Harry Potter: Vörös és Zöld volume 2

Chapter 34: A szökés

Lucynak fogalma sem volt róla, mit tervez Hermione, mindenesetre követte a lányt, de csak féllépésnyire maradt le mögötte, nehogy Umbridge-nek feltűnjön, hogy nem tudja az utat. Harry mellette sétált, lopva a kezét fogta és Lucy látni vélte, hogy időnként aggódva pislog rá. Beszélni egyikük sem mert Hermionéhoz, mert a főinspektor olyan szorosan haladt a nyomukban, hogy tisztán hallották szaggatott szuszogását.

Hermione levezette őket a bejárati csarnokba. A nagyterem kétszárnyú ajtaján evőeszközcsörgés, madarak csipogása, tűzijáték fénye és zsibongás szűrődött ki - Lucy hihetetlennek érezte, hogy tíz méterre tőlük az emberek gondtalanul, vidáman ünnepelnek...

Hermione habozás nélkül kisétált a tölgyajtón, leszaladt a bejárati lépcsősoron, és elindult a balzsamos levegőjű park füvén.

A nap már megközelítette a Tiltott Rengeteg fáinak csúcsát; a négy árnyék - a határozott léptekkel haladó Hermionéé, Lucyé, Harryé és a nyomukban loholó Umbridge-é - hosszú palástként siklott mögöttük a pázsiton.

- Hagrid kunyhójában rejtegettétek, igaz? - morogta Lucy fülébe a főinspektor.

- Ugyan, dehogy! - méltatlankodott Hermione. - Nem akartuk, hogy Hagrid véletlenül beindítsa!

- Hát persze... - Umbridge már nemcsak a loholástól zihált, hanem az izgalomtól is. - Hát persze, nem hagyhattátok, hogy az az ostoba félóriás hozzáférjen.

Umbridge csukladozva felkacagott. Lucynak minden önfegyelmét latba kellett vetnie, hogy ne ugorjon a torkának.

- Akkor hát... hol van?

Umbridge hangjában most már egy leheletnyi bizonytalanság csengett - feltehetőleg azért, mert Hermione határozottan a Tiltott Rengeteg felé vette az irányt.

- Természetesen az erdőben - felelte a lány. - Olyan helyre kellett tennünk, ahol a diákok véletlenül sem találhatják meg.

- Igaz - morogta nyugtalanul Umbridge. - Hát persze... Helyes... Továbbra is előttem mentek!

- Ha nekünk kell elöl menni, megkaphatjuk a pálcáját? - kérdezte dühösen Harry.

- Szó se lehet róla, kedves Potter - felelte negédesen Umbridge, és hátba bökte a pálcával Harryt. - Sajnálom, de a minisztériumnak rám sokkal nagyobb szüksége van, mint rátok.

Mikor az erdő szélére érték, Harry és Lucy lopva ránéztek Hermionéra.

Pálca nélkül besétálni a Tiltott Rengetegbe - ez nagyságrendekkel vakmerőbb és felelőtlenebb vállalkozás volt, mint bármi, amit aznap csináltak. Hermione azonban még csak el sem bizonytalanodott. Vetett egy lesújtó pillantást Umbridge-re, és elindult a fák között, méghozzá olyan tempóban, hogy a kurta lábú főinspektor kocogva is alig tudott lépést tartani vele.

- Nagyon messze van? - kérdezte zihálva Umbridge, miután egy tüskebokor több helyen is elszakította a talárját.

- Elég messze - felelte Hermione. - Jól elrejtettük.

Lucy nyugtalansága egyre fokozódott. Hermione azon az ösvényen indult el, amit ő és Harry három éve, Aragog fészkéhez indulva követtek. Hermione akkor nem volt velük, vagyis nem tudhatta, miféle veszély leselkedik rájuk arrafelé.

- Öhm... biztos vagy benne, hogy erre kell menni? - kérdezte Harry nyomatékosan a lánytól.

- Persze! - felelte határozottan Hermione, és tovább csörtetett a sűrű aljnövényzetben. Lucynak feltűnt, hogy a lány indokolatlanul nagy zajt csapva halad előre. Mögöttük Umbridge elbotlott egy kifordult suhángban, és hasra esett. Egyikük sem állt meg, hogy felsegítse. Hermione épp csak hátrapillantott, és odakiáltotta neki: