Harry Potter: Vörös és Zöld volume 2

Chapter 5: Visszatérés

Hermione úgy vetette Harry nyakába magát, hogy kis híján ledöntötte a fiút lábáról, Pulipinty pedig szédítő röpködésbe kezdett kettejük feje körül.

- Harry! Lucy, Ron, itt van! Megjött Harry! Nem is hallottuk, mikor megérkeztél! Hogy vagy? Ugye, jól? Ugye, nincs semmi baj? Nagyon dühös vagy ránk? Biztos... Tudom, hogy idegesítők voltak a leveleink, de nem írhattunk meg semmit. Meg kellett ígérnünk Dumbledore-nak, hogy hallgatunk. Jaj, annyi mindent el kell mondanunk, és neked is mesélned kell... A dementorok! Mikor hallottuk, te jó ég... Na és az a fegyelmi tárgyalás! Egyszerűen nevetséges. Utánanéztem, nem csaphatnak ki, képtelenség, van egy olyan kitétel a kiskorúak bűbájgyakorlását korlátozó rendeletben, ami életveszély esetén megengedi a varázslást...

- Hagyd levegőt venni, Hermione! - szólt vigyorogva Ron, és becsukta az ajtót Harry mögött.

Hermione kiengedte öleléséből Harryt. A fiú tekintetével megtalálta Lucyt, aki még mindig az ágyon ült, de most elmosolyodott, felállt és szorosan magához ölelte Harryt. Közben folyamatosan igyekezett lenyelni a könnyeit.

- Végre itt vagy... - suttogta a fiúnak. - Annyira aggódtam. Ez a négy nap kész rémálom volt...

- Nincs semmi bajom - ölelte vissza Lucyt Harry. - Dudleyt azonban eléggé megviselte a dolog.

- Ott volt veled? - hüledezett Lucy. - Ő is találkozott a dementorokkal?

- Igen, és ha nem kergetem el őket, talán még a csókot is megkapta volna...

Harry folytatta volna a mesélést, de ekkor Hedvig elindult a sötét ruhásszekrény teteje felől, és rárepült Harry vállára.

- Hedvig! - köszönt baglyának Harry.

Hedvig összecsattintotta csőrét, majd kedveskedve megcsipkedte gazdája fülét. Cserébe egy hátsimogatást kapott.

- Teljesen meg volt kergülve - mesélte fejcsóválva Ron. - Miután meghozta az utolsó leveledet, sebesre csipkedett minket... Nézd meg!

Megmutatta Harrynek jobb keze mutatóujját, amin félig begyógyult, de jól láthatóan mély seb éktelenkedett.

- Ja persze... - dörmögte Harry. - Ne haragudj, de tudod, nagyon számítottam a válaszotokra...

- Hidd el, hogy szívesen megírtunk volna mindent - csóválta a fejét Ron. - Lucy meg is írta, de nem engedtük neki, hogy elküldje. Hermione tiszta ideg volt, folyton azt hajtogatta, hogy ki fogsz borulni, ha nem hallasz senkitől semmit, de Dumbledore...

- Megígértette veletek, hogy hallgattok - bólintott Harry. - Tudom, Hermione már mondta.

Kínos csönd ereszkedett a szobára. Harry gépies mozdulatokkal simogatni kezdte Hedviget, és elfordította fejét. Lucy kicsit távolabb húzódott testvérétől és lélekben kezdte felkészíteni magát arra, ami ezután következik. Nem akart kifogásokat keresni és tudta, hogy Harryt jelen pillanatban semmilyen érv nem érdekelné. Tudta, mert ő ugyanígy lett volna vele.

- Ezt tartotta a legjobb megoldásnak - motyogta Hermione. - Mármint Dumbledore.

- Aha...

- Szerintem úgy gondolta, hogy a muglik között vagy a legnagyobb biztonságban - jegyezte meg Ron.

Harry felvonta a szemöldökét.

- Ez érdekes. Titeket is támadtak meg dementorok a nyáron?

- Nem, de... De hát épp ezért állította rád a Főnix Rendjének a tagjait... hogy vigyázzanak rád...