyerek a Roxfortból, hogy elkezdjék a nyári szünetet, de azóta még semmit sem pihentek. Ugyanis rögtön a második nap beállított hozzájuk három varázsló.

Persze, ezen semmi meglepő sem volt. Weasleyék maguk is varázslók voltak, ráadásul ők nevelték a varázsvilág egyik nagy reménységét, Lucy Pottert is. Most, hogy Voldemort, a leghatalmasabb fekete mágus visszatért, Mr és Mrs Weasley számítottak rá, hogy gyakoribbak lesznek a látogatók, mint addig. Arra azonban egyikük sem készült fel, hogy már a második nap vendégeket kell fogadniuk.

Az ominózus reggelen Lucy kivételesen korán ébredt fel. A hajnali nap még épphogy besütött a szoba ablakán, megvilágítva a Walpurgis Leányai együttes mozgó posztereit. Lucy a hátán feküdt, nagyokat lélegezve, hogy lecsillapítsa a mellkasában dörömbölő szívét. Éppen egy rémálomból riadt fel, amiben a testvérét, Harry Pottert látta a temetőben, ahová a Trimágus Tusa harmadik próbája során került. Csak ez alkalommal nem sikerült megmenekülnie. Lucy pedig nem tudott megmozdulni, csak zokogott és könyörgött, hogy hagyják békén a bátyját, de Voldemort csak nevetett és olyan kaján élvezettel mondta ki a halálos átkot, hogy Lucy nem tudta eldönteni, hogy most zokogjon, átkozzon, vagy hányjon.

Lucy lassan felült az ágyában, lehunyta a szemét, és elszámolt tízig, miközben mélyeket lélegzett. Ezeket a relaxációs gyakorlatokat Hermione ismertette meg vele és úgy tűnt, használnak is, hiszen szép lassan megnyugodott. Harry biztonságban volt: a Privet Drive-on nem érhette semmi baj, hiszen a védőbűbáj, amit Dumbledore alkotott, tökéletesen működött. Csak álom volt. Harry biztonságban volt.

Mivel tudta, hogy visszaaludni már úgysem tudna, csöndben felöltözött, hogy ne ébressze fel a szoba másik oldalán alvó Ginnyt. Azonban még nem akart lemenni, hiszen a lépcső recsegésével legalább Mrs Weasley-t felébresztette volna, így ruhástul visszafeküdt az ágyába és a plafont bámulta addig, amíg Ginny mocorogni nem kezdett.

Mire a két lány leért a konyhába, a fiúk már ott voltak és bőszen tolták magukba a pirítósokat. Ha nem élt volna le velük tizennégy évet, Lucy bizonyára elfintorodott volna, hogy mekkora disznók tudnak lenni néha. Ám, mivel már hozzászokott, csak leült Ron mellé és maga elé vett három szelet pirítóst. Mrs Weasley még egyszer átkavargatta a rántottát a serpenyőben, majd hozzálátott, hogy minden gyereknek szedjen egy keveset. Fred és George lelkesen sugdolóztak valamiről, miközben egy pergamendarab fölé hajoltak - Lucy sejtette, hogy a Weasley Varázsvicc Vállalatos megrendelőlapjának egy újabb példányát látja.

Mr Weasley eközben pedig már az ajtóban állt és az útiköpenyét kanyarította a vállára.

- Este jövök, Molly - köszönt a feleségének. - Valószínűleg későn, mivel előbb még elugrom a Szárnyas Vadkanba, ahová Dumbledore hívott.

- Mit csináltok Roxmortsban, apa? - nézett fel teli szájjal Ron.

- Nem rátok tartozik - felelte tömören Mr Weasley. Gyorsan adott egy puszit Mrs Weasley arcára, aztán már el is indult.

Harry Potter: Vörös és Zöld volume 2Where stories live. Discover now