Harry Potter: Vörös és Zöld volume 2

Chapter 25: Griffendél vs Hugrabug

Luna a maga álmatag módján kifejtette, hogy nem tudja, mikor jelenik meg a Harryvel és Lucyval készült interjú, mert az apja vár valakitől egy szép hosszú írást az utóbbi időben látott morzsás szarvú szipirtyókról.

- ...és az nagyon fontos cikk, úgyhogy Lucyék sztorija talán csak a következő számba fér bele...

Harrynek és Lucynak eléggé nehezükre esett felidézni az éjszakát, amikor Voldemort visszatért. Rita a legapróbb részletekről is kifaggatta őket, s ők el is mondtak mindent, amire csak emlékeztek. Tudták, komolyan kell venniük az alkalmat, hogy a világ elé tárhatják az igazságot.

Ugyanakkor gyanították, hogy beszámolójukban sokan csak újabb bizonyítékot látnak majd arra, hogy ők komplett elmebetegek - főleg mivel az interjú a morzsás szarvú szipirtyókról szóló cikkek és egyéb badarságok között jelenik majd meg. Bellatrix Lestrange és a többi halálfaló szökése után azonban mind Harry, mind Lucy úgy érezte, mindenképp hallatniuk kell a hangjukat, akár elérnek vele valamit, akár nem.

Miután végeztek, Harry és Hermione felsétáltak a kastélyba, Lucy pedig a lehető legészrevétlenebbül elrepült az öltözőkig, visszavette a rendes talárját, majd követte a párost a kastélyba. Gyorsan lezuhanyzott és csatlakozott hozzájuk a nagyteremben, ahol Hermione épp a többi évfolyamtársuknak mesélte, hogy mit csináltak Roxmortsban.

- Kíváncsi vagyok, mit fog szólni a cikkhez Umbridge - mondta éppen Dean, mikor Lucy leült Harry mellé. A mellette ülő Seamus szorgalmasan lapátolta magába a csirkés-sonkás tésztát, de Lucy tudta, hogy ő is fülel. A másik oldalon Parvati és Lavender is halkabban pletykáltak, mint eddig.

A feltűnően sápadt Neville felpillantott tányérjáról.

- Nagyon jól tettétek, hogy mindent elmondtatok, Harry - szólt, majd akadozva hozzátette: - Nehéz volt... beszélni róla... ugye?

- Igen - felelte csendesen Harry. - De az embereknek meg kell tudniuk, milyen szörnyűségekre képes Voldemort.

- Így igaz - bólintott Neville. - És hogy mire képesek a halálfalói. Igen, meg kell tudniuk.

Lesütötte a szemét, és folytatta az evést. Seamus felpillantott, de amint tekintete találkozott Harryével, gyorsan elfordult. Nem sokkal később Dean, Seamus és Neville elindultak a klubhelyiségbe, így Harry, Lucy és Hermione magukra maradtak az asztalnál. Meg akarták várni Ront, aki a kviddicsedzés miatt késett a vacsoráról.

Hamarosan feltűnt a teremben Cho Chang, barátnője, Marietta társaságában. Lucy arra számított, hogy Cho rájuk, vagy legalábbis Harryre mosolyog - a lány azonban nem nézett feléjük, hanem ültében is a hátát mutatta nekik.

- Tényleg, még nem is kérdeztem - szólalt meg vidáman Hermione, a Hollóhát asztala felé pillantva. - Milyen volt a randevúd Chóval? Hogyhogy olyan korán elváltatok?

- De jó, hogy olvasol a gondolataimban, Hermione! - jegyezte meg Lucy. - Csak nem tanulsz titokban legilimenciát?

Hermione eleresztette füle mellett a megjegyzést.

- Öhm... hát... - fogott a válaszba Harry, miközben maga elé húzta a rebarbarás morzsát, hogy repetát szedjen magának. - Röviden összefoglalva: kész katasztrófa volt.

- De hát miért? - döbbent le Lucy.

Harry elmesélte, mi történt Madam Puddifoot kávézójában. Choval egészen addig jól elvoltak, amíg a fiú meg nem jegyezte, hogy délben Hermionével kell találkoznia a Három Seprűben. Akkor aztán a lány megjegyezte, hogy Roger Davis randit kért tőle, majd, miután Harry nem vette a lapot, szóba hozta Cedricet.