Harry Potter: Vörös és Zöld volume 2

Chapter 18: Az oroszlán és a kígyó

A következő két hétben Lucy úgy érezte, csodás talizmán rejtőzik a lelkében - egy gyógyerejű titok, ami tartja benne a lelket Umbridge óráin, s még arra is képessé teszi, hogy udvariasan mosolyogjon, mikor a tanárnő csúf, dülledt szemébe néz. Ő, Harry és a DS többi tagja kijátszották Umbridge-et, s megtették azt, amitől a miniszter a legjobban félt. Mikor a sötét varázslatok kivédése órákon az osztály Wilbert Fushel könyve fölé görnyedt, Lucy olvasás helyett a DS edzéseiről őrzött kellemes emlékeken merengett: felidézte, hogyan fegyverezte le Neville Hermionét; Colin Creevey-re gondolt, aki három edzést végiggyakorolt, és végül a hátráltató rontás mestere lett; maga előtt látta a jelenetet, mikor Parvati Patil a poroló átokkal porszemmé zsugorította az összes gyanúszkópot...

A DS közös gyakorlásaihoz továbbra sem sikerült állandó időpontot találniuk, mivel a három kviddicscsapat, melyekhez alkalmazkodniuk kellett, a gyakori rossz idő miatt változó napokon edzett. Lucy ezt nem is bánta: Harryvel úgy okoskodtak, hogy könnyebb megőrizni az ellenség előtt titkukat, ha nem mindig ugyanabban időpontban találkoznak.

Hermione arra is kidolgozott egy agyafúrt módszert, hogy gyorsan értesíteni tudják a tagokat, ha a gyakorlás tervezett időpontja megváltozik. Feltűnő lett volna ugyanis, ha a különböző házakhoz tartozó DS-tagok túl gyakran átmennek egymás asztalához a nagyteremben. Hermione a negyedik közös gyakorlás végén minden résztvevőnek adott egy hamis galleont (Ron nagyon izgatott lett, amikor meglátta a kosárnyi pénzt - azt hitte, Hermione igazi aranyat készül osztogatni).

- Látjátok a számokat az érme széle mentén? - Hermione mutatta az egyik álaranyat. Az sárgán csillogott a fáklyák fényében. - Az igazi galleonokon ez annak a koboldnak az azonosító száma, aki a pénzt öntötte. A mi aranyainkon viszont a számok mindig a következő találkozásunk napját és óráját jelzik majd. Az érme felforrósodik, mikor megváltoznak rajta a számok, úgyhogy akkor is észreveszitek majd, ha a pénz a zsebetekben van. Mikor Harry és Lucy kitalálnak egy új időpontot, átírják a számot a saját érméjükön, és mivel Próteusz-bűbájjal kezeltem az összes aranyat, a többi utánozni fogja a változást.

Szavait furcsa csend fogadta. Hermione végignézett a felé forduló arcokon.

- Nekem jó ötletnek tűnt - szólt elbizonytalanodva. - Gondoltam, ha Umbridge kipakoltatja a zsebünket, akkor se bukunk le, hiszen lehet az embernél egy galleon, nem? De ha... ha nem akarjátok használni őket...

- Te el tudod végezni a Próteusz-bűbájt? - kérdezte Terry Boot.

- Igen - felelte Hermione.

- De hát... az RAVASZ-szintű varázslat - pislogott a fiú.

- Ó... igen? - szerénykedett Hermione. - Igen... tényleg.

Harry csodálattal nézett Hermionéra.

- Miért nem vagy te hollóhátas, ha ilyen agyad van?

- Hát, négy éve a Teszlek Süveg is fontolgatta, hogy a Hollóháthoz oszt be - válaszolt felderülve Hermione. - De aztán mégis a Griffendél mellett döntött. Szóval akkor használjuk a galleonokat?

A többiek bólogattak, és mindenki odalépett a kosárhoz, hogy vegyen magának egy érmét. Lucy a szeme sarkából Hermionéra pillantott.

- Tudod, mire emlékeztetnek ezek engem?

- Nem. Mire?

- A halálfalók Sötét Jegyére. Ha Voldemort megérinti az egyiket, mindegyikük jegye égni kezd. Abból tudják, hogy a főnökük hívja őket.

- Hát igen - válaszolt csendesen Hermione. - Onnan van az ötlet... De fontos különbség, hogy én fémbe karcoltam a számokat, nem pedig emberek bőrébe.