Harry Potter: Vörös és Zöld volume 2

Chapter 26: Látó és látomás

Hétfő reggel Lucyék a postabaglyok érkezésének pillanatában léptek be a nagyterembe. Ezen a napon nemcsak Hermione várta izgatottan a Reggeli Prófétát kézbesítő madarat - szinte mindenki kíváncsi volt rá, vannak-e újabb fejlemények a halálfalók ügyében.

Köztudott volt ugyanis, hogy a szökevényeket még mindig nem sikerült kézre keríteni - bár sok szemtanú állította, hogy látta őket.

Miközben Hermione az újságot bontogatta, Lucy narancslevet töltött magának és Harrynek. Ők maguk egyetlenegy levelet kaptak év eleje óta - az is Lucy nevére jött -, így aztán mikor egy bagoly huppant le eléjük az asztalra, első gondolatuk az volt, hogy tévedés történt.

- Kit keresel? - kérdezte Harry a madártól, majd miután kivette narancsleves poharát a bagoly csőre alól, előredőlt, hogy elolvassa a küldemény címzését.

- Na? - érdeklődött Lucy.

- Harry Potter Roxfort, nagyterem - olvasta fel Harry, majd csodálkozva nekilátott, hogy kioldja a levelet rögzítő bőrszíj csomóját.

Nemsokára azonban három, négy, öt további bagoly landolt az első mellett, amelyek további leveleket hoztak Harrynek és Lucynak is. A madarak tülekedni kezdtek - egyik se akarta kivárni a sorát - így aztán pillanatok alatt feldöntötték a sót, és beletapostak a vajtartóba.

- Mi van itt? - álmélkodott Ron.

A griffendélesek kíváncsian pislogtak a két Potterre, akiket addigra már újabb hét vijjogó, huhogó, csapkodó bagoly próbált megközelíteni.

- Lucy, Harry! - szólt izgatottan Hermione, és kihúzott egy kuvikot a tolltömeg közepéből. A madár lábára hosszú, hengeres csomag volt kötve. - Azt hiszem, tudom, mit történt... Ezt nyissátok ki elsőnek!

Lucy letépte a barna papírt - a csomag a Hírverő márciusi kiadásának egy összecsavart példánya volt. Mikor kisimította a magazint, a saját és Harry arcát pillantotta meg a címlapon. A fotóra keresztben piros betűkkel ezt nyomtatták:

Harry és Lucy Potter végre mindent elmondanak!
Ez történt aznap éjjel, mikor Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén, visszatért

- Na mit szóltok? - kérdezte Luna, aki időközben odasétált a Griffendél asztalához, és befurakodott Fred és George közé. - Tegnap jelent meg. Én kértem meg apát, hogy küldjön nektek egy tiszteletpéldányt. Azok meg, gondolom - a testvérpár előtt tolongó bagolyseregre mutatott - az olvasók levelei.

- Én is arra tippeltem - bólogatott Hermione. - Nem bánjátok, ha...

- Dehogyis, csak nyugodtan! - felelte kissé kábán Harry.

Ron és Hermione lelkesen rávetették magukat a levelekre.

- Ez azt írja, meg vagytok kattanva - foglalta össze az első levél tartalmát Ron. - Na, jól van...

- Ezt egy nő írta... Azt ajánlja, menjetek el a Szent Mungóba sokkbűbáj-terápiára - olvasta fintorogva Hermione, és gombócba gyűrte a kérdéses levelet.

- Ez egy kicsit kedvesebb - szólt bizonytalanul Lucy, egy Paisleyből érkezett hosszú levelet böngészve. - Hé, ez a nő azt írja, hisz nekünk!

- Ez meg nem tudja, mit higgyen - jelentette Fred, aki közben szintén belevetette magát a levélszüretbe. - Azt írja, nem tűntök őrültnek, de nem tudja elhinni, hogy Tudjátokki visszatért, szóval teljesen tanácstalan. Erre pocsékolni a jó pergament!

- Itt is van egy, akit meggyőztetek! - szólt izgatottan Hermione, s olvasni kezdte: Most, hogy megismertem az Önök verzióját is, azt kell mondanom, a Reggeli Próféta felettébb igazságtalanul bánt Önökkel. Bár nehéz szembenézni a ténnyel, hogy Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén visszatért, kénytelen vagyok belátni, hogy Önök igazat mondanak. - Ez fantasztikus!