Harry Potter: Vörös és Zöld volume 2

Chapter 10: Umbridge professzor

Lavender másnap rekordgyorsasággal öltözött fel és már becsukódott mögötte az ajtó, mikor Lucy még csak a cipőjét húzta.

- Ne törődj vele - próbálta elterelni a figyelmét Hermione. - Nem éri meg.

Parvati szomorúan feléjük pislogott, majd lehajtott fejjel követte Lavendert. Lucyt most nem igazán tudta megnyugtatni semmilyen vigasztalás.

Meddig kell még eltűrnie ezt?

- Gyere, siessünk, a fiúk már biztos rég lent vannak - sürgette Hermione, azzal karon ragadta és szó szerint kivonszolta a szobából.

Csak félig volt igaza: Ron és Harry még a klubhelyiségben voltak, de ha a lányok csak egy fél perccel később indulnak el, már rég a folyosókat járták volna. Ránézésre Harrynek is ugyanolyan pocsék kedve volt, mint Lucynak.

- Mi bajod, Harry? - kérdezte Hermione, mikor utolérték a fiúkat. - Olyan képet vágsz, mintha... Te jó isten!

Hermione a hirdetőtáblára meredt. Azon egy nagy plakát lógott:

GALLEON GALLONSZÁMRA!

Zsebpénzed nem fedezi a kiadásaidat? Szükséged lenne egy kis mellékes aranyra? Jelentkezz Fred és George Weasleynél a Griffendél klubhelyiségében!

Mellékállásban is végezhető, egyszerű, szinte fájdalommentes munkát ajánlunk.

(A kockázatokat a jelentkező viseli, a mellékhatásokért felelősséget nem vállalunk.)

- Mindennek van határa... - csóválta a fejét Hermione. Mérgesen letépte a plakátot, így újra láthatóvá vált az első roxmortsi hétvége időpontját közlő hirdetmény. - Beszélnünk kell a fejükkel, Ron!

Ron rémülten pislogott.

- Miért?

- Mert prefektusok vagyunk! - felelte szigorúan Hermione, miközben kimásztak a portrélyukon. - Az a dolgunk, hogy megakadályozzuk az ilyesmit!

- Sok sikert Fredhez és George-hoz - mormolta Lucy úgy, hogy csak Harry hallja.

Ron nem vitatkozott, de arckifejezése elárulta, hogy vonzóbb feladatot is el tud képzelni Fred és George jobb belátásra térítésénél.

- Szóval mi a baj, Harry? - folytatta a faggatózást Hermione. A lépcsőt, amin felfelé haladtak, hajdanvolt boszorkányok és varázslók portréi szegélyezték. A festményalakok élénk beszélgetésbe merültek, ügyet sem vetettek Harryékre. - Miért vágsz ilyen bosszús képet?

Harry nem felelt, úgyhogy Ron vázolta a helyzetet:

- Seamus szerint Harry hazudott Tudodkiről.

Hermione sóhajtott és komoran bólintott.

- Igen, Lavendernek is ez a véleménye - mondta. - Hallanod kellett volna, hogy nekiesett Lucynak.

- Nem, inkább nem kellett volna hallania - rázta meg a fejét Lucy. - Még én is majdnem megátkoztam; ha Harry ott lett volna, az a liba már rég a gyengélkedőn lenne.

- Harry is majdnem nekiesett Seamusnek - mesélte Ron.

- Lehetne, ha nem beszéltek úgy rólunk, mintha közveszélyes őrültek lennénk? - morogta Harry, mire Ron meghökkenten fordult felé, Hermione azonban komolyan nézett.

- Nem gondoljuk ezt rólatok - jelentette ki. - Egyébként nagyon örülnék, Harry, ha nem ugranál folyton a torkunknak, ugyanis, ha nem vetted volna észre, a ti oldaladon állunk.