Harry Potter: Vörös és Zöld volume 2

Chapter 17: Dumbledore Serege

- Umbridge elolvasta Sirius levelét. Más magyarázat nincs.

- Szerinted ő támadta meg Árészt? - kérdezte Lucy.

- Szinte biztos vagyok benne - felelte komoran Hermione. - Árész valószínűleg nem hagyta magát, megpróbálta megvédeni a levelet és azért végezte ilyen állapotban. Vigyázz a békádra, megszökik.

Lucy az asztal széle felé ugráló kecskebékára szegezte pálcáját.

- Invito! - szólt, mire a béka búsan visszaröppent a kezébe.

A bűbájtanóra volt az egyik legalkalmasabb időpont bizalmas beszélgetések folytatására. A nagy zsivajban és nyüzsgésben Lucyéknak nem kellett attól tartaniuk, hogy kihallgatják őket. Ez alkalommal kecskebékák brekegésétől és hollók károgásától visszhangzott a terem, s az ablakokon hangosan dobolt az eső - úgyhogy Harry, Lucy, Ron és Hermione veszélytelenül megtárgyalhatták Umbridge tűzbeli rajtaütését.

- Akkor fogtam gyanút, mikor Harry mesélte azt a dolgot Friccsel meg a trágyagránátokkal - suttogta Hermione. - Rosszindulatú tréfának túl ügyetlen volt, hiszen ha elolvassák a leveleteket, rögtön kiderül, hogy nem rendeltetek semmit, tehát meg se büntettek volna. Akkor meg hol a vicc? Aztán eszembe jutott, hogy bizonyára arra ment ki a játék, hogy valaki el akarja olvasni a leveleteket. Umbridge ilyen módon könnyedén megtehette volna: rátok uszítja Fricset, az elvégzi a piszkos munkát, elkobozza a levelet, aztán Umbridge vagy ellopja tőle, vagy egyszerűen szól, hogy ő is látni akarja - Frics biztos nem ellenkezett volna, nem szokása kiállni a diákjogok mellett. Vigyázz, Harry, agyonnyomod a békádat!

Lucy Harryre nézett. A fiú valóban olyan erősen markolta szegény állatot, hogy annak majdnem kiugrott a szeme. Gyorsan letette a békát az asztalra.

- Ez a kandallós dolog nagyon meleg helyzet volt - folytatta Hermione. - Kíváncsi lennék, Umbridge sejti-e, milyen közel járt sikerhez. Silencio!

A kecskebékának, amin a némító bűbájt gyakorolta, a torkára forrott a brekegés.

- Ha elkapta volna Szipákot...

Harry befejezte helyette a mondatot.

- Akkor Szipák már az Azkabanban lenne. - Oda se figyelve meglendítette pálcáját. A békája felfúvódott, akár egy kis zöld léggömb, majd magas, fütyülő hang tört ki belőle.

- Silencio! - szólt gyorsan Lucy, s a béka most már némán eresztette ki a levegőt.

- Szipák többé nem próbálkozhat ezzel - mondta Hermione. - Csak azt nem tudom, hogyan értesítsük. Baglyot nem küldhetünk.

- Szerintem enélkül sem kockáztatja meg újra. - rázta a fejét Ron - Neki is van esze, tudja, hogy kis híján lebukott. Silencio!

Az előtte álldogáló nagy, csúnya holló megvetően tovább károgott.

- Silencio! Silencio!

A holló még hangosabban károgott.

- A pálcamozdulatoddal van baj - szólt Hermione, kritikus szemmel figyelve Ron próbálkozásait. - Nem inteni kell vele, hanem döfni egyet.

- A hollóval nehezebb, mint a békával - felelte sértődötten Ron.

- Jó, akkor cseréljünk! - bólintott Hermione, és Ron elé rakta a békáját. - Silencio!

A holló továbbra is nyitogatta a csőrét, de hangot már nem tudott kiadni.

- Nagyon szép, Granger kisasszony! - sipította Flitwick professzor. A négyes összerezzent. - És most lássuk, mit tud Mr Weasley!