Harry Potter: Vörös és Zöld volume 2

Chapter 13: Percy és Tapmancs

Lucy, Harry, Fred és George azonban azzal nem számoltak, hogy az öltözőben még ott lesz valaki. Márpedig a vigyorgó, nevetgélő négyest a mogorva és teljesen letört Ron fogadta.

- Ron! - csodálkozott Lucy. - Te még itt vagy? Azt hittem, rég visszamentél a kastélyba.

Ron nem nézett rá, hanem a földet szuggerálva válaszolt.

- Kíváncsi voltam, hogy sikerül-e felbosszantanotok Malfoyékat. Jól csináltátok, meg se tudtak szólalni.

Dicsérete olyan harmatgyenge volt, hogy Fred és George rögtön összehúzták a szemüket.

- Nocsak, Ron, a Prefektus le van törve, mert leszerepelt?

- Hát igen, nem mindig móka és kacagás az élet...

- Srácok, ne most - állította le őket Lucy. - Inkább menjetek és nézzétek meg, hogy van Katie. Úgyis a ti hibátokból került a gyengélkedőbe.

- Megsértesz minket, Lucy - vágott megbántott arcot Fred, de Lucy csak elővette a kiskutya szemeit, mire az ikrek összenéztek és egy gyors átöltözést követően távoztak az öltözőből.

- Ne vedd komolyan őket, Ron - próbálta megvigasztalni barátját Harry. - Tudod, hogy mindig ilyenek. Bele fogsz jönni, csak most izgultál Malfoyék miatt.

- De ha már miattuk is leblokkolok, mit fogok csinálni egy igazi meccsen? - kérdezte kétségbeesetten Ron.

Se Lucy, se Harry nem tudott válaszolni.

- Hogy ment a kviddicsedzés? - kérdezte kissé hűvösen Hermione, miután Harry, Lucy és Ron fél órával később bemásztak a portrélyukon.

- Hát... - kezdte Harry.

- Rosszul - mondta fásultan Ron, és lezuttyant egy székre.

Hermione arca megenyhült.

- Biztos bele fogsz jönni... - mondta vigasztalóan.

- Ki mondta, hogy miattam ment rosszul az edzés? - fortyant fel Ron.

- Senki - visszakozott meghökkenve a lány. - Csak arra gondoltam...

- ...hogy biztos bénáztam, mi?

- Dehogyis! De mivel azt mondtad, rosszul ment...

- Leckét kell írnom - prüszkölte dühösen Ron, és elcsörtetett.

Miután eltűnt a fiúk hálótermeihez vezető lépcsőn, Hermione Harryhez és Lucyhoz fordult:

- Bénázott?

- Nem - felelte Lucy.

Hermione felvonta a szemöldökét.

- Na jó, nem volt csúcsformában - ismerte be Lucy. - De hát ez csak az első edzése volt...

- Viszont azt látnod kellett volna, mit műveltünk Lucyval a mardekárosok előtt - vigyorgott Harry.

Miután a fiú elmesélte, Hermione majdnem olyan önfeledten nevetett, mintha ott lett volna a lelátón. Azután pedig ugyanolyan büszkén mesélt erről mindenkinek, aki meg tudta hallgatni, mintha ő maga „győzte" volna le Harryt. Ron rosszkedve azonban gyorsan lehervasztotta szájáról a mosolyt.

Aznap este se Harry, se Ron nem jutott túl sokra a házi feladatokkal. Lucy sejtette, hogy hiába volt az erődemonstráció, Ron még mindig a délutáni edzésen rágódik; néha, egy-egy óvatlan pillanatban az ő fejében is ott visszhangoztak a mardekárosok „Bénák, bénák!" kiáltásai.

A hármas az egész vasárnapot a toronyban töltötte, könyveik társaságában. Körülöttük előbb megtelt, majd kiürült a klubhelyiség. Aznap is kellemes, derült idő volt, s rajtuk kívül mindenki a szabadban élvezte az év talán utolsó nyárias vasárnapját. Estére Lucy már úgy érezte, mintha manók labdáznának az agyával.